Képviselőházi napló, 1910. XXIII. kötet • 1914. márczius 13–április 21.

Ülésnapok - 1910-523

120 523. országos ülés Í91k hoz, akkor elővenné a Szegedi Naplót, amely ezt hivatalosan publikálta s abból idézné nekünk a szöveget. Ön azonban, képviselő ur — hiszen ez megesik írástudókkal is — felhasználja ezt a Jászi-féle publikácziót, mint szentírást és ránk czitálja. Nem fogom összehasonlítani — itt van a szöveg a kezemben. Erről a dologról tárgyalt nemcsak Jászi Oszkár, hanem tárgyalt a szoeziáldemokrata pártnak »Szoezializmus« czimü* röpirata. Tessék Bresztovszky Ernő czikkét elolvasni, aki felhasználja ellenünk, mint a magyar nemzeti állam felbontására czéizó törekvést. En azonban erre nézve csak egyet akarok önnek mondani, t. i. azt: miért nem idézi a képviselő ur, ha már ilyen dolgokkal előáll, legalább a dátumot, hogy mikorról való ez a dolog? A »Szegedi Napló«-ban publikált Kossuth-féle nemzetiségi programm ugyanis 1849. évi Julius 29-én kelt, tehát néhány nappal a világosi fegyverletétel előtt, amikor Kossuth Lajos a nemzet jövendőjéért való aggodalmában a borotva után kapkodott és kész lett volna a románokkal kiegyezni, hogy ezen a réven a nemzet szabadságát megmentse. Azonban mi volt a felelet rá? Ahányszor Magyarországon — ugy mint most gróf Tisza István — bona fide közeledtek a románokhoz, mindannyiszor az a perfidia volt a válasz, hogy vagy gyilokkal, vagy debreczeni bombával feleltek rá. (Ugy van! a baloldalon. Mozgás jobbról.) Itt is megtörtént, hogy még abban az időben, mikor Kossuth-tal ez iránt a programm iránt alkudoztak, Vasváry ellen a legádázabb vérontást végezték a magyarok között. Igenis, tessék ezt a történelmi reminiszczencziát azzai is kiegésziteni, hogy 1849 augusztus 11-én az önök gyönyörűséges fellépése után az lett ennek az akcziónak az eredménye, hogy Wbhlgemuth tábornok ur lefegyverezte Axentje urat is és a magyarokat is. Ez volt a felelet; bevonult az osztrák hadsereg, és már augusztus 11-én megszűnt minden román és minden magyar függetlenségi törekvés. Utóvégre, mondom, ez egy egyéni hiba lehet. Azonban az ö beszédében van egy olyan dolog, amelyért mély tisztelettel kértem volna az elnök urat, utasítsa rendre ezt a képviselő urat, mert itt szándékos történelemhamisitásról van szó. A t. képviselő ur ugyanis előállott azzal, hogy 1863-ban és 1864-ben volt Nagyszebenben egy országgyűlés, amely jogokat adott a románoknak, és őket felvette negyedik politikai nemzet gyanánt, és hogy ő nekik ennek folytán a jogfolytonosság révén ezen az alapon van joguk követelni az ő nemzeti igényeiket. Szinte kétségbeesik az ember, hogy Magyarország képviselőházában arra legyen kényszerülve, hogy ilyen elemi dolgokat feszegessen. Mert hiszen azt Pop Cs. Istvánnak csak tudnia kell, hogy 1863-ban és 64-ben nem is volt magyar király, aki törvényt legaliter szentesíthetett márczius 18-án, szerdán. volna. Azt önnek tudnia kellene, hogy akkor provizórium volt. Egy hang (jobbról): Nem tudta szegény! Polónyi Géza: Dehogy nem tudta! Én nem ugy kezelem ezeket az urakat; tudom, hogy t. barátom is velem egyetért, itt ők rettenetes ártatlan színben állanak, (Zaj. Elnök csenget) de méltóztassék megnézni őket Topánfalván és Balázsfalván, azután méltóztassék meghallgatni Bukarestben, hogy miként beszélnek! T. képviselő ur! Ön magyar képviselő. Először önnek tudnia kell, hogy az 1863/64-ben illegaliter Nagyszebenbe összehívott országgyűlésen csak román képviselők és szászok vettek részt és a regalisták; magyar képviselő ott nem vett részt egy sem. Másodszor önnek, mint magyar képviselőnek . . . Rakovszky István: A törvény tiltja, csak Budapesten lehet! Polónyi Géza: Azt mondom! De méltóztassék csak meghallgatni ezt. 1863-ban már köztudomás szerint az 1848-ban kelt kolozsvári I. és magyarországi VII. t.-cz. szerint kimondott erdélyi uniónak törvénybe iktatása után, e törvények királyi szentesítése után történt ez. Tehát .világos alkotmányszegéssel, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) királyi esküszegéssel összehívott gyűlés volt. De t. képviselő ur, hiszen ön magyar képviselő! Hát nem tudja ön azt, hogy ez az egyetlenegy törvényczikk Magyarországon, az unióról szóló törvényczikk, amelyet kétszer szentesitettek? Nemcsak 1848-ban szentesitették a VII. t.-czikket, hanem itt van a kezemben az 1868 : XLIII. t.-cz., amely ezt az egész 1863/64-iki szebeni országgyűlési komédiát hatályon kivül helyezte s reaktiválta, újból beczikkelyezte az 1848 : VII. t.-czikket és megállapította azt, hogy itt jogegyenlőség van és a románoknak mindenféle követelése tárgytalan abban a perczben, amint Magyarország Erdélyországgal egyesül, mert abban a perczben másról, mint jogegyenlőségről szó már azért sem lehetett, mert, mint már jeleztem, Magyarországon sohasem létezett több, hanem mindig csak egy politikai nemzet, a magyar nemzet, sohasem létezett jogkülönbség fajok, felekezetek, vallások között. Tehát azzal a ténynyel magával, hogy ezek az urak Erdélyből membrumaivá lettek a magyar szent koronának, nekik a jogegyenlőség jutott osztályrészükül, ezt pedig megkapták már 1848-ban az unióról alkotott törvénynyel, amelyet 1868-ban újra beczikkelyeztek. Ha aztán ezek az urak ennek daczára ilyen érvekkel állanak elő, akkor méltóztassék elfogadni azt az álláspontot, hogy ez a tendencziózus és kihegyezett nemzeti agitáczió érdekében történik. Azonban, hogy Pop Osicsó úrral végezzek és hogy befejezhessem beszédemet, hát kérem, ami engem mindenek előtt megbotránkoztatott az ő beszédéből, az a következő volt. En szive-