Képviselőházi napló, 1910. XXIII. kötet • 1914. márczius 13–április 21.

Ülésnapok - 1910-524

168 524. országos ülés 19ih márczius 19-én, csütörtökön. soha életemben semmi bajom nem volt, s reménylem nem is lesz, daczára annak, hogy itt ilyen hangulatban bizonyos froczlizásokat enged meg magának. Fel sem veszem, kérem. Ezt nekünk a mai világban a t. román testvérektől az önök protektorátusa alatt el kell tűrnünk. (Zaj a jobboldalon.) Tessék csak megnézni, mit tett az az ur. (Zaj a jobboldalon. Elnök csenget.) Szó szerint tessék elolvasni. Ugy állította oda az erdélyi magyarságot, mintha az dologkerülö, adósságcsináló volna és amikor a császár jön, előveszi a mentéjét és zálogba tett ékszerekkel s nem tudom mikkel parádéz. Azt mondja, most már más időket élünk, most már dolgozni kell. Elnök : Kérem, képviselő ur, ismételten figyelmeztetem, hogy az, hogy Pop Cs. képviselő ur mit mond az erdélyi magyarságról, igazán nem személyes megtámadtatása a képviselő urnak. Kénytelen vagyok arra kérni, hogy a személyes megtámadás határain belül méltóztassék megmaradni. Polónyi Géza: És még azt mondja, hogy nem vádolta meg a székelységet! De különben be is fejezem. Ha egy magyar képviselőnek kötelessége eltűrni azt, hogy olyan vidékeket és nemzedékeket, melyek igazán hűen szolgálták a magyar haza érdekeit, korhelykedéssel vádolnak meg, hogy az utczán fetrengenek és mások útjába állanak . .. Pop Cs. István: ISfem való! Vajda Sándor: Ez nem igaz! (Zaj a baloldalon. Elnök csenget.) Polónyi Géza: En semmi mást nem czéloztam, mint hogy ezt visszautasítsam. Emellett maradok és óva intem a t. házat, hogy még a mai hangulatban se méltóztassék felülni ezen tendencziáknak, mert veszélyesebb elemeket nem ismerek a hazában, mint azokat, akik a történelmet és a közjogot meghamisítják. (Ugy van! a baloldalon.) Popp Cs. István: Személyes megtámadtatás czimén kérek szót. Igen röviden fogok beszólni. Elnök: Kérdem a t. házat, megadja-e az engedélyt Pop Cs. István képviselő urnak arra, hogy személyes megtámadtatás czimén szóljon. (Igen!) A ház az engedélyt megadta. Pop Cs. István: T. képviselőház! Polónyi Géza t. képviselőtársam makacsul Ragaszkodik ahhoz, hogy én hamisan idéztem. En hivatkoztam a forrásokra, amelyek itt rendelkezésemre állottak, de bocsánatot kérek, addig talán nem megyünk, hogy annyira ne bízzunk egymásban — hiszen nem vagyunk esküdtszéki tárgyaláson — hogy az itt produkált bizonyítékok tartalmát is kétségbe vonjuk. Bátor vagyok megjegyezni, hogy én nem Kossuth proklamácziójáról beszéltem, hanem az 1849-ben hozott nemzetiségi törvényről, amely Szemere Bertalan gyönyörű beszédje után hozatott meg és mely közöltetett az Aradon tartózkodó Kossuthtal, amely törvényt Szegeden hozták s amely törvényről azt irja Horváth Mihály, hogy maga a született arisztokratából demokrata polgárrá lett gróf Batthyány Kázmér keményen megrótta a törvényjavaslatot ellenzők hűtlenségét a szabadság és egyenlőség elvéhez és jelesül szólt ennek megállajiitása érdekében. Itt tehát egy olyan törvényről van szó, amely tényleg meghozatott és nagyon sajnálom, hogy e tekintetben nekünk vitatkoznunk és küzdenünk kell. En beszédemben nem is hivatkoztam Kossuth Lajos proklamácziójára, bár van egy Kossuthféle proklamáczió is, amelyet ő békekisérletképen intézett a havasokhoz. És midőn ön azzal támad minket, hogy mi gyilokkal és bombával felelünk a felénk nyújtott békejobbra, akkor felhívom, szíveskedjék elolvasni Horváth Mihály művének Hatvány magaviseletéről szóló részletét. (Helyeslés a közép hátsó padjain.) Eájdalom, akkor is voltak olyanok, akik ugy gondolkoztak, mint Polónyi Géza és fájdalom, ma is vannak olyanok, akik ugy gondolkoznak, mint akkor Hatvány. (Ugy van! jobb felöl.) Mi nem ugy szoktunk válaszolni a felénk nyújtott békejobbra, amint ön állítja. Erre tanúságul nemcsak a jelenlegi tárgyalás, hanem az a körülmény is szolgálhat, hogy bár gróf Tisza István épen csak megkezdette ezt az akcziót és csak a kezdet legkezdetén van, (Mozgás balfelöl.) ennek daczára a románság a legnagyobb szimpátiával kiséri ezt a kísérletét. (Ugy van! a közép hátsó padjain.) Hogy a legelső lépést is a legnagyobb szimpátiával fogadtuk, ez mutatja, hogy nálunk megvan a békés megértés iránti hajlam. Elnök: Következik a napirend tárgyalásának folytatása. Ki következik szólásra? Berzeviczy Albert: T. ház! Legyen szabad egész röviden szavaim félreértése okából szót kérnem. (Kálijuk! Halljuk!) Elnök : Berzeviczy Albert képviselő ur félreértett szavai értelmének helyreigazítása czimén kér szót, Méltóztatnak erre az engedélyt megadni? (Igen.) Berzeviczy Albert: T. képviselőház! (Halljuk ! Halljuk!) Épen azért, mert magára a tárgyra nézve, Polónyi Géza t. képviselő ur második felszólalása szerint, nézeteink nagyon közeledtek egymáshoz, nem akarnám, hogy közöttünk valami félreértés forogjon fenn. Bs : ezért vagyok kénytelen hangsúlyozni, hogy a t. képviselő ur felszólalásom jellegét egy tekintetben félreértette, midőn azt mondta, hogy én az Akadémia nevében Ítéltem el a szóban forgó munkának azt a bizonyos tendencziáját. A t. képviselő ur, azt hiszem, maga is természetesnek fogja találni, hogy én itt az Akadémia nevében semmiféle kijelentést sem tehetek, (Felkiáltások jobbfelöl: Ugy van! Természetes !) egyrészt azért, mert erre megbízatásom nincs, másrészt pedig azért, mert az Akadémiának a képviselőházban szava nem lehet. (Helyeslés a jobboldalon.) De arról meg lehet I győződve a t. képviselő ur, hogy nekem egy és