Képviselőházi napló, 1910. XXIII. kötet • 1914. márczius 13–április 21.
Ülésnapok - 1910-524
156 524. országos ülés 1U14 i ból akezeptábilis-e, tőle azt a felvilágosítást kaptam, hogy igenis, ezen a téren egyike a legmegbízhatóbb, legszebben kidolgozott munkáknak, amelyre bátran hivatkozhatom. De ezen előzmények mellett sem mertem volna a munkára hivatkozni, ha ennek épen ezen részében nemcsak nyilatkozatok, hanem okmányszerü hivatkozások is nem volnának. És most minden egyébtől eltekintve, tisztán felolvasom az erre vonatkozó adatokat. A munka a 153. lapon ezt mondja (olvassa) : »01áhok, magyarok és szászok ! A rumén elem, amint elenyésztette szlávjait, görögj eit, albánjait, ugy fogyasztotta a magyarokat és a szászokat is Erdélyben. H gyeikről leereszkedve : a szlávok asszimilálása folytán egyes vidékek falvai rumén falvakká lettek. A magyar és szász falvaknak is sokfelé olyan soruk volt a rumunizmussal szemben, mint a mai negotinvidékieknek Szerbiában. Magyar és szász könnyen megtanul ruménül, mig az alig tanul meg magyarul, szászul meg épen nem«. A jegyzetben pedig (olvassa) : »A szászok, ha messzebb vidékekről összekerülnek s különös dialektusaikon nehezen közlekedhetnek, ruménül beszélnek egymás közt — Red mer blochisch.« Neugeboren Emil: Németül beszélnek. Polónyi Géza : Nem akarok a képviselő úrral külön vitatkozásba bocsátkozni, én a forrásomat idézem. Neugeboren Emil: De rossz a forrás. Elnök (csenget) : Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék folyton közbeszólni. Polónyi Géza: Méltóztatik hallani, hogy szinte szószerint azt mondja, amit én a beszédemben mondtam. És ne tessék rossz néven venni, ha én magyar közügyben nem a képviselő ur informáczióját fogadom el hitelesnek, hanem egy történeti munkáét, amelyről az egyetem professzora megnyugtatott, hogy teljesen helyes és megbizható forrás. Ugron Zoltán : De ebben téved ! Polónyi Géza: De most folytatom tovább. (Olvassa) : »Százados együttlét folyamán Erdély területén százakra menő magyar s jelentékeny számú szász község oláhosodott el. Lásd a függeléket a fejezet végén. Schuller Károly János a 40-es években a rumén kontinuitás kérdésében szólalva föl, e nevezetes sorokat irja a szászok és rumének közt fenforgó viszonyokrók. Nem olvasom az egészet, csak a dokumentumokat (olvassa) : »Ehhez járul még az is, hogy a levéltárakban nemcsak számos oly okiratok vannak meg, amelyek az oláhoknak a szabadság földjére való könnyen magyarázható tódulását eléggé bizonyítják, hanem azon feltételeket meghatározó szerződések is, melyek mellett az oláhoknak hajdan tiszta szász fal akban való megtelepedése vagy uj községek szász földön való alkotása engedtetett meg, pl. egy szerződés húsz oláh család megtelepedéséről Uj egyházszéki Berndorf nevű községben. Hasonló szerződések találtatnak többek közt írczius 19-én, csütörtökön. a, nagydisznódi határon alakult Czod nevű falu jogairól és Besztercze és brassóvidéki telepekről. Végtére hol szászföldi tiszta oláh helységekben régibb állapotok minden más esmértető jelei kitörölvék, vagy csak homályos népmondában élnek, ott annak emlékéül a helység német neve : Vulper (Bulberg), Nokri (Neukirch), Kelvaser (Kaltwasser), Rotbak (Rotbach), gyakran még él vagy a házak épitésmódja és egy romladozó templom bizonyságául szolgál annak, hogy volt idő, midőn azon falukat németek lakták. Megvilágositására azon vádiratnak, amelyet a két oláh püspök ur a szász nemzet ellen az 1841—43-beli erdélyi esperes gyűlésen a Rendeknek benyújtottak*. Ezt a históriai adatot még röviden csak azzal egészítem ki s felhívom a képviselő urat, czáfoljon meg engem, igaz-e az, hogy 30.000 szász él ezidőszerintAmerikában, kiknek vagyonát legnagyobbrészt románok foglalták el ? Bn a magam részéről ezt a kérdést befejeztem és azt hiszem, hogy a t. képviselő ur, aki adatomat kétségbevonta, meg" győződött arról, hogy én föltétlenül jóhiszemüleg, hitelt érdemlő adatokra támaszkodva mondtam azt. Nem vagyok hivatva és a ház sincs, hogy itt irodalmilag eldöntsük, mennyire utolsó jottáig szavahihető ez a munka. Én igazoltam magam, hogy nem rosszhiszemüleg és nem könnyelműen adtam elő a kérdést, amelyet a ház szine előtt kötelességemnek tartottam szóba hozni. Már most méltóztassék megengedni, hogy Berzeviczy Albert személyes megtámadtatására és Pop Cs. képviselő urnak is feleljek. Én szóba hoztam ezt a Rákóczi-féle munkát és hogy menynyire helyesen cselekedtem, semmi sem bizonyítja jobban, mint az a példásan koncziliáns és a nemzet megnyugtatására szánt nyüatkozat, amelyet az Akadémiának igen t. elnöke itt elmondott. Nagyon helyes volt, nagyon szükséges volt és nagyon időszerű volt, hogy a nemzet ebben a nagyon kényes kérdésben épen erről a helyről és ezt a megnyugtatást megkapja. Már most én nagy köszönettel veszem tudomásul ezt a nyilatkozatot, amelynek igen becses azon második része, ahol az Akadémia nevében azt mondja a képviselő ur, hogy ennek a munkának azt a tendencziáját, amely nemzeti hősünket olyan színben akarta odaállítani, amely a nemzet közérzületét és a nemzeti becsületet érintette, az Akadémia nem helyesli és nem osztja. Én egész őszintén és nyíltan beismerem, hogy bár sokat olvasok, ezt a munkát még nem volt alkalmam elöl vásni. Nem is akartam e munkáról kritikát mondani és még kevésbbé volt szándékom — sajnálom, ha ez irányban félreértettek volna — áüitani azt, mintha a munka iránya a mostani kormánynak a tendencziája volna. Eszemágában sincs. Én csak a história mezejéről mutattam be, hogy csodálatos módon most egyszerre annyiféle oldalról támadják meg Magyarországon a nép nemzeti érzékenységét, amikor a nemzetiségi kérdés van napirenden. Már pedig joga és kötelessége egy képviselőnek, amikor
