Képviselőházi napló, 1910. XXIII. kötet • 1914. márczius 13–április 21.

Ülésnapok - 1910-525

206 525. országos ülés Í91í márczius 20-án, pénteken. erről a tiszta, világos és minden irányban lojális álláspontunkról itt tanúbizonyságot akartam tenni és zárom szavaimat. (Élénk helyeslés.) Elnök: Szólásra többé senki sincsen feljegyezve. Kérdem a t. házat, kiván-e még valaki szólni ? (Nem!) Ha szólni többé senki sem kivan, a vitát bezárom. A ministerelnök ur kivan nyilatkozni. Gr. Tisza István ministerelnök: T.képviselőház ! Csak épen két szó megtételére veszem még igénybe a t. ház becses türelmét szemben Kopony t. képviselőtársunk felszólalásával. Annyival rövidebb lehetek, mert feleletemet nagyon megkönnyítette az a nyilatkozat, amelyet Melzer Vilmos t. barátunktól hallottunk. T. ház! A helyzet kétségtelenül ugy áll, hogy az erdélyi szászoknak helyzete történelmi előzményeinél fogva már egészen más, mint az ország többi németajkú polgárainak. Az erdélyi szászoknak megvan a maguk fényes történelmi múltja, a múltban elért kormányzó, nemzeti, közjogi állása, mind az a kulturális, vagyoni és jwlitikai következménye, amely ezzel együtt jár és amely számukra mindenesetre oly pozicziót biztosit, amely nem hasonlítható a többi nem magyarajku polgárok pozicziójához. Azt, hogy Erdélyben lakó németajkú polgártársaink rokonszenvet éreznek németajkú többi polgártársaik iránt, azt csak természetesnek találom, de nagyon sajnálnám, ha e rokonszenv azután oly következményekkel járna, amelyek, azt hiszem, nem állanak senkinek sem az érdekében. T. ház! Amennyire alkalmam van a délmagyarországi németséget ismerni, hiszen ha nem is ismerem igazi fészkükből, de ismerek én is az életből délmagyarországi sváb községeket, — a délmagyarországi svábság nemcsak testileg, lelkileg, gazdaságilag, kulturálisan, morálisan a legerősebb és legegészségesebb népek egyike, de hála Istennek az elégedett népek közé is tartozik (Igaz! Ugy van!) és mindenütt, ahol a köztük élő intelligenczia, legyen az magyar vagy német anyanyelvű, teljesiti azt a hivatását, hogy a néppel foglalkozzék, a legkordiálisabb, leg^ bizalmasabb, legszívesebb viszonyt tartja fenn az intelligencziával. (Igaz! Ugy van!) Nem áll tehát az, mintha meghasonlás volna a délmagyarországi svábok és az intelligenczia közt, hanem az áll, hogy bajok vannak mindenütt a világon, panaszok vannak, jogosultak és jogtalanok, orvosolhatók és orvosolhatlanok. Ezeket a panaszokat, a velük járó elégedetlenséget szokta mindenütt felhasználni minden kis községi birói állásért rivalizáló, vagy nem tudom, bármi más okból ellenzékieskedő elem arra, hogy megtalálja azt a Resonanzbodent, melyről azután hatást gyakorolhat. Másfelől, ahol vannak ilyen ellenzéki hajlamok nem magyarajku polgártársaink közt, mert hiszen ez a bizonyos lokális ellenzékiség meg van természetesen magyar vidékeken is, ott ehhez hozzájárul nem magyar vidékeken az a fajta stréberelem, mely a nemzetiségi agitátorkodásból akar és sok esetben tud is nagyon könnyű szerrel megélni. (Igaz ! Ugy van !) Azt az elégületlenséget, mely fennáll, felhasználja ez a kettős elem a maga czéljaira. A kormány feladata és hivatása mindenesetre az, hogy megismerkedjék a helyzettel, megismerje az ottani lakosság bajait, panaszait, sérelmeit, igyekezzék azokat orvosolni és ezzel az ilyen agitáczió alól kirántani a gyékényt. Hiszen, amint helyesen jegyezte meg Kopony t. képviselő ur is, magának azon akcziónak is, melyet most az anyanyelvnek a vallástanitásnál és a magyar tannyelvű népiskolákban is bizonyos érvényesülése körül czélzunk, bizonyára meglesz az az üdvös hatása, hogy megszünteti az elégületlenség nagy részét, tehát az ilyen agitáczió alól kiveszi a talajt. Biztosithatom róla t. képviselőtársaimat, hogy az egész kormány csak hálás köszönettel veszi, ha bárminő olyan konkrét dologra figyelmeztetik, hol a népnek egy vagy más érdeke megóvást igényel, ahol egy vagy más kormányzati vagy törvényhozási intézkedéssel meg lehet szüntetni az elégedetlenséget és ápolni lehet a lelkeknek azt az igazi összhangját, mely, higyje meg, teljes mértékben szivemen fekszik és amelyet — örömmel tapasztalom — hangsúlyoz t. képviselőtársam is. Csak egyre kérem. Az a szerep, hogy erdélyi szász polgártársaink quasi odaálljanak a délmagyarországi vagy nyugatmagyarországi svábság külön hivatott protektorai gyanánt, engedelmet kérek, az nagyon veszedelmes, az nem lehetne más, mint vagy rosszakaratú agitatórius tevékenység egyesek részéről, vagy egy bizonyos, talán jóindulatú politikai dummeraugusztoskoclás, melynek szintén igen kellemetlen következményei lehetnek. Én azzal a kéréssel végzem felszólalásomat, méltóztassék nekem minden konkrét panaszt, óhajtást, vágyat, érdeket tudomásomra hozni s a legnagyobb ügyszeretettel fogom a kérdést ke^ zelni. (Helyeslés.) De méltóztassék tartózkodni attól, hogy bizonyos általános német politikai irányzatokat vigyenek bele ä magyar közéletbe, amire semmi szükség nincs, ami csak zavarólag hathat a magyarok és erdélyi szászok közti jó viszonyra is. (Elénk helyeslés.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Határozathozatal előtt az ülést tiz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: A felfüggesztett ülést újból megnyitom. Következik a szavazás. A kérdést ugy fogom feltenni, hogy elsősorban a ministerelnök ur válaszára vonatkozólag fogom megkérdezni a házat, hogy azt tudomásul méltóztatik-e venni, igen vagy nem. Azután pedig külön-külön fogom feltenni a kér-