Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-531

április 25-én, szombatorí. 97 531. országőä utes i'Jli ä polgári perrendtartás életbeléptetésével kapcsolatosan a budapesti kereskedelmi- és váltótörvényszék beolvasztassák a budapesti polgári törvényszékbe, minthogy továbbá 1912 Julius havától kezdve, amikor t. i. ez a törvény szentesítést nyert, egész a legutóbbi időkig nem volt nagyobb mozgalom, izgatottság és érdeklődés ebben az ügyben: az én helyzetem most egészen más, mint lett volna egy a törvény szerint fennálló bírósággal szemben. T. i. nekem most számolnom kell azzal a kérdéssel, vájjon a tizenkettedik órában a kormánynak módjában van-e és kötelessége-e a törvényhozás utján visszaállítani egy immár törvénynyel eltörölt törvényszéket és hogyha ez a törvényszék visszaállíttatnék, vájjon lehetséges-e most két év multán, amikor még ez az ujabbi törvény hatályba sem lépett, ennek a törvénynek körülbelül 25 — 30 §-át ismét másképen szabályozni, azt természetesen igen nagyszámú ügyviteli utasításokkal és egyéb szabályzatokkal ellátni oly időre, amikor a polgári perrendtartásnak életbe kell lépnie ; számolni kell azzal a kérdéssel, hogy a szabályoknak ilyen tömegét pusztán egy ilyen külső okból módunkban van-e és kötelességünk-e átdolgozni és életbeléptetni. En a következő konklúzióra juttotam. Mindenekelőtt mindazokat az érveket, amelyek a polgári perrendtartás tárgyalásakor és a polgári perrendtartást életbeléptető javaslatnak tárgyalásakor a váltó- és kereskedelmi törvényszék fentartása mellett és ellen kifejtettek, a kormánynak akkori felelős tagja és az akkori igazságügyi bizottság bizonyári a legtüzesebben és a legbehatóbban megvizsgálták, megbirálás tárgyává tették és bizonyos konklúzióra jutottak. Nem tartanám helyes törvényhozási politikának és a kormány részéről is elhibázott volna, hogy csak azért, mert az igazságügyi tár ez a vezetésében változás állott be, e nagy törvénykezési reformot ilyen részletkérdés miatt felforgassuk. (Helyeslés.) (Az elnöki széket Simontsits Memér foglalja el.) De ha nem is lehet most utólag, mélyen t. képviselőház, azt mondani, — eltekintve azon nagyon nyomatékos szemponttól, amelyet mint a jogi konzervativizmus szempontját volt szerencsém jelezni, de amelyet most nem lehet irányadóul tekinteni, mert a közbeeső törvényalkotás következtében változott a helyzet — hogy a váltó- és kereskedelmi törvényszék visszaállítására feltétlenül szükség van, azt mégis szükségesnek tartom, hogy Budapesten — mert csakis Budapestről lehet szó, ezt vidéken nem kívánják — kereskedelmi ülnökök nélkül tartassák fenn egy olyan bíróság, amely a kereskedelmi ügyeket szaktanácsokban intézi. Ha nincsenek ülnökök, amely ülnöki intézmény fentartását külömben a legtöbben nem is kívánják, — ugy látszik abszolúte nem vált be KÉPTH. NAPLÓ. 1910 1915. XXIV. KÖTET. a laikus elem részvétele ezen bíróság mellett'— és a szaktanácsok fennállása biztosítva van, akkor nincs értelme, felfogásom szerint, csupán az ország egy városában külön kereskedelmi hatáskör és az eljárás fentartásának (Ugy van!) és különösen nem látom lényegesnek azt, hogy vájjon egy külön elnök vagy külön másodelnök vezetése alatt működnek azok az igen kiváló birák, akik különben is nem plénumban, mint bíróság, hanem szaktanácsokban fogják a maguk ítélkezési funkezióját végezni. Hogy pedig a szaktanácsok intézménye a budapesti polgári törvényszék keretén belül is megvalósítható és keresztülvihető, hogy a szaktanácsok a maguk kiváló munkásságát a kereskedelmi törvényszék megszüntetése után is kifejthetik, arra fényes bizonyíték az, hogy a budapesti kir. táblán és a kir. Curián szintén váltó- és kereskedelmi szaktanácsok állanak fenn, hogy ezek működése évtizedek óta rendkívüli elismerésnek örvend, hogy ezek tagjai, különösen az élükön álló tanácselnökök voltak azok, akik a magyar kereskedelmi juciikatura tekintélyét, súlyát, a magyar kereskedelmi jog kiépítését és a magyar kereskedelmi igazságszolgáltatás jó hírnevét annak idején is, jelenleg is kivívták és fentartják. Minthogy tehát meggyőződésem, hogy szaktanácsok mellett ép ugy biztositható a szakszerűség; minthogy meggyőződésem, hogy a budapesti kir. törvényszék elnöke ép olyan gonddal fogja a legkiválóbb ezen ügyekkel foglalkozó bírákat ezekbe a szaktanácsokba beosztani és ép ugy fogják azok kiváló judikaturájukat ezen a téren is folytatni: azt hiszem, mindaz az aggodalom, amelyet különösen a kereskedelmi érdekkörök ebben az irányban kifejtettek, vagy túlzott, vagy épen alaptalan. A kereskedelmi törvényszék létjogosultságát különösen erősen megtámadja, illetve visszaállítását nem teszi szükségessé az a körülmény, hogy a kereskedelmi és váltóügyekben ezentúl 2500 korona értékhatárig a járásbíróságok fognak Ítélkezni. így a kereskedelmi perek legnagyobb százalékát úgyis elvonta a törvényhozás a kereskedelmi törvényszék elsőfokú elintézésétől. Ha megszűnik a külön kereskedelmi eljárás is, perjogilag mindenesetre nagyon különleges furcsaság volna az, hogy külön kereskedelmi hatáskör és eljárás nélkül csak épen egy névleges külön kereskedelmi törvényszék maradna fenn. Minthogy pedig három törvényt, t. i. a polgári perrendtartásról, az annak életbeléptetéséről szóló törvényeket és az 1913 : XXV. törvényezikket kellene e végből most itt legkésőbb a nyári szünet beállta előtt módosítani és ezzel megint mindent megzavarni és már esetleg megtanult jogszabályokat ismét felforgatni: a kormány bármennyire respektálja is a kereskedelmi érdekkörök egyébként jogos kívánságait, bármennyire tekintse magát természetesen a kereskedelmi érdekek hivatott képviselőjének is,