Képviselőházi napló, 1910. XXIII. kötet • 1914. márczius 13–április 21.

Ülésnapok - 1910-524

174 5M. országos ülés 191Í márcziüs 19-én, csüiöftökon. végül belenyugodtak. Ez a diplomácziai vaczillálás legkevésbbé sem volt alkalmas arra, hogy ezt a román barátságot, román jóindulatot számunkra biztosítsa. Hogy Tisza István nem tudott volna mindezen előbb felsorolt szempontoknak deferálni, azt nem hiszem, mert hogy ő mennyire tud deferálni különböző álláspontoknak, különböző kívánságoknak, azt láttuk a horvát béke megteremtésénél, amidőn az előbbi rezsimnek, Khuen Hédervárynak benső barátjait, politikájának legnagyobb támaszait sorra elejtette és barátságot kötött a horvát-szerb koaliczíóval, amelylyel való barátságért a magyar koalicziót annyira megvádolta. A román tárgyalásoknak egyik nevezetes pontja az egyházi autonómiák kérdése. Igen csodálkozom azon, hogy a román görög-keleti egyházi autonómiát, amely szélesjogu autonómia, amelyet azonban senki a románoktól elvenni nem akar és amely ma is érvényben van, gróf Tisza István nekik beígéri, azonban a szerb autonómiának, amely szűkebb keretű, amely hosszú ideje fel van függesztve, még pedig törvény ellenére és ma sincs életben, visszaadásáról, helyreállításáról egy szóval sem emlékezik meg. Egyenlő elbánást követelünk a Magyarországon lakó különböző anyanyelvű honpolgárok részére. Követeljük az autonómiát épen ugy a rutén, mint a görög-katholikusok részére. Követeljük azt épen ugy a görög-katholikus románoknak, mint a görög-katholikus magyaroknak. Végül követeljük azt, ha szabad, még a római katholikus magyaroknak is. A hajdudorogi görög-katholikus püspökség felállítása körül óriási gravamenként emiitik, hogy 12.000, más adatok szerint 6000 eloláhosodott magyar lelket csatoltak ehhez a püspökséghez. A kezeim között levő országos magyar népszövetség január 6-án hozott határozata és az 1910-iki népszámlálás eredménye szerint az országban kerekszám szerint 304.300 görögkatholikus magyar hivő van. Ezek közül az uj egyházmegye csak 183.600 lelket vett át ós igy 120.750 görögkatholikus magyar maradt még mindig a rutén és a románnyel vü püspökségek hatósága alatt. Ez pedig az összes görögkatholikus magyarságnak majdnem 40%-a. Ebből az következik, hogy nem a nemzetiségeknek, hanem inkább a magyarságnak van oka és joga a panaszra. Nem a román főpapoknak és a román politikusoknak, hanem a magyaroknak v.an tehát okuk arra, hogy ezen a téren a reviziót ne csak emlegessék, hanem minden rendelkezésükre álló módon sürgessék ós követeljék is Ha a románokra sérelem az, hogy az uj egyházmegye 6000 magyarul nem tudó oláhot megtartson, mennyivel sérelmesebb a magyarságra az, hogy 120.000 lélek van kiszolgáltatva a nemzetiségi egyházi hatóságok kénye-kedvének. (Igás:! Ügy van! balfelöl.) Itt még csak egynéhány adatot ragadok ki egyes községekre nézve. Az 1910-iki népszámlálás adatai szerint ugyanis a román egyházmegyék belterületén sok, több száz magyar lelket számláló olyan község van, amelyeknek külön plébániájuk nincsen s ahol plébániákat kellene felállítani. Összesen 25 olyan község van itt felsorolva, amelyek mindegyikében meghaladja a magyarok lélekszáma a 400-at. Több helyütt megközelíti az ezret, sőt 3—4 községben 2—3 ezerre is felmegy azok száma. Ezzel szemben a görögkatholikus oláh egyházmegyék területén százszámra vannak olyan plébániák, amelyek 200— 300 lelket számlálnak és amelyeknek papjait a magyar állam kongruával látja el. E helyeken kívánatos volna, hogy a magyar hívőket plébániákban tömöritsék össze. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Ha ezeket a kívánságokat teljesítve látja a magyar nemzet, akkor igenis tárgyalhatunk ezekről az engedményekről, amelyeket a románok követelnek, de most ilyen terror alatt, amikor csak legutóbb is egy pokolgépes merénylet történt, a legkevésbbé sem alkalmas az idő erre. (igaz! Ugy van ! balfelöl.) Nem alkalmas az erre már csak azért sem, mert hiszen a ministerelnök ur a merénylet megtörténte után felhívást intézett a román körökhöz, hogy nyilvánítsák ki, hogy ezen merénylet tőlük tárol áll és utasítsanak vissza minden azzal való közösséget s mint tudjuk, ezek a nyilatkozatok csak nagyon lassan jöttek. Közvetlen a merénylet után, csak Hosszú Vazul, utána pedig Radu Demeter küldött egy részvétiratot. Alkalmatlan tehát erre az idő és alkalmatlan erre az a mód is, ahogyan a paktumtárgyalások folynak. Sem gravaminális nyelvi kérdésekkel nem lehet itt megoldásra jutni és ezt mutatja Ausztriának példája, sem pedig erőszakkal és ezt mutatja a Posenban és Elszászban követett politika sikertelensége, hanem itt egyedül a harmadik ut helyes, ahol a szabadságintézményekkel és a demokrácziának nagy nivelláló erejével lehet hatni, amint az az Egyesült-Államokban történt. Berzeviczy Albert t. képviselőtársam például hozta fel az ir-kérdést, hogy ez is most kerül megoldásra. Azonban az ir kérdés sem ilyen módon kerül megoldásra. Az már régóta szőnyegen fekszik, a líome • rule javaslat pedig Gladston óta újból és újból került az angol parlament elé és habár az most úgyszólván végérvényesen meg van szavazva, sőt immár törvényerőre is emelkedik, mégis nagyon kérdéses, hogy ezen ir bili, ezen ir paktum ezen formájában^ napvilágot fog-e látni? És itt még egyet kérdek a ministerelnök úrtól. A munkapártban van a román kérdésnek egy alapos ismerője és ez Farkas Pál t. képviselőtársam, akire hivatkozom is (Halljuk! Hallj iík! bal felől.) és akitől most azt kérdezem,