Képviselőházi napló, 1910. XXIII. kötet • 1914. márczius 13–április 21.

Ülésnapok - 1910-525

525. országos ülés 19íh a túladunai magyarosító egyesületben mit beszélt Széll Kálmán, azt tapasztalom, bogy ezek a férfiak mindnyájan direkte a magyarosítást hangsúlyozzák, mint a magyar nemzeti eszme végczélját. Olyan eszmék nyernek itt kifejezést, aminők például e szavakban nyilvánulnak meg (olvassa) : »hogy a közérdek szempontjából mily sok jó származik abból, ha csak egy nyelv használtatik az egész országban és az összes ügyek ezen intéztetnek el; hogy ezáltal az * állam összes részei szorosabban és a lakosok a testvéri szeretet révén erősebben köttetnek egybe, azt mindenki könnyen beláthatja és a francziák. az angolok és az oroszok példáját tekintve, nagyon meggyőzőnek fogják találni«. Ezt az elvet II. József császár vallotta 1787 május 14-én kelt leiratában. Ez az elv, t. ház, amelyet azután a magyar társadalom különösen Eötvös és Wesselényi vezetése alatt átvett II. Józseftől, ez az elv mind a mai napig a magyar közéletben és politikai életben dominált és ez az, amivel mi nem békülhetünk ki. Es b. Eötvös József is belátta, hogy az ilyen alapra való helyezkedés veszélyes dolog, mert nem vezethet sohasem czólra. A nemzetiségi kérdésről irt munkájában a következőket mondja (olvassa) : »Tegyük fel, hogy mindaz eléretett, amit az uralmon levő jiárt tagjai kivánatosnak tartanak: törvényhozást, amelynek többsége az ország közügyeinek elhatározásában korlátlan hatalommal bir, közigazgatást, mely a legszigorúbb czentralizáczió elve szerint rendeztetett, de a törvényhozás majoritása a magyar nemzetiség szupremácziája mellett foglal állást és a közigazgatás mindazon hatalmat, amely a legtökéletesebb adminisztráczionális gépezet kezében van, ezen érdekben használja fel. S vájjon mit érünk el? Elérhetjük azt, hogy a nemzetiségek szabad mozgását a községekben és megyékben megakadályozhatjuk, a hangokat elnémíthatjuk, amelyek most némelyeket annyi félelemmel töltenek el, elérhetjük, hogy az összes nevelést a kormány kezébe összpontosítva a saját nyelvünk terjesztésére eszközül használhatjuk; de azt, hogy az országban létező különböző nemzetiségek egyéniségüknek öntudatát elveszítsék, hogy saját nemzetiségükért ne lelkesüljenek, azt ezen az utón ép ugy nem fogjuk elérni, mint mások, akik azt a magyar nemzetiség irányában ugyanazon eszközökkel megkísérelték. Az eredmény, amelylyel számolhatunk, csak abban áll, hogy a mozgalom, amelyet közéletünk felszínéről leszoritánk, annál mélyebben gyakorolja hatását si azon ellentét, amely most a magyar nyelv ellen létezik, a magyar állam, haza és államegység ellen is fenn fog állani.« Nem akarom tovább folytatni, bár nagyon érdekes a következő passzus is, igen ajánlom ezt a ritka művet becses figyelmükbe, csak a végpasszust akarom felolvasni, a mely így szól (olvassa) : »Ezen veszélylyel szemközt más óvszexárczius 20-án, pénteken. 191 rekre és ezen nagy feladat megoldásánál más elvekre van szükségüuk. Csak egyet ismerünk el mint olyat, a mely a feladat nagyságának megfelelne, s ez abban áll, hogy hazánk különböző nemzetiségeinek méltányos igényeit kielégítsük, és így azon okokat hárítsuk el, a melyek ezen mozgalmat előidézték.« Láthatják t. uraim, hogy nagy különbség van e felfogás és Ajtay József felfogása között, a mely egy és ugyanaz II. József felfogásával, hogy milyen nagy különbség van a mi felfogásunk és az ellenzék felfogása között, és mily különbség van a mi felfogásunk és gr. Tisza István felfogása között. Azon fogalom felett, hogy mi is az a nemzet és mi is az a nemzetiség, egész előadást hallottunk itt Juriga Nándor t. képviselőtársunktól és a Pester Lloydban egy gyönyörű, német alapossággal megirt tanulmány jelent meg Neugeborn Emil t. képviselőtársunk tollából. Én nem vagyok jogász, mint a legtöbb tagja ennek a háznak, ugy hogy én, mint nem jogász, ha tiszta fogalmat akarok magamnak alkotni arról, hogy mi a nemzet és mi a nemzetiség, hogy mi a magyar állameszme, megvallom, én teljesen belegabalyodom ; nem tudom egyáltalában a kivezető utat azután megtalálni, ugy hogy én az én nem jogász eszemmel már arra az eredményre jutottam, hogy megértés ezen az alapon mindaddig, amíg nem lesznek teljesen kijegeczesedett, tiszta fogalmak kreálva, lehetetlen, mert nincs meg az az alap, amelyre mi a magunk részéről teljes őszinteséggel helyezkedhetnénk. Van még egy nagy nehézség, amelybe ütközik a béke megteremtése és ez a magyar képviselőházban szokásos hang, ahol inzultusoknak vagyunk kitéve, csak azért, mert románok vagyunk és nem magyarok. Én tudom, hogy az elnökség teljesiti mindig a feladatát, már amennyire lehetséges. De hogy mi párbajozzunk ? Köztünk van négy párbajképes ember, de utóvégre nem vagyunk fechtmeisterek, hogy erre folyton vállalkozzunk. Hogy hírlapok utján perlekedjünk, folyton dementáljunk, az is teljesen ki van zárva. A magyar sajtóban minden nap invektivák érnek. Hogy az ilyet a t. ministerelnök ur nem veszi tragikusan, az természetes. De mindenesetre mindazokra a tényezőkre, akiknek hatalmuk van a befolyásolásra a sajtó tekintetében, ha már békéről van szó, mondom, mindenesetre azokra a magyar emberekre hárul, hogy o részben a kötelességüket teljesítsék. Hiszen amiket a debreezeni esettel összeköttetésben írtak, nem olvasom fel azokat,,nem akarok a t. ház türelmével visszaélni, de itt van pl. a Magyarország szerdán, február 25-én megjelent száma, ahol azt irja, hogy a magyar nemzeti eszme és a román naczionalizmus között kibékülésnek helye nincs. Azután a Budapesti Hirlaj) február 26-diki