Képviselőházi napló, 1910. XXIII. kötet • 1914. márczius 13–április 21.

Ülésnapok - 1910-522

•06 5T2. országos 'ülés Í9li alapjait ós gróf üzernin bukaresti követ is ennek a nemzeti önkormányzaton nyugvó nagy-osztrák eszmének határozott hive.« (Igaz! Ügy van! balfelöl.) Az a román irredentisztikus törekvés tehát, amely látja a veszélyeket, ha ő Ausztria-Magyarországgal és a Habsburg-dinasztiával szemben táplál igényt, egy kis átsiklással lemegy erről a térről és csak Magyarországgal szemben támaszt igényt. A Gross-Osterreichba szívesen beillesztené a román teriiletek különállását, mert ez még nem elszakadási törekvés Ausztriának és Magyarországnak területéből, hanem szerintük csupán egy kis helycsere, egy kis területváltozás, olyasféle valami, mint mikor az Ízletes pecsenyének illata nagyon csiklandozza az ínyeket, de a szakácsnő először a hus puhitására szánja el magát. Ezt a kérdést is a Gross-Osterreich jiáczába akarnák először beletenni, hogy ott megpuhuljon az inyek számára; s azután, mint különálló terület, könnyebben bullhasson a románság ölébe.- (Igaz I Ugy van! balfelöl.) Hogy a románországi mozgalom kihat Magyarországra is, annak illusztrálására vagyok bátor egy-két dolgot felhozni. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Hogy ez a törekvés állandóan külföldi injekcziókkal táplálkozik, még pedig nemcsak kulturális, hanem materiális injekcziókkal is, annak ezer és ezer nyoma van. Elég pl. felhoznom azt, hogy egy volt minister, Sturdza, igaz, hogy régebben, de ugyanerről a dologról azt mondotta, mikor támadták román a parlarc entben,hogy engem támadnak azért, hogy nem védelmezzük meg magyarországi román testvéreinket ? Kérem — mondotta Sturdza — ezek a román testvérek idejönnek hozzánk és visszaélnek a mi vendégjogunkkal és a mi pénzünkkel. De mi nagyon jól tudjuk, hogy Magyarországon a románság nincs elnyomva, hogy ez a vád koholmány és hogy ezek a testvérek csak a mi zsebünket akarják megtámadni. (Igaz! TJgy van! balfelöl. Felkiáltások: Zsebre megy a dolog! Zaj a középen.) Kún Béla: A pénznek nincs szaga! Holló Lajos: Mindez megvan az emiitett ministernek saját nyilatkozatában, ametyet a bukaresti parlamentben tett, hogy hiába hivatkoznak arra, hogy Magyarországon a románságéi van nyomva, mert a románság ott törvények alatt él, állampolgári jogokat élvez és egyáltalában semmiféle bizonyíték nincs arra, hogy elnyomott helyzetben lenne. Mi nem hagyjuk magunkat kijátszatni ezekkel az egyénekkel, akik idejönnek hozzánk, hogy ezeket a koldulásokat végezzék, ezt mondatta Sturdza. (Helyeslés bal felöl. Zaj a középen.) Amint tehát látjuk, itt egy materiális folyamat volt. És vájjon akik ebbe bele vannak avatva,- elképzelhetik-e, hogy az az óriási sajtótámadás, amelyet saját területünkön belül, Magyarországon a gyűlölködésnek és az izgamárczius 17-én, kedden. tásnak minden fegyverével állandóan űznek, nem nyer-e szintén külső támogatást, hogy ezek nem nyúlnak szintén kifelé is, nem mondom, hogy az állami hatalom csúcsáig, hanem addig a társadalomig, amely ott erős kézzel és erős fegyverzettel áll és amelyről épen egy magyar író mutatta ki, hogy összes kulturális jövedelmeit arra forditja, hogy — amint ők mondják — az erdélyi testvérek segítségére és támogatására legyenek. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) Miháli Tivadar: Átengedjük a függetlenségi pártnak! (Zaj.) Holló Lajos: T. képviselőház! Azok a veszélyek, amelyeket mi ebben az egész kérdésben látunk, nemcsak abban a progresszivitásban merülnek ki, amelylyel vagyoni téren mindinkább előbbre és előbbre tör a románság és a magyarlakta vidékeken térhódítást csinál, hanem rejlenek a politikai életben való azon nagy előnyomulásban is, amelyet a felkeltett román faji önérzet Romániában mutat és amely át- és áthatja az igen t. nemzetiségi urakat is, vágyakat és reményeket ébresztve náluk. (Igaz! Ugy van! bal felöl.) Ezek azok a veszélyek, amelyek gondolkodóba kell hogy ejtsék Magyarországon a politikusokat és amelyek ellen tényleg meg kell találni a segítség valamely módját. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Lehet, azt a módot is választani, hogy kedvezzünk az egyéneknek, mert ez is metódus — és itt nem az egyéni kedvezéseket értem, nem az egyéni czélokban való kedvezést, hanem a kedvezést egyeseknek azért, hogy ezeket aztán odaállítsuk, mint alkalmas személyiségeket arra, hogy velük ezeket a kérdéseket megoldjuk. Mondom, lehet igy is eljárni és nem lemenni a kérdések fenekére, ott keresve a bajok orvoslását, ahol azok valósággal vannak, a román faj, a román nép érdekeinek védelmére . . . Miháli Tivadar: Miért nem ment oda a koaliczió ? Holló Lajos: Hát kérem a koaliczió nem ment oda. Helyes. Hát a koaliczió hova ment, hogy csak röviden térjek ki erre a kérdésre ? A koaliczió ugyebár odament, t. képviselőház, (Zaj a baloldalon. Elnök csenget.) hogy a nemzetiségi képviselőket szabad választással be engedte ide választatni. Hisz szemrehányást is kaptunk, hogy a mi időnkben 30 és nem tudom mennyi t. nemzetiségi képviselő ur (Zaj a baloldalon.) jutott be a házba. Ugyebár t. képviselőtársam is megerősíti, hogy ezek a nemzetiségi képviselők szabad választás által jutottak be. Most már, ha ő neki jobban tetszik az, hogy mig a koaliczió idejében semmiféle akadály nem volt, semmiféle erőszak útját nem állotta annak, hogy ők ide bejuthassanak, ha ennél jobban tetszik nekik az a szisztéma, amelyet most ugy látszik támogatni akarnak és támogatnak is, az a szisztéma, amely