Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-531

M 531. országos ülés 19lí ugyan egy jobb, megfelelőbb, a nyugati magas színvonallal minket egy színvonalra helyező igazságszolgáltatást a polgári perekben is. Ha azt meg fogjuk kapni, akkor az előttünk lebegő czélt tökéletesen el is értük. (Helyeslés.) E részben a legnagyobb nyugalommal nézek a jövő elé és megnyugtathatom a t. házat, hogy mindazokat az intézkedéseket, amelyek a polgári perrendtartás hatályba léptetésére szükségesek, oly képen készítettem elő, hogy a törvényben megállapított életbeléptetési határidő, t. i. folyó évi szeptember hó l-e, meg lesz tartható. Jelesül elkészültek és kinyomatásra készen vannak a különféle ügyviteli és egyéb utasítások; azoknak néhány héten belül való közzététele után, azt hiszem, nem lesz nehéz, hogy az arra hivatottak ezeket három vagy négy hónap alatt áttanulmányozzák. Kívánatos még egy részletkérdésnek törvényhozási utón való szabályozása, amely azonban, ha nem történhetnék is meg, nem akadályozná meg az életbeléptetést. Ez a végrehajtási jogsegély Ausztriával. A helyzet e kérdésben t. i., amint a t, ház jogásztagjai bölcsen méltóztatnak tudni, a következő. Ez idő szerint — és a polgári jíerrendtartás hatályba léptéig igy is fog maradni — a fennálló törvények alapján egyrészt a magyar kormánynak, másrészt az osztrák kormánynak 1897-ben tett nyilatkozatai folytán ami nézve, hogy mily magyar bíróságok okiratai hajthatók végre Ausztriában és megfordítva, a megállapított viszonosság elve irányadó. A polgári jjerrendtartásnak 414. §-a állami önállóságunknak kétségtelenül igen nagy kidomborításával ezt a viszonosságot megszünteti és Ausztriát épugy kezeli, mint bármely külföldi államot. Ebből folyólag azon szoros alkotmányjogi ós gazdasági kapcsolatoknál fogva, amelyek Magyarországot Ausztriával összekötik, természetszerűleg szükségesnek mutatkozott — és már meg is törtónt — hogy nemzetközi szerződésnek és egyezménynek létesítése végett tárgyalásokat folytassunk. Jelenthetem a t. háznak, hogy ezek a tárgyalások befejeztettek és egyetlenegy kérdés kivételével, amelyről azonban ugy vagyok értesülve épen a legutóbbi hivatalos iratváltásból, hogy a legközelebbi napokon belül szintén rendezhető és egyetértéssel megoldható lesz, azon nemzetközi egyezmény terve már elkészült. Egyrészt tehát abban a helyzetben leszek néhány nap, vagy esetleg néhány hét múlva, hogy publikálhatom azt a magyar szöveget, amelyet a magyar törvényhozásnak kell beczikkelyeznie, másrészt az osztrák igazságügyminister ur Ausztriában fog benyújtani egyidejűleg egy törvényjavaslatot, amely ugyanazt a nemzetközi egyezményt ott fogja törvénybe iktatni. így tehát, nehogy a jiolgári perrendtartás .hatálybalépte után a viszonosság megszűntével olyan állapot álljon elő Ausztriával is, mint bármely külföldi állammal, hogy specziális helyáprilis 25-én, szombaton. zetünk Ausztriával respektáltassék, én még nagyon óhajtandónak tartom — és remélem, a t. ház is ezen felfogáson méltóztatik lenni, — hogy ezt a külön törvényt még megalkossuk. Jelentem különben a t. háznak, hogy ez a nemzetközi egyezmény jelentékenyen javítani fogja a magyar érdekkörök helyzetét Ausztriával szemben, (Elénk helyeslés.), anélkül természetesen, hogy az osztrák érdekköröknek jogos igényeit bármely irányban csorbítaná; még pedig kedvezőbbé teszi a helyzetet azért, mert megszűnik a könyvkivonati illetékesség, megszűnik a magyar kereskedők és a magyar ügyvédi kar által egyformán és felfogásom szerint méltán kifogásolt u. n. faktúra-illetékesség, amelynek alapján egy magyar kereskedőt bármely osztrák bíróság előtt lehetett perelni anélkül, hogy ő ott magát képviseltette volna. Ezen egyezmény alapján vizsgálni fogjuk a magyar bíróságok részéről azt az illetékességet, amely az osztrák jogszabályok értelmében irányadó és csak azon osztrák bíróságok ítéleteit fogjuk végrehajtani, amely osztrák bíróságok a magyar törvények szerint is illetékesek. Ezek azok a vívmányok, amelyek ennek a nemzetközi egyezménynek — eltekintve attól, hogy a magyar államnak teljes szuverenitását ismét a külföld előtt is pregnánsan kidomborítja — egyrészt bizonyos közjogi, másrészt gazdasági és szocziális jelentőséget kölcsönöznek. (Elénk helyeslés.) Természetesen kívánatos lesz még a polgári perrendtartás életbeléptetéséig — de ez már t. barátom, a pénzügyminister ur ügykörébe tartozik — a bélyeg- és illetékszabályok megfelelő módosítása, amely irányban a legközelebbi jövőben, mindenesetre még a nyár előtt a kormány javaslatot fog a t. ház elé terjeszteni. Itt legyen szabad megemlékeznem — kapcsolatban a polgári perrendtartás életbeléptetésével — egy aránylag csekélyebb fontosságú kérdésről, amely a legutóbbi hetekben és hónapokban bizonyos érdekkörökben felfogásom szerint túlzott izgatottságot váltott ki, t. i. a budapesti kereskedelmi és váltótörvónyszék megszüntetésével. Én megvallom, abban a rendelkezésben, amely ma a törvényben van, az 1912. évi LIV. t. ez. 84. §-ában nem látok oly nagyjelentőségű jogalkotást, ahogy azt ujabban bizonyos körök feltüntetik. De ennek ellenében is nyugodtan állithatom, hogy ha akkor én lettem volna felelős az ügyekért, én e régi, jól bevált bíróság megszüntetését nem kezdeményeztem volna, (Helyeslés.) tisztán azon okból, mert a helyes jogi konzervativizmus elvéből kifolyólag ugy gondolom, hogy semmi ok sem volt egy bevált kiváló magyar jogi intézmény megszüntetésére. (Helyeslés.) Minthogy azonban a törvényhozás akkor, amikor én nem folyhattam be ezen ügyek intézésébe, ugy méltóztatott helyesnek találni, hogy