Képviselőházi napló, 1910. XXIII. kötet • 1914. márczius 13–április 21.
Ülésnapok - 1910-523
523. országos ülés 191k márczius l8-án y szerdán. 121 sen adok alkalmat a képviselő urnak, lia nem így értette, magyar képviselői tisztessége érdekében reparálja ezt a dolgot. Méltóztassék elolvasni Pop Osiesó ur beszédét. Itt nem volt az ellenzék jelen, én sem voltam benn és ő visszaélt ezzel a helyzettel, valószínűleg azzal is, hogy a t. munkapárt nem hallgatta öt, nem törődtek azzal, amit beszélt. Nem tudom igy volt-e, de fel kell tételeznem, mert ha önök észrevették volna azt a tendencziát, amely az ő beszédében megnyilatkozott, lehetetlenségnek tartom, hogy a magyar furor vehemencziájával azt vissza ne utasították volna. Ez a képviselő ur beszélt arról a telepítéssel kapcsolatosan, hogy mi az oka a magyarság tönkremenetelének: hogy nem ők, a románok, ennek az okai, hanem ez a léha faj, amely úszik az adósságokban és mikor a császár jön, akkor felveszi magára ősi fringiáját és az utolsó családi ékszereket. (Zaj bál felöl.) A székelység pedig, amelynek telepítéséről szólt a képviselő ur, szerinte salakja az emberiségnek. Kún Béla: Gyalázat igy beszélni! (Igaz! Ugy van! balfelöl.) (Az elnöki széket Szász Károly foglalja el.) Polónyi Géza: És elmondja a képviselő ur, hogy ő referáltatott magának arról, hogy ezek a székelyek — nem használta ezeket a kifejezéseket, hiszen szószerint nem tudom visszaadni, de az értelme ez . . . (Felkiáltások jobbról: Hjah ugy!) Ugron Zoltán: Egészen mást mondott! Elnök: Csendet kérek! Polónyi Géza: . . . értelme az, hogy azok alkoholban elúszott olyan emberek, akik az utczán fetrengenek. A csángókról pedig azt mondja, hogy ezek nem azért jöttek ide, hogy dolgozzanak, hanem azért, hogy fiadzzanak. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Hallatlan! A magyar képviselőházban ilyent lehet mondani!) Csuha István: Minket kivezetnének, ha ilyet mondanánk! Polónyi Géza: A szegény székely nép, amely nehéz és válságos időkben, történelmi nagy multunk dicsőséges korszakaiban, annyiszor adta tanújelét a nemzet iránt való önfeláldozása igaz képességének és elszántságának, kénytelen eltűrni, t. képviselőház, hogy egy oláh képviselő részéről, azok részéről, akikért ez a nép vérét ontotta, hogy önök azon a földön megélhessenek . . . Popp Cs. István: Mi is védtiik a hazát! (Nagy zaj balfelöl.) Csuha István: Zalatnán védték! Asszonyokat és gyerekeket gyilkolni, azt igen, tudnak! (Zaj. Elnök csenget.) Polónyi Géza: . . . büntetlenül így meg lehessen hurczolni. (Igaz! Ugy van! Folytonos zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) Kénytelen eltűrni az ilyen meghurczol tatást épen a románság, az KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXIII. KÖTET. oláhság részéről. Mert ne szépítsük a dolgot. Az alkohol sűrűn szedi Magyarországon áldozatait, fájdalom, nemzetiségi különbség nélkül. Én is jobban szeretném, ha akár a székely, akár a-magyar, akár a tót kevesebb pálinkát innék, mint amennyit iszik. De ezen a téren az oláhnak épen semmi szemrehányni valója nem lehet. (Igaz! Ugy van! Felkiáltások balfelöl: Emberi nyavalya!) Hiszen, t. uraim, mikor a legnagyobb passzivitást hirdette a tisztelt komité, a dászkálok és a pópák mázsaszámra szállitották a románokat pálinkáért és pénzért, (Igaz ! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon) és szállították őket különösen Erdélyben, olyanynyira, hogy ugy kellett őket felrakni a szavazáshoz vivő kocsikra, mint az állatokat. (Zaj és közbeszólások balfelöl.) Elnök: Csendet kérek. Polónyi Géza: Ilyen dolgokkal nem szabad előállani, mert ez végzetes korszak. És én mólyen sajnálom, hogy a székelységnek még külön panasza is lesz a mostani kormány ellen. Hiszen ott van az a szegény kézdividéki nép, amelynek elvitték törvényszékét, áttették Sepsiszentgyörgyre . . . Fernbach Károly: Politikai érdekből! (Zaj jobbfelöl.) Polónyi Géza: ... és amelyet a választókerületek beosztásáról szóló törvényben megnyomorítottak azzal, hogy p. o. három székely kerületből csináltak egy kerületet — Kézdivásárhelyt értem — és két kerületet odaajándékoztak a szászoknak. (Igaz! Ugy van! Felkiáltások balfelöl: Csíkban is igy csináltak!) Hát, t. képviselőház, micsoda önfeláldozó készséget nevelünk mi továbbra ott, a nemzet keleti határszólén eddig is olyan, dicsőséges múlttal rendelkező népben, ha vagyonilag fogyasztjuk, erkölcsi erejében nemcsak csökkentjük, de büntetlenül meggyalázni is engedjük ? (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ez nem megengedett dolog a parlamentben, ahol érzékeny témákat érinteni nem szabad. De nem folytatom tovább, t. képviselőház. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Csak azt akartam bemutatni, hogy Pop Cs István t. képviselő ur az ő' történelmi tanulmányai révén miként forgatja ki a magyar közjogot és hogy ezzel traktálják odakünn azt a szegény tudatlan népet, (Ügy van! a baloldalon.) mely azt hiszi, hogy az szentírás. T. képviselőház! Csak két dologgal kívánok még röviden foglalkozni. Az egyik a következő. Teljesen megbízható kézből kaptam Kolozsvárról egy levelet. Nem fogom felolvasni, még kevésbé írójának nevét megemlíteni, minthogy erre fel sem vagyok jogosítva. Az illető, akit feltétlenül megbízhatónak tartok, azt az értesítést közli velem, hogy Erdélyben — meglehet, hogy talán félreértik a ministerelnök intenczióit, bár szerintem rosszabb a helyzet, mint ő gondolja — a forrongásnak egy olyan neme van,
