Képviselőházi napló, 1910. XXIII. kötet • 1914. márczius 13–április 21.

Ülésnapok - 1910-524

5^4. országos ülés 1914 márczius Í9-én, csütörtökön. Í75 vájjon miért nem kérdezte meg a ministerelnök ur öt, hogy tényleg a románság hivatott vezéreivel tárgyal-e? Hisz Farkas Pálnak 1907-ben az oláh kérdésről megjelent müvében azt olvasom, (Halljuk! Halljuk! balfelől.) hogy ő, aki a könyv szavai szerint alaposan informálódott . . . Haller István: Mindig alapos! Gr. Esterházy Mihály: ... és aki a román nemzeti komité képviselőtagjait korántsem tartja a román nép hivatott vezéreinek. (Mozgás jobbfelöl.) Bakonyi Samu: Ez a könyvben van megírva ! Haller István: Talán önmagát tartja annak? Vajda Sándor: Fő. hogy a román nép annak tartja! Elnök (csenget) : Csendet kérek! Gr. Esterházy Mihály: Azt irja továbbá a többek közt, hogy az oláh paraszt gazdasági helyzetén az oláh középosztály tagjai, illetőleg annak szervei, a bankok és közalapítványi uradalmak nem hogy segítenek, hanem a parasztokat minden skrupulus nélkül kihasználják a maguk számára és amikor a paraszt keserűsége, elégedetlensége a végletekig fokozódik, akkor rámutatnak a fennálló államrendre azzal, hogy ő az oka mindennek. Bakonyi Samu: Jó lesz kibékülniök egymással ! Haller István: Halljuk! Ez nagyon érdekes! Gr. Esterházy Mihály: Azt irja továbbá Farkas Pál, hogy az oláh ügyvéd, orvos, takarékpénztári igazgató, pópa vagy daszkal, csak igen csekély mértékben lelkesedik a bocskoros parasztért s ezért az intelligenczia nem lát roszszat abban, ha takarékpénztáraik, bankjaik lehetetlen uzsorakamatot szednek az oláh adósoktól. Az oláh ügyvéd költségjegyzékei alajDJán az oláh felek kis ingatlanait elárverezteti, az oláh nagyprépost pedig a kisgazdák telkeit összevásárolja, míg az oláh. orvosból betegei réven nagybirtokos lesz. Haller István: Jól ismeri őket! Gr. Esterházy Mihály: Itt idézi azután, hogy Maniu Gyula egyszer tanuk előtt azt mondotta, hogy csak hadd menjen ki a nép Amerikába, odakint erősíteni fogják az oláhságot, nekünk pedig idehaza nem kisbirtokosokra, hanem erős oláh középbirtokosságra van szükségünk. Bakonyi Samu: Ez aztán szép nemzetiségi politika ! Haller István : Autentikus, mert Farkas Pál mondta! Bakonyi Samu: Igen, de ő vádol minket következetlenséggel! Haller István: Majd nem vádol! Gr. Esterházy Mihály: Azt mondja azután, hogy a kizsákmányoló csoport vezetői ugy állítják be önmagukat, hogy tényleg az általuk könyörtelenül kihasznált nép érdekeit képviselnék, pedig az összes intelligenczia alig tesz ki 2000 főt, akikhez járul mint átmeneti osztály körülbelül 3300 pópa és 3000 tanitó. Bakonyi Samu: Átmeneti intelligenczia! Hogy lehet már ilyent írni! Elnök (csenget) •. Csendet kérek képviselő urak! Gr. Esterházy Mihály: A sokat ócsárolt Apponyi-fóle törvényjavaslatról szólva, czitálja egy tanítónak a mondását, aki azt mondta, hogy: »azt hiszi, uram, hogy mi nem örülünk az uj népiskolai javaslatnak? Hiszen a mi előnyünk; a mi fiainkat akarja javítani, de mit tegyünk ? A pópa azt hirdeti a népnek, hogy a javaslat elveszi a nyelvét és azonkívül még nagyobb terheket ró reá.« Visszatérve pedig a középosztályra, ezt mondja: »Amde ha ez a csoport számra nézve nem is jelentékeny, a maga érdekeit következetesen és czéltudatosan viszi keresztül. És ha végigtekintünk 35 esztendős munkájukon, világosan látjuk, mint szerezték meg először a gazdasági hatalmat, hogy azután a politikai asjfirácziójukat kielégíthessék.« Haller István: Ugy van! Gr. Esterházy Mihály: »Először bankokat alapítottak ós amikor a bankok már gazdagok és hatalmasok voltak, politikai aktivitásba léptek.* (Igaz! Ugy van! balfelöl,) Az Albináról írva, azt mondja, hogy »az oláh paraszt számukra sokkal kedvezőbb és csendesebb médium és különben is tartozik azzal a nemzeti ügynek, hogy a 16%-ot nemzeti intézetnek fizesse.« Azután igy folytatja: »A rövid czikk terjedelme nem engedi meg, hogy a román pénzintézetek humánus és fajszerető politikáját bemutassuk.« »Nehogy azonban azt állítsák, hogy légből kaj)ott állításokat ismételünk, igazoljuk ezeket egy praktikus példával. Vegyük pl. a Pátriabankot, amelynek ügyésze Mán Gyula országgyűlési képviselő, az egyházmegye jogtanácsosa, az általános választói jog és egyéb szocziális reformok buzgó előharczosa. Napibiztosa az egyházmegye kanonokja, amely intézetről tehát nem mondhatjuk, hogy zugintézet, vagy hogy nem áll az oláh intelligenczia kellő ellenőrzése alatt.« Haller István: Halljuk a szocziológust. Gr. Esterházy Mihály: »Ez a bank a Balázsfalva körüli községekben az oláh jaarasztokra oly jótékonyan hat, hogy nagy részük odakinn van Amerikában; (Derültség balfelöl.) telkeik azonban végrehajtási árverés folytán az intézet birtokába kerülnek, amely azokat a lehetőség szerint tetemes nyereséggel ismét továbbadja.® Itt azután megemlít különböző telekvételeket, pl. egy házat és egy 850 négyszögölnyi kertet egy koronáért vettek meg árverésen. (Mozgás és felkiáltások balfelől: Hallatlan!) Ezenkívül még több hasonló birtokvételről is megemlékezik. Az 55. számú betétben két koronás vételi és 270 koronás eladási árat említ