Képviselőházi napló, 1910. XXIII. kötet • 1914. márczius 13–április 21.

Ülésnapok - 1910-521

38 52/. országos ülés VJlk e fogalom tartalma ? És akkor abszolúte ne mél­tóztassék csodálkozni azon. ka Goldis László azt mondja a brozsurájában : ka az a magyar állam­eszme azt jelenti, kogy én kultúrában, gazdaság­ban, nyelvemben, politikai jogaim érvényesítésé­ben kaladkatok, akkor azt elfogadom, ka pedig negálja ezen vágyaimat és aspkáczióimat, akkor nem fogadom el. Elnök (csenget) : Figyelmeztetnem kell a képviselő urat a káznak a mai ülés elején hozott ama határozatára, hogy a napirendet ma csak fél hat óráig tárgyaljuk és akkor rátér a ház Rakovszky István képviselő ur interpellácziójának meghallgatására. Kérem a képviselő urat, szíves­kedjék a ház ezen határozatát szem előtt tartani s igyekezzék beszédét befejezni. Pop Cs. István : T. ház ! Mindenesetre tiszte­lettel tudomásul veszem elnök ur intését. A tárgy anyaga oly nagy, hogy némileg talán vissza is éltem a ház szives türelmével, de igyekezni fogok beszédemet rövidesen befejezni. (Halljuk! Halljuk !) Köszönöm a ministerelnök urnak, hogy Ber­zeviczy Albert t. képviselő urnak a vallás-tani­tásra vonatkozólag megadta a választ. A vallás­tanítás tekintetében nem lehet olyan szabályokat alkalmazni, mint bármely más tantárgynál. A val­lástan kizárólag csakis az anyanyelven tanítható, mert összefüggésben van magával az egyházzal, összefüggésben van a rítussal és a liturgiával, sőt némelyeknél egy más nyelvvel is, mint például szerbeknél, az ószerb nyelvvel. Nagyon szeretném, ha a t. képviselőkáz többségébe, összességébe át­menne az a meggyőződés, kogy sem államérdek, sem nyelvérdek abszolúte nem parancsolhatja, hogy idegen nyelven tanittassék a vallástan, mert ez olyan domin'uma az egyháznak, a szülőnek és a családi tűzhelynek, ahol az államnak nincs bele­szólása. Utalok a lengyelek ellen alkalmazott kényszerítő rendszabályokra, amelyek eredmény­telenül maradtak és annyi keserűséget és annyi gyűlöletet okoztak annak a nagy német nemzet­nek, mint nem tudom miféle nagy katasztrófa. Igen sajnálom azonban, hogy a ministerelnök ur nem foglalja el ugyanezt az álláspontot a nép­iskolákkal szemben épen a mostani időben, amikor a világ minden részében a legnagyobb figyelemmel vannak az anyanyelv tanítására a népiskolákban. Egy igen nevezetes körülményre vagyok bátor fel­hívni figyelmüket. Nemrég, ha méltóztattak ol­vasni, a tanítók Oroszországban ankétet tartottak. 5600 tanító volt együtt és mikor a tannyelv került tárgyalás alá, megállapitották, hogy ott, ahol anyanyelven tanítanak, az analfabetizmus per­czentje sokkal kisebb, mint ott, ahol idegen nyel­ven tanítják azt a gyermeket és egyhangúlag el­fogadták azt az elvet, hogy legalább az első három évben anyanyelven kell tanítani. Ehhez azután hozzájárult az a nagy kongresszus, amely taná­rokból és híres egyetemi professzorokból állott. Nagyon természetes, hogy ezek, amiket itt beszéltem, nagyjában teoretikus jelentőségűek, mert — amint gróf Bethlen István ur jelezte — •árczius 13-án, pénteken. az egész eszmecseréből az egyetlen jó eredmény az, hogy eredménytelenül fejeződött be. Hát én nem örvendek annak, hogy eredménytelenül feje­ződött be, de ezt meg kellett tenni és én meg vagyok győződve lelkemben, hogy gróf Tisza István nem becsülne meg bennünket ugy, ahogy talán becsül, ha mi ilyen kis morzsákkal megelé­gedtünk volna. Én abban a meggyőződésben va­gyok, hogy férfias, nyílt fellépés fogja ezt a kér­dést elintézni. Én is vallom az uraknak "azt az álláspontját, hogy egy demokratikus parlament fogja megoldani. De bocsánatot kérek, semmi bizalmam nincs hozzá, hogy a koaleált ellenzék fogja megteremteni ezt a demokratikus államot. (Derültség jobbfelől.) Polónyi Géza: Tisza sokkal hamarább fogja megcsinálni! Pop. C. István: Ép * oly kevéssé hiszem, hogy Tisza megcsinálja. Bizalmam van azonban abban, hogy jönnek talán idők, amikor az em­berek majd más álláspontra fognak helyezkedni a nemzetiségi kérdésben, mert . én ma is azt tartom, hogy az első étapeja az ország demok­ratizálásának az, hogy ez a nemzetiségi kérdés meg legyen oldva. (Ügy van! a középen.) Én ezen prius mellett állok. Lehet, hogy vannak mások, akik a másikat fogadják el, hogy talán egy demokratikus kormányforma, talán egy de­mokratikus parlament még inkább hivatott volna dönteni. Félek, hogy ettől távol vagyunk, nem a mi hibánk miatt; tessék csinálni tisz­tességes általános választói jogot és mi minden további gondolat nélkül önökkel fogunk sza­vazni. Igen sok mondanivalóm volna még, t. ház, de meghajlok a ház elnökének intése előtt és befejezem szavaimat azon sajnálkozó kijelentés­sel, hogy nem vehetem tudomásul a minister­elnök ur válaszát és elfogadom Mihályi Tiva­dar t. képviselőtársam határozati javaslatát. (Helyeslés a közép hátulsó padjain. A szónokot üdvözlik.) Elnök: Miután a mai napirend tárgyalá­sára szánt idő letelt, a vitát megszakítjuk. Le­szek bátor javaslatomat megtenni a legköze­lebbi ülés idejére és napirendjére vonatkozólag. Tisztelettel javaslom, hogy a ház legközelebbi ülését rnárczius hó 17-ikén, kedden délelőtt 10 órakor tartsa és annak napirendjére tűzze ki elsősorban a ministerelnök ur által Bujanovich Gyula képviselő ur interpellácziójára adott vá­lasznak folytatólagos tárgyalását és amennyi­ben e tárgyalással végeznénk, második pontul tűzze ki a lóva-nagysurányi h. é. vasút engedé­lyezésének megtörténtéről a kereskedelemügyi minister jelentését, harmadik pontul a dráva­szávavidéki egyesült h. é. vasutak részvénytár­saság tulajdonában egyesült h. é. vasutvonalak engedélyokiratai egyesítésének megtörténtéről a kereskedelemügyi minister jelentését, negyedik pontul a szendrő-rudóbányaí h. é. vasút enge­délyezése tárgyában a kereskedelemügyi minis-

Next

/
Oldalképek
Tartalom