Képviselőházi napló, 1910. XXIII. kötet • 1914. márczius 13–április 21.

Ülésnapok - 1910-523

523. országos ülés 191í márczius 18-án, szerdán. 137 abban az irányban, hogy ezek a differencziák kiegyenlittessenek, és hogy ez a katonai túlkapás és ez a katonai präponderanczia a maga gátjai közé szorittassék. (Az elnöki széket Beőthy Pál foglalja el.) Ily körülmények között hiába sajnálkozik majd az igen tisztelt minister ur a katonai budget tárgyalása alkalmával a felett, hogy a magyar polgári társadalom fiai nem szivesen mennek a katonasághoz, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) mert engedelmet kérek, amikor itt a viszály a polgári társadalom és a katonaság között annyira elharapózik, hogy már a családok körébe is bevitetik; (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) amikor a polgári társadalom fia azt kénytelen látni, hogy ha ő a hadseregnek ajánlja fel szolgálatát és a hadsereghez megy, akkor nemcsak nemzeti érzéséről kell lemondania, hanem szakitania kell azokkal a felfogásokkal és azokkal a hagyományokkal is, amelyeket a becsületről és a lovagiasságról a családi körben magába szivott: (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) akkor nincs mit csodálkozni azon, ha nem lesz kedve annak a családnak és annak az ifjúságnak a hadseregben való szolgálathoz. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Mindezek alapján, mondom, nem veszem tudomásul az igen tisztelt minister ur válaszát, hanem arra kérem, hogy azzal a jóakarattal, amelyet kétségtelenül tanusit, párosítson megfelelő erélyességet is, érvényesítse azt a maga kétségtelenül nagy befolyását a katonai körökben is és iparkodjék odahatni, hogy a katonai felfogás is hozzásimuljon a polgári felfogáshoz s ezzel az az ádáz viszály, amelyet mindannyian sajnálunk, a valóságból kiküszöböltessék. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Elnök: A minister ur kivan szólni. B. Hazai Samu honvédelmi minister: T. képviselőház ! (Sálijuk! Halljuk!) Abból a viszonválaszból, amelyet Rakovszky István t. képviselőtársamtól hallottunk, azt érzem ki, hogy ő voltaképen most is abban az eszmekörben van, amelyben volt akkor, amikor az interpellácziót hozzám intézte. Természetes dolog, hogy ebből kifolyólag a vitatkozást továbbfolytatni annál kevésbbé tartom szükségesnek, mert magam is csak abban az eszmekörben mozognék, amelyben mozogtam eddig. Azonban a különbség, amely a mi eszmekörünk között van, az, hogy a t. képviselő ur mint ellenzéki képviselő a támadás fegyverét használja fel, nyugtalanságot akar okozni a tisztikar kebelében általánosságban, (Igaz! Ugy van! jobbfelöl. Mozgás a baloldalon.) s ennek következtében hoz fel olyan dolgokat, amelyek bizonyos tekintetben lehangoltságot szoktak okozni egyiknek vagy másiknak kebelében. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Én. t. képviselő ur, nagyon sajnálom, hogy KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXIII. KÖTET. ilyen tenorban méltóztatott beszélni (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) és a parlamenti őrséget mint intézményt annyira bántani, hogy azt méltóztatott mondani, hogy fogdmegek. Bocsánatot kérek, én a nehéz kötelességteljesítés álláspontján állok, s akkor, mikor ezt kell nekik teljesíteniük, ezt azért teszik, mert hiszen valljuk meg őszintén, a képviselő urak adnak erre alkalmat. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon és a középen. Ellenmondások a bal- és a szélsöbaloldalon.) Rakovszky István: A mikor a sóüzleteket támadjuk! Bakonyi Samu: Közbeszólások miatt történnek ezek! (Folytonos zaj a baloldalon. Halljuk ! Halljuk! jobbfelöl.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak. B. Hazai Samu honvédelmi minister: Egy másik dolog, amelyet másodszor, harmadszor, talán negyedszer is méltóztatott felhozni, ez mindig az a zsold vagy fizetéskülönbség, amely a tiszteknél és legénységnél itt és amott fennáll. E tekintetben álláspontomat már körvonalaztam, hogy t. i. a hadseregnek egy tagja sincs, aki tulajdonképen irigy szemmel nézné ezt, daczára annak, hogy ismételten . . . Bikádi Antal: Megvetéssel! Gr. Tisza István ministerelnök: Ohó! (Zaj a jobboldalon. Élénk felkiáltások: Rendre!) Elnök (csenget): Bikádi Antal képviselő urat ezért a kifejezésért rendreutasítom. (Helyeslés jobbfelől. Mozgás a baloldalon.) B. Hazai Samu honvédelmi minister: ... felhozta ezt a képviselő ur abból a czélból, hogy mondjuk, az irigységet felkeltse. Ezt a czélt, remélem, nem fogja elérni. Hiszen, t. ház, hogyha már itt a fizetéskülönbségek terén vagyunk, nézzük meg azt a fizetést, amelyet én kapok, és nézzük meg azt a fizetést, amelyet egy nyugodtabb állásban lévő magasrangu katona kap, akkor bocsánatot kérek, méltóztatnak majd látni, hogy annak a fizetése háromszornégyszer nagyobb mint az enyém s nekem nem jut eszembe, hogy ezért őt irigyeljem. (Zaj a baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Engedelmet kérek, arra méltóztatott a fősúlyt helyezni, hogy nyugtalanságot idézzen elő, hogy itt milyen fizetések vannak egy békés, talán semmi munkával járó szolgálatért és milyen fizetések vannak ott, a csapatoknál, ahol fizikai és nem tudom milyen fáradsággal jár a szolgálat. A fizetéseket sokféleképen szokták statuálni. Az isteni igazsághoz vagy talán a földi igazsághoz tartozik az, hogy az egyik három diót kap, a másik tiz diót, a harmadik pedig egy zsák diót. (Tetszés a jobboldalon. Mozgás a baloldalon.) Ami Lovászy Márton t. képviselő ur felszólalását illeti, megmondottam, hogy hiszem és remélem, hogy ez az inczidens el fog múlni és a társadalomban az egyes tagok közt — nem 18