Képviselőházi napló, 1910. XXIII. kötet • 1914. márczius 13–április 21.

Ülésnapok - 1910-523

136 523. országos ülés 19U nyilvánul. Sokat olvastunk a múlt napokban az újságokban Szolferinóról és Kőniggrétzről. Azt olvastuk, hogy ez a ; szellem Szolferinóhoz és Königgrétzhez vezet. Én ezt tagadom. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon.) Egy hang (a jobboldalon): Miért tagadja? Rakovszky István: Mert nekem tetszik és nem kérdem az ön bölcsességétől. (Zaj.) Nem fog Szolferinóhoz és Königrétzhez vezetni, mert a monarchiának nincsen már az a veszteni valója, amit Szolferinónál és Königrétznél még veszíteni tudott; a monarchiának nincsen már hegemóniája Németországban; a monarchiának nincsen Lombardiája és Velenczéje. Akkor, amikor ilyen áldatlan állapotok következtében elvesztette tekintélyét, hegemóniáját Königrétznél és Szolferinónál, még volt egy jelszó és ez így hangzott: Bizalmam az ősi erényben. Akkor még volt bizalom az ősi erényben, de ez nincs többé, mert nincs már erény. (Élénk derültség a jobboldalon. Zaj a baloldalon.) Nincs már erény, mert az erényt kipusztították felülről, kiüldözték a tisztességet, eltiporták azokat, (Nagy zaj a bal- és a jobboldalon. Elnök csenget.) akik az ősi erényből annak legkiválóbbikát, a becsületet legázolták. (Nagy zaj a ház minden oldalán.) Vigyázzanak .., Egy hang (a jobboldalon): Ne fenyegessen! Rakovszky István: ... hogy ne legyen egy nemzet itt, amelynél hasztalanul fognak már bizalommal apellálni az ősi erényre. Nem fogadom el a minister ur válaszát. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon.) Elnök: Lovászy Márton képviselő urat illeti a szó. Lovászy Márton: T. képviselőház! Magam sem vagyok abban a helyzetben, hogy a honvédelmi minister ur válaszát tudomásul vehessem. (Zaj a bal- és a jobbóldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak! Lovászy Márton: Nem azért, mintha kétségbe vonnám a t. honvédelmi minister urnak jóindulatát; ellenkezőleg, nekem az az impreszszióm a t. honvédelmi minister ur felszólalásából is, hogy ö tele van jóindulattal, végtelenül sajnálja ezeket az állapotokat, maga is érzi, hogy igy, ahogy most van, nem jól van, de tehetetlenül áll ezekkel a viszonyokkal szemben, nem képes rajtuk segíteni, és miután erre nem képes, tehát lemond még arról is, hogy próbáljon ezeken a dolgokon segíteni. Azt mondja a t. honvédelmi minister ur, hogy itt háború van, hogy itt valaki háborút indított más valaki ellen s arra, hogy egy háború megindulhasson, az egyik fél is elegendő; ennélfogva ő mindezekről nem tehet, nem is tud módot arra, hogy tehessen ellene és igy engedi a dolgokat folyni, nem képes azokon segíteni. Engedelmet kérek, de én azt hiszem, hogy márczius 18-án, szerdán. itt a t. honvédelmi minister /r urat túlságosan megköti a katonai felfogás. 0 mélységesen átérzi a hadsereg és a polgárság közti jó viszony szükségességét, de miután ő maga teljesen a katonai állásponton áll, ennélfogva nem képes azokat a módokat megtalálni, amelyek a két tényező közötti jó viszonyt helyreállítanák. Itt van pl. az a passzus, t. ház, amikor azt mondja a t. honvédelmi minister ur, hogy nincs különbség a katonai és a polgári becsület közt. Nagyon helyes; mindannyian ezt valljuk, ezt vitatjuk és épen ennek akarunk érvényt szerezni. (Helyeslés a szélsődaloldalon.) De ha igy áll a dolog, akkor az igen tisztelt honvédelmi minister ur miért nem tesz arról, hogy ilyenféle közlemények meg ne jelenhessenek (Ügy van la bal- és a szélsöbaloldalon.) és ilyenféle felfogás érvényre ne juthasson, amely egyszerűen megtiltja a tisztikarnak azt, hogy egy polgári elemekből is álló választott bíróságban részt vegyen ? (Ugy van! a bál- és a szélsöbaloldalon.) Vagy amikor azt mondja az igen tisztelt honvédelmi minister ur, hogy itt a katonai szempontból a feltétel, amelyre súlyt kell fektetni, az, hogy aki sértést követ el, az elégtételt adni tartozik. Azt hiszem, ennek a tételnek igazságát senki sem vonja kétségbe. Dehiszen igen tisztelt minister ur, ezt a határozatot, ezt a tételt a kaszinó választmánya kimondotta, elismerte, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) miért nem tudja tehát a t. minister ur mégsem megakadályozni azt, hogy a katonatisztek kilépésre kényszeríttessenek a maguk akarata ellenére abból a kaszinóból? (Ugy van! Ugg van! a szélsőbaloldalon.) Ha itt annak az elvi álláspontnak, amely a hadseregé, elégtétel, elismerés adatott ós miután ez az álláspont a polgári felfogással sincs ellentétben: azt hiszem, hogy talán egyesegyedül az erélynek a hiánya az igen tisztelt honvédelmi minister úrban az oka annak, hogy ennek a mozgalomnak gátat nem tud vetni és nem tudja megakadályozni azt, hogy azok a katonai körök ráerőszakolják és ráoktrojálják a maguk felfogását a polgári társadalomra. (Ugy van ! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A t. minister ur, amint mondottam, nem érez magában elegendő erőt arra, hogy ezeknek a túlkapásoknak gátat vessen, pedig hát a t. minister ur nemcsak katona, hanem polgár is. Azt hiszem, hogy az igen tisztelt minister ur ide, ebbe a terembe azért jön polgári ruhában, hogy az ő polgári mivoltát kidomborítsa. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsöbaldalon.) Ennélfogva éreznie kellene azt a kötelességét, hogy legalább is azon iparkodjék, hogy ezt a két egymással ellentétbe került felfogást kiegyenlítse. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ehelyett az igen tisztelt minister ur itt sajnálkozik; ehelyett konstatál bizonyos dolgokat, de semmiféle szándékot sem árul el arra nézve, hogy ebben az irányban, tenni is akar valamit; hogy tenni szándékozik