Képviselőházi napló, 1910. XXIII. kötet • 1914. márczius 13–április 21.

Ülésnapok - 1910-523

533. országos ülés Í914 ható akcziót olyankor, mikor azt kezdeni nem volt helyes, abból én máris a konzekvencziákat szoktam levonni és azt mondom, hogy én ilyen ur iránt. bizalommal nem viseltetem. De a t. képviselő ur nem elégszik meg ezzel, hanem — amint már voltam bátor elmondani — fedezi magát azzal, hogy azt mondja, hogy ő nem lát a ministerelnöknek semmiféle cselekedetében olyan dolgot, amely a magyar nemzeti állameszme ellen irányulna és az egyéni jogokon tul valami testületi jogok érvényesítésére adott volna okot. Már az előbb kifejtettem, hogy a t. képviselő ur e tekintetben nagy tévedésben volt. Azonban egy pár dolgot még csak érintek, mert sajnálatomra nem bonczolhatom egészen részeire. A t. képviselő ur csodálkozik azon, hogy mi, akik azt mondjuk, hogy ez összeköttetésben volt a román akczióval, nem vesszük észre, hogy a ministerelnök ur pozicziója azért abszolúte semmit sem ingott meg, hogy ő Czernint itt dezavuálta. Hát, t. képviselő ur, ez a dolog nem a kettőnk közötti polémia kérdése, és a ministerelnök ur hiába zsirálja ezt az ellenzékre, ez a polémia és ez a kontroverzia nem köztünk és a ministerelnök ur között merült fel, hanem felmerült gróf Ozernin és gróf Tisza István között. Tessék ezt a kérdést egymás között elintézni. De miért nincs ennek a dolognak most közvetlen befolyása, a ministerelnök ur állására ? Egészen egyszerű dolog. Ha a t. képviselő ur megfigyelte a külpolitikai viszonyokat, látnia kellett azt, hogy Romániának az u. n. hármasszövetségbe való bevonása ez idő szerint nem aktuális kérdés és lekerült a napirendről azon egyszerű okból, mert Oroszország megelőzni volt szives benűünket. A t. képviselő ur figyelemmel kisérhette Pasicsnak ós Venizelosznak utazását Szentpétervárra; figyelemmel kisérhette ennek a kc't államféríiunak és a román ministerelnöknek Bukarestben való találkozását is; figyelemmel kisérhette a görög és a szerb királyi családok, másrészt a Romanov-család között készülődő nászokat, és akkor rögtön rájöhetett volna a t. képviselő ur arra, hogy időközben történt az a furcsa dolog, hogy Románia és illetőleg Romániának égisze és tutélája alatt Szerbia és Görögország megegyeztek abban, hogy ők a bukaresti szerződés fentartására egymással szemben fegyverbarátságra és illetőleg szövetségre lépnek. Ez kizárja a hármasszövetséghez való csatlakozásnak azt a módját, hogy Bulgária is bevonassák ebbe. Ennek folytán, t. képviselő ur, ma nem sürgős a Ballplatzon, hogy gróf Ozernin kibékittessék, hanem hagyják a két államfórfiut czapplizni —• amint diplomácziai nyelven mondani szokták — és nézik, mi történik Bukarestben. De a t. képviselő ur a részletekre is kiterjeszkedett és nem egy pontra, hanem néhány márczius 18-án, szerdán. 119 pontra vonatkozólag azzal kezdte mondanivalóját, hogy »nem értek egyet ezzel«, »nem értek egyet azzal«. Csak egy példát hozok fel: a nyelvnek, mint fakultatív tantárgynak kérdését. Mikor a ministerelnök ur azt mondta, hogy görög-pótló nyelv gyanánt lehetne felhasználni egy nemzetiségi nyelvet, — amire ón azt mondtam, hogy ez tulajdonképen egy Schmerling-relikvia, mert Schmerling is ezt akarta •— akkor a t. képviselő ur nem egészen szeretetreméltó módon a ministerelnök ur iránt, egyenesen komikusnak deklarálta a ministerelnök ur álláspontját, (Igaz! Ugy van ! balfelöl.) .és mi örömmel adunk igazat a t. képviselő urnak, mert kétségtelenül neki van igaza. Vette észre a t. képviselő ur, hogy ezt a viperacsipést a ministerelnök ur is észrevette és hogyan támadott a képviselő úrra ezért a görög-pótló tantárgyért ? En teljesen meg vagyok elégedve az eredményekkel, legyen megelégedve a t. képviselő ur is. Ha mi ugy védelmeztük részletekben a ministerelnök urat, mint ön általánosságban, akkor ön igazán jól pótolta az ellenzék szerepét. (Taps balfelöl.) De azt az egyet nem tudom aztán megérteni, hogy mikor a t. képviselő ur egyetlenegy pontot sem talál, amelyben megdicsérte volna ezt a gyönyörű programmot, akkor miért konkludált oda, hogy itt maradok, támogatom a ministerelnök urat ós megvárom, hogy a Czernin-féle bomba elpattan. Az egésznek az a konkluzuma, hogy a t. képviselő ur várta, hogy a Czernin-féle bomba talán más hatással lesz. Ke tessék reá várni. A t. képviselő úrra nem ez a szerep vár, mert tőle a nemzet elvárja, hogy akkor, amikor akár kultúrája, akár nemzeti eszméje koczkán forog, akkor Berzeviczy Albertnek ott legyen a helye, ahol a nemzet múltját megvédelmezik, hogy ne engedje, hogy Magyarország vérrel szerzett földjét elpaktálják idegen emberek számára és olyan emberek számára, akik Nagy-Romániáról álmodoznak. (Helyeslés és taps balfelöl.) Pop Osicsó t. képviselő urnak kell még néhány szóval felelnem. Látom, hogy rettenetesen kifogyok az időből; ha kissé talán túllépek az időn, bocsánatot kérek, nem szándékosan teszem. Pop Csicsó t. képviselő ur a román nem, zeti pártnak historikusa. 0 előállott és feltálalt nekünk egy históriai zagyvalékot, egy olyan dolgot, amelyről fájdalom, nem mondhatok mást, minthogy — ne tessék sértésnek venni, nem czélom, hogy megsértsem — egyenes történethamisitás. A t. képviselő ur még hamisan is idéz és az a czifra, hogy aktákat idéz hamisan, pl. azt a hires 1849-iki Kossuth-féle szegedi proklamácziót egészen hamisan idézi; idézi a Jászi Oszkár-féle kiadásból, aki köztádomásszerüleg nagy hive a magyar nemzeti állameszmének és szocziológus, internaczionális gondolatterjesztő. A képviselő ur nem veszi magának azt a fáradságot, hogy ha már ilyen aktát, fel-