Képviselőházi napló, 1910. XXIII. kötet • 1914. márczius 13–április 21.

Ülésnapok - 1910-524

52í. országos ülés 191b márczius 19-én, csütöiiökön. 155 jobb felől.) Én erre vonatkozólag csak ezt mondottam (olvassa) : »Tessék módot és alkalmat adni nekik, hogy szerezzenek valamit, tessék istápolni az igazi magyar kisgazdát, akiben megvan az erő és hajlam, hogy szerezzen. Én ismerem ép ugy a magyar népet, mint a román népet. Jó, derék ember nem igen megy telepesnek, csak a salakja.« Polónyi Géza: Itt van a »salakja.« Pop Cs. István: »Ritkán történik az az eset, hogy menjen jó elem is, mert az alföldi ember annyira ragaszkodik az Alföldhöz és az erdélyi Erdélyhez, hogy nem szivesen vándorol.« Ez az én meggyőződésem, de én épen a románságról és a székelységről beszéltem és nem is a székelységről, hanem a magyarokról mondottam, hogy ez a meggyőződésem. Nem akarok visszaélni türelmükkel, hogy polemizáljak, mert erre nem kaptam felhatalmazást, azonban — köztünk sokan állitj ák velem együtt, hogy a telepítés tényleg leginkább a németekkel szokott sikerülni, mert szervesen, családostul szoktak menni, mig nálunk csak egyesek, az elégületlenek. Ismétlem, a többiekre nem válaszolok, még csak egyetlen egy kérdést, egy személyes sértést vagyok bátor felhozni, még pedig azt, hogy szives volt Polónyi Géza t. képviselőtársam azt mondani, hogy mi nem azért jöttünk ide, hogy politikát csináljunk, hogy küzdjünk népünk javáért, hanem ez a mi kenyérkeresetünk. Hát azt, amit a politika révén keresek, társaimmal együtt szivesen átengedjük Polónyi Géza t. képviselőtársamnak, (Derültség jobbfelől.) hogy általa megjelölendő czélra fordítsa. Kivánok neki is olyan szép jövedelmet és kenyérkeresetet. (Derültség jobbfelől.) Azonban ne vegye rossz néven, ha én ezt az inszinuácziót a legnagyobb lelki felháborodással visszautasítom. Ennyit akartam megjegyezni. (Helyeslés a középen.) Elnök: Polónyi Géza képviselő ur személyes megtámadtatás czimén kéri a ház engedélyét, hogy felszólalhasson. Kérdem a t. házat: méltóztatik-e az engedélyt megadni ? (Igen/) A ház az engedélyt megadja. Polónyi Géza: T. képviselőház ! Előre jelzem, hogy én tulajdonképen azért jelentkeztem, mert tegnapi felszólalásom folyamán, akkor, mikor azzal a kérdéssel foglalkoztam, hogy a románság részéről a magyarság ellen emelt azon vád, hogy itt erőszakos magyarosítás történik, már csak azért sem lehet való, mert épen megfordítva és ellenkezőleg, vagyis ugy áll a dolog, hogy a románok nemcsak nincsenek erőszakos magyarositásnak alávetve, de még ők asszimilálnak, és pedig nemcsak magyar elemeket nagy tömegekben, de még szászokat is, és amikoT azután foglalkoztam azzal, hogy ha dialektikus különbségű szászok találkoznak egymással, akkor románul beszélnek, azt mondják: Red mer blochisch, (Felkiáltások : Ldhisch!) hogy hogy ejtik ki, azt nem tudom ; igy van írva, majd odaadom Írásban, — akkor Gündisch t. képviselő ur közbeszólott, hogy ez az én állitásom nem felel meg a valóságnak. Más kifejezést használt. . . Neugeboren Emil: Azt mondta : Mese ! Igaza is volt! Rossz viccz, nem egyéb. Polónyi Géza : ... a naplóban azonban sokkal szelídített kifejezés használtatván, én köteles vagyok ezt igy elfogadni. De én ugy gondolkozom, hogy ilyen esetben a képviselő ur iránt tartozó tiszteletből és a ház iránt tartozó kötelességem érzetéből meg kell hogy magyarázzam és bizonyítsam, hogy az az állitásom a valóságnak megfelel. De megvallom, t. képviselőház, még ez az indok maga nem lett volna nekem elég arra, hogy én itt személyes kérdésben szót kérjek, ha nem vezérelne az a meggyőződésem, hogy ez a kérdés tulaj donképen nem az én személyes ügyem, hanem ez olyan mélyen belevág ennek a nemzetiségi kérdésnek az egész tengelyébe, hogy talán szolgálatot fogok tenni, hogyha ezen a téren rövid néhány perezre igénybe veszem türelmüket, hogy az adatokat rendelkezésükre bocsássam. Tudniillik ezek az adatok bizonyítani fogják, hogy merőben koholt és valótlan dolog az a ráfogás, mintha Magyarországon erőszakos magyarosítás történnék. A második ok pedig, an iért azokat az adatokat szükségesnek tartom felhasználni, hogy Magyarország vegye észre, hogy akkor, amikor itt kultúrák mérkőzéséről van szó, amely kultúrák közül az egyik ilyen asszimilácziós erővel bir, kész veszedelem arra a nemzetre, ha azt a kultúrát a saját nemzeti kultúrájával való versenyében különösen a középoktatás terén még külön államsegélylyel is támogatja. Elnök: Nagyon fogom kérni a képviselő urat, hogy a lehetőség szerint a felszólalás jogezimének keretein belül maradjon, mert újból belemenni a tárgy érdemi vitatásába nem volna helyén. Polónyi Géza: Már a végén vagyok. De ezt nem lehet máskép kezelni. Méltóztatik látni, hogy mennyire legitimálva lettem: a tegnapi napon méltóztatott engem megszakítani, mikor az Akadémia kérdésével kapcsolatban akartam elmondani a mondanivalómat, akkor nem fejthettem ki azokat és ime, ma kénytelen leszek Berzeviczy Albert képviselő urnak is válaszolni ebben a dologban. Elnök : Amit személyes megtámadtatás czimén akar elmendani a képviselő ur, annak az elmondására joga van, de az én intésemre megjegyzéseket nem tehet. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Polónyi Géza: T. ház ! Egy szóval sem szándékozom többet tenni, mint igazolni, hogy szószerint való, amit mondtam. S arra nézve, hogy a forrás, amelyet idézni fogok, illetékes forrás, hogy azt jóh'szemü ember forrásul elfogadhatja, van szerencsém bejelenteni, hogy dr. Rétlry Lászlónak kezemben levő munkájára és annak idevonatkozó részére azért hivatkozom, mert mikor az én szerintem erre egyedül illetékes forráshoz, az egyetem történelem-tanárához fordultam azért a felvilágosításért, hogy ez a forrás történelmi szempont20*