Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-531

531. országos ülés Í91í április Ülő-én, szombaton. 08 a képviselőház plénuma előtt legyen. Akkor lesz majd alkalom és mód egyúttal annak részletes birálatára és megállapítására, vájjon ez a javaslat azon alapgondolat mellett, hogy lehetőleg konzerválja a ma hatályban levő magyar jogot — amely irányban, azt hiszem s azt vitatom, hogy már maga a javaslat is bizonyos virtuozitást fejt ki — mondom, ez alapgondolat mellett eleget tesz-e annak a szükségletnek, hogy a haladást az ujabb gazdasági és szocziális igényeknek megfelelően szolgálja-e és hogy előkésziti-e a jobb jövő fejlődésének alapját. A másik nagy alkotás, amely most a polgári és a büntető perrendtartások megalkotása után a magyar országgyűlés elé kerül, az igazságügyi szervezeti törvény tárgyalása lesz. Jelenthetem a t. háznak, hogy teljesen elkészült egy 149 §-ból álló törvényjavaslat a birói hatalom gyakorlásáról, valamint a királyi bíróságok és a királyi ügyészségek szervezetéről. Ez a javaslat, amely körülbelül az utolsó két év alatt állandóan tárgyaltatott és az öszszes igazságügyi hatóságok és számos szakférfiú részletes kritikáján is keresztül ment, ma abban a stádiumban van, hogy a legközelebbi napokban közzétehetem, (Helyeslés.) emellett természetesen az összes szakköröknek tüzetes birálata alá bocsátom és remélem, hogy körülbelül az őszi ülésszak elején a t. ház ezzel a javaslattal is foglalkozhat. (Helyeslés a jobboldalon.) Ez az alkotás, amelyet már boldogult Szilágyi Dezső 25 év előtt el nem kerülhetőnek jelzett, szükséges azért, mert mai igazságügyi szervezeti törvényeink nem kevesebb, mint 31 külön törvényben vannak szétszórva s azoknak részleteit áttekinteni, azok között az apró ellentmondásokat és különbségeket egybeállítani roppant nehéz, és mert általában igazságügyi szervezetünk érdeke ezt a kiépítést kívánatossá teszi. Csak épen azért, mert az előttem szólt t. barátom is megemlékezett a képviselőházon kívül elhangzott kritikákról, szólók én is arról a némely kívülről jövő kritikát különben jellemző szemrehányásról, hogy olyanok, akik e törvényjavaslat tervezetét, vagy szövegét sem látták, máris elterjesztették bizonyos ellenzéki sajtóorgánumokban különféle alakban azt a hírt, hogy a kormány ezt az alkalmat fel fogja használni a birói függetlenségnek bármily irányban való korlátozására, vagy leigázására. Legyen szabad ezzel az abszurd, képtelen és egészen komikus váddal szemben egyszerűen és szárazon konstatálni — ami különben egykét napon belül nyilvános lesz — hogy a törvényjavaslatnak különösen 5. és következő szakaszai és általában egész szerkezete a bíróságok függetlenségét és általában a magyar birói alkotmány alapelveinek azokat a sarkalatos tételeit, a melyeket az 1869: IV. törvényczikknek köszönhetünk, minden irányban fenntartják, a részletekben még inkább megerősítik és biztosítják. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Egyik legfontosabb feladata lesz a kormánynak igazságügyi téren a legközelebbi jövőben a polgári perrendtartás életbeléptetése. Jellemző a magyar viszonyokra, hogy mig ezt az alkotást különösen 1883-tól kezdve, mikor az 1911.1. t.-czikk nagy tervezője, Plósz Sándor az első tervezetet kormánymegbizásból közzétette, tehát 31 év óta mindig sürgették, követelve a teljes közvetlenségen és szóbeliségen alapuló perrendtartás megalkotását, addig most, mikor három és fél évnél hosszabb idő óta ez megtörtént, akadnak nagy számban a magisztraturában és a szakkörökben is szórványosan is olyan hangok, amelyek arra mutatnak, hogy egyesek megijedtek ezen alkotás életbeléptetésétől és_ annak elhalasztását tartják kívánatosnak. Én azt hiszem, — habár nem akarok jövendőmondásokba bocsátkozni — hogy a polgári perrendtartás be fogja váltani azokat a jogosult nagy igényeket, amelyek hozzá fűződnek és be fogja váltani annál is inkább, mert alapvető főelve, a szóbeliség és a közvetlenség, biztosítja a tárgyi igazságnak megfelelő valódi tényállás legkimeritőbb és minden irányban való megállapítását, mert a felek jogos érdekeit érvényre fogja juttatni és általában a határozathozatalra hivatott hatóságnak a tárgyi igazság érvényre juttatását lehetővé fogja tenni. Meg vagyok győződve, hogy az átmeneti nehézségek korántsem lesznek olyan nagyok, mint azt sokan pesszimista vérmérséklettel felruházottan előre jelzik. T. barátom is helyesen utalt reá, hogy az 1893-diki sommás eljárás, mely szintén Plósz Sándor jeles alkotása volt, kitűnően bevállt a gyakorlatban, (Igás! Ugy van!) s alig van törvényünk, mely annyira alkalmasnak és a magyar viszonyokhoz képest annyira megfelelőnek mutatkozott volna, mint az 1893 : XVIII. t.-cz. Ennek a révén, valamint a bűnvádi perrendtartás révén is a magyar birák és ügyészek évtizedek óta hozzászoktak a közvetlenség és a szóbeliség gyakorlati alkalmazásához. Teljesen meg vagyok nyugtatva ezért -afelől, hogy az uj polgári perrendtartás életbeléptetésével járó zökkenések, az átmenetnek a nehézsége sokkal kevesebb lesz, sem mint azt általánosságban vélik. (Igaz! Ugy van!) Az azután más kérdés, vájjon az uj polgári perrendtartás minden irányban gyorsabbá fogja-e tenni az eljárást; vájjon — ami jogosan kétségbe vonható — az egész vonalon olcsóbb lesz-e. Az igazságszolgáltatás kérdésénél azonban az én felfogásom szerint, hogy ha az alapos, ha a tárgyi igazságot érvényre juttatja, és ha azon magas igazságszolgáltatási tekintetek, amelyek kell hogy első sorban döntők legyenek, biztosithatók, akkor méltóztassék megbocsátani; az ügynek gyors végleges befejezése és az olcsósági szempont másodrendű fontosságú. (Igaz! Ugy van!) Az lesz a döntő, hogy azokért a költségekórt, amelyekkel járni fog az ujabb eljárás életbe léptetése és keresztülvitele, kapunk-e csak-