Képviselőházi napló, 1910. XXIII. kötet • 1914. márczius 13–április 21.

Ülésnapok - 1910-524

oíí. országos ülés Í9íb ma az egész napi sajtó egyhangúlag nyilatkozik meg ilyen kérdésben, ezt a ház előtt szóba hozni. Mégsem szabad nekem, Magyarország egyik közpolgárának, aki a közélet terén éltem, abból a hamis premisszából kiindulni, hogy amit az újságokban irnak, az ipso facto nem igaz. Ellenkezőleg, meg kell beesülni a sajtónak az értékét és fel kell tenni, hogy pláne amikor ilyen összhang van a sajtó terén, az, amit *rnak, megfelel a tényeknek. Hát nagyon helyes volt, hogy ez a rektifikáezió megtörtént. Ami Thallóczy Lajos személyét illeti, ezzel én igen röviden végzek. Mélyen fájlalom, hogy tegnap meg lettem akasztva beszédemben épen akkor, amikor meg akartam mondani erre nézve álláspontomat. Az én konkluzumom az lett volna, ha kifejthetem, — most pótlom — hogy én, aki ismerem Thallóczy Lajos működését, ismerem Thaly Kálmánhoz való viszonyát, ismerem azt az erkölcsi obligót, amely ^ ben Thallóczy Lajos áll Thaly Kálmánnak és az ő emlékével szemben, daczára annak, hogy a lapok ezt igy hozták, — és a t. képviselő ur talán emlékszik arra, hogy a hírlapok összes forrásai szerint Thallóczy volt megnevezve mint olyan, akinek protekeziója alatt ez a munka napvilágot látott — mondom, mindezeket ismerve, oda akartam konkludálni és odakonkludálok most, hogy nem merem feltenni Thallóczy Lajosról, hogy neki ennek a munkának szerzésében, publikácziójában része volna, mert ha része lenne ebben, ez olyan dolog lenne, t. képviselőház, amit én itt egyáltalán érinteni sem kívánok. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Ha mégis ugy volna, — ő lesz rá hivatva, hogy nyilatkozzék — akkor érdekében áll a nemzetnek, hogy megtudja, mennyire félt Thaly Kálmán ilyen eshetőségtől. Ezzel végeztem. Méltóztassanak most megengedni, hogy Pop Cs. István képviselő urnak a következőket válaszoljam. (Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) T. képviselőház ! Először is ami azt az 1849-iki dolgot illeti, én olyan képviselő úrral feleslegesen vitatkozom, aki az 1849 Julius 29-ikén kiadott proklamácziót, iletőleg egyezségi ajá latot nemzetiségi törvény gyanánt hirdeti, (Igaz ! ügy van ! balfelől.) Aki ezt a szót kiejti, azzal már én, mint közjogász, nem vitatkozom, vele szemben fel vagyok mentve minden további disputáczió alól. (Igaz 1 Ugy van ! balfelől.) Ami azután azt illeti, hogy nem felelt meg hűségesen az idézetnek — sajnálom, hogy nincs a kezem között a szöveg — e tekintetben nem mondtam és nem is akartam azt állítani, mintha olyan nagy és lényeges eltérések volnának, de az bizonyos, hogy a szavakban és a kifejezésekben helytelenül idézett a t. képviselő ur. (Ugy van! balfelől.) De hiszen soha Magyarországot nagyobb szerencsétlenség ne érje, minthogy Pop Csicsó képviselő ur egy dolgot helytelenül idézett! Pop Gs. István : Kikérem magamnak ! (Elnök csenget.) írczius Í9-én, csütörtökön. 157 Polónyi Géza: Kérem, kérje ki, amennyire tetszik ! (Mozgás jobbfelől.) Ellenben, t. képviselőház, az a másik két dolog, amit ő az 1863—64-iki u. n. nagyszebeni törvényekről ir és beszél, az igenis, közjogi és történelmi hamisítás. (Igaz! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezt fentartom. Mert, t. képviselő ur, 1863-ban és 1864-ben Nagyszebenben sem Magyarországra, sem Erdélyre kötelező törvény nem keletkezhetett, amennyiben az 1848. évi kolozsvári I. törvényezikk és az 1848. évi pozsonyi VII. t.-cz. királyi szentesítéssel ellátott törvény volt és a királyi eskünek oltalma alatt állott. Az pedig, hogy országgyűlést csak Budapesten lehet tartani, az 1848-iki törvényben ki van mondva. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. Felkiáltások: És az Unió is!) Es méltóztatik tudni, hogy ki van mondva az unió is. Mikor tehát ezek a képviselő urak előállanak azzal, hogy ők az ő nemzeti egyenjogúsításukat nem is mint kérelmet tárják a nemzet elé, hanem mint törvényre alapított posztulátumukat igyekeznek azt érvényesíteni, amennyiben őket 1863— 64-ben egy törvény már negyedik nemzet gyanánt akczeptálta, akkor erre nincs más kifejezés — moderálják az urak, ha nem helyesen használom, — mint az, hogy ez történelemhamisitás, (Igaz ! ügy van! balfelől.) egyszerűen azért, mert Magyarország sohasem volt nemzetiségekre tagolt állam. (Igaz ! ügy van ! balfelől.) Magyarország, amint épen az erdélyi unióról szóló törvényjavaslat azt kimondja, nemzetegység, jogazonosság . . . Elnök (csenget): Bocsánatot kérek, ismét a dolog érdemébe méltóztatik belemenni. Méltóztassék szorosan ragaszkodni ahhoz a kerethez, amelyet a t. képviselő ur felszólalásának jogczime megállapít. (Helyeslés a jobboldalon.) Polónyi Géza: T. képviselőház : Lehet, hogy in der Hitze des Gefechtes talán kelleténél tovább is mentem. De hiszen talán elég ennyi! Minek vitatkozzam tovább azzal, aki j^láne majdnem mondhatni istenkáromlást követ el, amikor Deák Ferenczre hivatkozik, hogy ő az 1863:LXIV. t.-cz.-t érvényesnek mondta; ugyanarra a Deák Ferenczre, aki az 1868: XLIII. t.-czikket azért iktatta törvénybe, hogy az az alkotmányellenes nagyszebeni komédia hatályon kivül helyeztessék és az 1848:1. t.-cz. uj törvénynyel megerősíttessék. Hiszen magyar parlamentben vagyunk! Nekem abszolúte semmiféle személyes érdekem, vagy politikai animózitásom ez ügyben igazán nem lehet, de nézzék t. uraim, ne cselekedjék azt, hogy esetleg az én személyem iránt érzett animózitásból kaczagással és jóindulattal kisérik az ilyen történelemhamisitásokat, amelyek ellenkeznek a magyar nemzeti állameszmének egész múltjával és történelmi igazságaival. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Végezetül t. uraim, ha nem olvasták el még az urak, kérem, olvassák el Pop Csicsó urnak beszédjét. Hiszen nekem ezzel az úrral