Képviselőházi napló, 1910. XXIII. kötet • 1914. márczius 13–április 21.
Ülésnapok - 1910-523
118 555. országos ülés 191b márczius 18-án, szerdán. ségérzete, még ha Tiszának hívják is, aki egy döntő fontosságú állami kérdésben beéri olyan kétes és zavaros hírforrásokkal, mint amilyen a román renegátoknak, a kormánypárt züllött bérenczeinek, Mangrának és Siegescunak undoritóan önző cselszövésekkel és vádaskodással telitett hírforrása.« A Románul, pedig magyar állam területén jelenik meg, a legádázabb gyűlölettel ír . . . Fernbach Károly: Az ügyész nem veszi ezt észre! (Felkiáltások a baloldalon: Hol az igazságügyminister ?) Fráter Lóránt.' Magyarországon szabad! Polónyi Géza: Egy levél érkezett a rendőrséghez utólag, már a merénylet után, azt mondván (Olvassa): »Ne merjétek bántani a románokat, mert készen áll Románia hadserege, a földdel egyenlővé teszi ezt az átkos országot.« (Felkiáltások a baloldalon: Hallatlan! Disznóság !) Fernbach Károly: Hol az igazságügyniinister ? Pop Cs. István: Hol jelent ez meg ? Polónyi Géza: Ez a rendőrséghez érkezett levél. Pop Cs. István: Ilyen butaságokat bárki irhát! (Zaj.) Polónyi Géza: Én még nagyobb butaságokat is olvastam a Romanulban. (Derültség balról.) Pop Cs. István (közbeszól). Elnök: Felkérem Pop Cs. István képviselő urat, ne zavarja a szónokot. Polónyi Géza: Majd kimutatom azt is, hogy milyen összeköttetésben van ön a Romanullal. (Zaj és közbeszólások bal felől.) Én csak igazolni akartam magamat a magyar képviselőházban atekintetben, hogy mikor egy kialakult nemzeti közakarat, közmeggyőződés egyenesen ujjal mutat a felelős egyénekre, akkor, ha ilyen tényállás mellett magyar képviselő, sem egyénnek, sem pártnak megjelölése mellett, hanem annak teljes mellőzésével egyéni felháborodásának ilyen kifejezést ad és mikor azt látom, hogy a magyar nemzet vértanúinak Debreczenben elszállott vére hiába kiált bosszúért az egek urához és a merénylő megint nem besszarábiai, hanem romániai ember és nem orosz . . . Fráter Lóránt: Útlevelet adtak a határra, hogy tovább mehessenek!. Elnök: Kérem, ne méltóztassék közbeszólni. Polónyi Géza: ... és Magyarországnak e pillanatban a leghalványabb reménye sincs arra, hogy a magyar nemzet igaz ügyéért kiontott vér elégtételt találjon Románia területén, (Igaz ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) akkor ne csodálkozzanak azon, hogyha ilyen események láttára minden jóravaló magyar ember kettőzött óvatossággal áll önökkel szóba, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) és semmi szín alatt nem lép olyan területre, ahol önöknek hajszálnyi konczessziót tenne u magyar nemzeti állameszme rovására. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) ígéretet tettem, hogy Berzeviczy Albert t. képviselőtársammal szándékozom foglalkozni. Egy hang a szélsöbaloldalon: Es PopCsicsóval. Polónyi Géza: Kérem, Pop Csicsóra is rákerülök, de sort kell tartani. Nem szükséges a t. képviselő urnak külön hangsúlyoznom, hogy ha én az ő beszédét kiválasztom és vele foglalkozni szándékozom, hogy ez történik annál a tradiczionális múltnál fogva, mely bizonyos egyéni esztimáczió szempontjából engem a t. képviselő úrhoz azért is íüz, mert egyszerre lettünk képviselők és hosszú időn át igyekeztem az ő törekvését, nézetét, gondolatait megérteni és méltányolni. Nem akarok én eloge-okat mondani, nekem ez nem természetem, hanem a képviselő urnak évtizedeken át szerzett jogezime van arra, hogy akkor, mikor a nemzeti eszme és kultúra szóba kerül az ő felszólalásában, hogy azt észre vegye a magyar nemze ; t. (Ugy van! a baloldalon.) Én nagy élvezettel olvastam a t. képviselő ur beszédét, s az első percztől tisztában voltam vele, hogy a képviselő ur mindent csinálhat, csak azt nem, hogy helyeselje a ministerelnök ur dolgát, mert egész múltja, egész egyénisége és gondolkodása egészen más, mint amit a ministerelnök ur most csinál. És én nem csalódtam benne. Igen érdekes jelenség az, amit bevezetésül meg kell mondanom. A képviselő ur t. i. azt mondja: Sajátságos egy helyzet az, ennél a nemzetiségi kérdésnél az ellenzék csak addig ellenzék, míg általánosságban nyilatkozik, amint a részletekre rátér, kisül, hogy a részletekkel majdnem minden tekintetben egyetért a •ministerelnökkel. Ennélfogva van egy vita, mely az általánosságban nagy bizalmatlansággal, a részletekben, meglehetős bizalommal közeledik a kérdéshez. Érdekes kiegészítése ennek a vitának az, hogy .a t. képviselő ur alaposan pótolta a hézagokat; a t. képviselő ur ugyanis bizalmat mond az általánosságban, de azután bizalmatlanságát alaposan megindokolja a részleteknél, ugy, hogy azután ellenzéki szempontból érdekes végig bírálni Berzeviczy Albert képviselő urnak ezt a beszédét. Kezdi azon, — az egyetértést ő is konstatálja, mert a vége az, hogy hozzájárul a t. ministerelnök ur álláspontjához — hogy elsősorban kijelenti, hogy bizony ö nem tartja időszerűnek ezt az egész mozgalmat; el is mondja az indokait, hogy miért nem tartja időszerűnek. Már most, egy ilyen fontos nemzeti kérdésben maga az, hogy időszeríi-e egy akczió, olyan eminenter politikai kérdés, hogy ezt másutt széles e kerek világon mindenhol a politikai bizalom szempontjából mérlegélik. Mert ha én egy ministerelnök háta megett felállók és azt mondom, hogy az ur kezdett egy a nemzetre nézve komoly, fontos, arra esetleg végzetessé is vál-
