Képviselőházi napló, 1910. XXIII. kötet • 1914. márczius 13–április 21.
Ülésnapok - 1910-524
nárczius 19-én, csütörtökön. 153 52b. országos ülés 191b h igen éleshangu bírálatát. Az Akadémia magyar fordításban kiadta Carlylenek a franczia forradalmat dicső tő munkáját és ép ugy kiadta Tainene't a fra-c/'a forradalmat kárhoztató munkáját. Kiadta az Akadémia Nisard-nak Voltaire mellett irt művét és kiadta Faquet-nek Voltaire ellen irt művét. (Ugy van! ügy van!) Korántsem ily nagy ellentétre utalok akkor, ha arra emlékeztetek, hogy az Akadémia, melyet most sokan emiatt a Szekfü Gyula által irt, az Akadémia kiadásában megjelent könyv miatt megtámadnak, kiadója volt úgyszólván az egész eddigi magyarországi Rákóczi-irodalomnak; (Ugy van ! a jobboldalon.) kiadója volt majdnem az öszszes. munkáknak, melyeket Thaly Kálmán Rákói cziról irt, a Rákóczira vonatkozó összes okiratanyagnak. Az Akadémia Thaly Kálmánt épen a Rákóczi-korszakra vonatkozó elévülhetetlen érdemeket felmutató történetírói munkásságáért mindenkor a legnagyobb elismeréssel, a legnagyobb méltánylással illette, minden kitüntetésben részesítette, amelyben csak részesíthette (Ugy van! Ugy van!) és legutóbb is, Thaly Kálmán életének legutolsó éveiben, a történeti szaknak járó akadémiai nagyjutalmat neki telte oda. (ügy van! Ugy van!) Azt hiszem ezek után az Akadémiát a Rákóczi alakja és a Rákóczi-korszak iránti kegyelet hiányával vádolni nem lehet, (ügy van ! Ügy van !) Ami a szóbanforgó könyvet illeti, erre nézve először is már az elmondottakra való hivatkozással meg kell jegyeznem, hogy az megíratott és sajtó alá adatott oly időben, amikor mélyen t. barátom, gróf Tisza István még nem is volt ministerelnök (Ugy van ! ügy van ! Élénk tetszés jobbról.) és már ezért is teljesen lehetetlen ezt a könyvet bármely összeköttetésbe hozni az ő politikai akcziójával. (Ugy van! Derültség a jobboldalon.) Ez a könyv igen tekintélyes és elismert historikusok véleménye alapján vétetett fel az akadémiai könyvkiadó vállalat tavalyi sorozatába. Erről a könyvről azt, hogy Rákóczit gyalázza, dicsőségét meghurczolja, — bocsánatot kérek, — csak az mondhatja, aki a könyvet magát nem olvasta, (Ugy van ! Ugy van! a jobboldalon.) csak a rávonatkozó hírlapi közleményeket ismeri, amelyek nem minden esetben igazságosak és tárgyilagosak. (Ugy van! a jobboldalon. Félkiáltások: Nem is olvasta!) Polónyi Géza : Nem is mondtam ! Berzeviczy Albert: Ez egy nagy tanulmányra valló történelmi munka, amely igen sok érdekes és becses uj történelmi anyagot dolgoz fel, amely egyetlenegy történelmi tényt nem állapit meg, amit okmányilag igazolni nem tud. De amikor ezt a könyv előnyére elismerem, legyen szabad el nem hallgatnom véleményemet abban az irányban sem, hogy az én egyéni impreszszióm és véleményem szerint, amelyben velem együtt az Akadémia körében is sokan osztoznak, a könyv igenis elhibázta Rákóczi alakjának történelmi beállítását és színezését. Abban a törekvésben, hogy csak az eddig ismeretlen történelmi KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXUI. KÖTET. tényeket és anyagot állítsa előtérbe, kissé elhanyagolja a dolognak azt a részét és oldalát, melyet az eddigi történetírók kellőképen méltányoltak. Ennek következése azután az, hogy a könyv az olvasóra tagadhatatlanul azt a benyomást teszi, benne azt a látszatot kelti, — mert akarom hinni, hogy ez csak látszat, — mintha az irója szinte igyekezett volna Rákóczi nimbuszát némileg leszállítani, némileg elhomályosítani, mintha tehát a könyv Írójának tehát nem volna elég érzéke a lelki nagyság azon neme iránt, amely Rákócziban nyilvánul, aki tudvalevőleg mindent eldobott magától, ami a birodalomban a császár és király után első emberré tehette volna, ha a szatmári béke után behódol és inkább választotta a számkivetés keserűségét és az idegen uralkodók kegyelemkenyerét, semhogy megtagadta volna azt az eszmét, amelyért a nemzet véres harezba vitte belé. (Élénk tetszés. Ugy van!) Ezt, azt hiszem, a komoly és objektív kritika erre a könyvre nézve megállapítani kénytelen. Ennyit akartam magára erre a tárgyra nézve elmondani. (Élénk tetszés.) Most legyen szabad még sajnálatomnak adni kifejezést amiatt, hogy az Akadémiának olyan kiváló tagja, minő Thallóczy Lajos, aki talán megérdemelné, hogy róla itt a képviselőházban tudományos munkássága alapján is csak elismeréssel emlékezzenek meg, (Ugy van ! Ugy van !) aki nem szerzője ennek a könyvnek, aki semmi kimutatható összeköttetésben ezzel a könyvvel nem áll — tegnap itt meglehetősen gyűlöletes és az én hitem szerint meg nem érdemelt megtámadtatásban részesült. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Legyen szabad végül megköszönnöm a t. háznak, hogy e nyilatkozatomat meghallgatni szives volt. (Hosszantartó élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök : Napirend előtti felszólalás határozathozatal tárgyát nem képszhetvén, át fogunk térni a napirend tárgyalására. Elsősorban is jelentem a t. háznak, hogy Pop Cä. István képviselő ur még a tegnapi ülés folyamán kérte az elnökséget, hogy személyes kérdésben éí félreértett szavai helyes értelmének helyreigazítása czimén felszólalhasson. Miután tegnap a napirend tárgyalására szánt idő közben letelt, az elnökség nem intézhetett kérdést a házhoz, most tehát elsősorban azt a kérdést intézem a t. házhoz, méltóztatik-e Pop Cs. István képviselő urnak személyes kérdésben, illetve félreértett szavai értelmének helyreállítása czimén a felszólalási jogot megadni, igen vagy nem % (Igen !) A ház az engedélyt megadja. Pop Cs. István képviselő urat illeti a szó. Pop Cs. István : T. képviselőház ! A tegnapi nap folyamán Polónyi Géza t. képviselő ur felszólalásában több izben ugy a pártra, amelyhez tartozni szerencsém van, mint különösen személyemre olyan megjegyzéseket tett, amelyek sértők. Minthogy beszéde folyamán igen gyakran és igen sokszor foglalkozott csekély személyiségünkkel, 20
