Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-508

88 508. országos ülés 1914 február 10-én, kedden. amelyek más módon pótolhatók a váltóban, illetve bizonyos magyarázati szabályokat áüit fel ezekre nézve. Ezzel azután az uj egységes váltójog teljes mértékben eléri azt a czélt, amelyet az első váltójogi értekezlet maga elé tűzött, hogy tudniillik Éviter les nullités et répudier le droit formaliste, kerülni a semmiségeket és visszautasítani az alaki jogot. Megszűnik például az uj szabályozás szerint a telepitett váltónak külön jogállása, viszont telepitett váltónak tekintendő az is, ahol a fizetési hely és a fizető személy lakhelye közötti geográfiai distanczia nincsen meg. Megszűnik az a tilalom is, amely a mai törvényben megvan, hogy a váltóban kamatnak szerepelnie nem szabad, mert a látra és lát után bizonyos időre szóló váltóknál a kamat kiköthető. Megváltoztatja ez az uj törvényjavaslat a váltóforgatmány rendszerét is, behozza a zálogforgatmány intézményét, amelyet a régi magyar jog ismert és amely szemben a mai váltóelzáiogositási eljárással a váltóelzálogositásnál nem tulajdonjogi hatálylyal ruházza át a váltót a váltóhitelezőre, hanem csak a meghatalmazási hátirat erejével és hatályával. Ugyancsak megváltoztatja az utóforgalom intézményét, azt a félszegségét mai váltójogunknak, mely szerint ^ lejárat előtti és lejárat utáni forgatmányt különböztet meg és ennek különböző hatályt tulajdonit. Megváltoztatja azonkívül magát az elfogadás intézményét is. Mai váltótörvényünk az azonnali elfogadás alapján áll; akinek váltót bemutatnak, legott nyilatkoznia tartozik, hogy a váltót elfogadja-e vagy visszautasitja-e. Az uj szabályozás az intézvényezettnek meggondolási időt ad, nem tartozik azonnal nyilatkozni és a váltóhitelező kénytelen a váltót egy nappal később elfogadásra bemutatni. Lényeges ujitás az el nem fogadható váltó intézményének behozatala. Ez közgazdasági életünknek egy igen jelentékeny és közismert baján óhajt segiteni. Amint azt bölcsen tudni méltóztatnak, a kereskedőnek és iparosnak a mai viszonyok közt személyi hitele alig van. Ezzel szemben a kereskedőnél és az iparosnál vásárló közönség rendszerint igen hosszú lejáratú hitelt vesz igénybe. Azt az ürt, mely egyrészt a kereskedő és iparos hitelképtelensége, másfelől a vevőközönség adósmaradási szokása közt van, óhajtja áthidalni az el nem fogadható váltó intézménye az által, hogy ad a kereskedőnek és az iparosnak a kezébe olyan papirt, melyben intézvényezettként megjelölheti azt a vásárló felet, aki nála adós maradt, anélkül, hogy annak a veszedelemnek kitegye magát, hogy azt a váltót annak az üzletfélnek elfogadásra be fogják mutatni. Az ideális eljárás az volna, ha az, aki hitelbe vásárol valamely kereskedőnél vagy iparosnál, akkor, mikor a hitelt igénybe veszi, váltót ima alá, elfogadóként szerepelne. Ez a kereskedelmi forgalomban mindennapi, ahol kereskedők állanak szemközt egymással; azonban a mi közönségünk erre nem hajlandó, a kereskedő és iparos konkurrencziális érdekekből tartózkodni fog, hogy üzletfeleit erre rászorítsa. Most azonban az el nem fogadható váltó utján módjában áll ezen követelését mobilizálni és egy az üzleti félre intézvényezett váltót adni. Ez teljes és tökéletes akkor volna, ha törvényhozásunk meghonositaná ezt az intézményt, mely Francziaországban és legújabban Ausztriában is meghonosittatott, hol az el nem fogadható váltó alapjául szolgáló magánjogi követelést is a váltóval egyidejűleg át lehet ruházni. Azonban törvényjavaslatunk indokolása szerint nálunk a gazdasági állapotok még nem érettek erre. A törvényjavaslat indokolása különféle kijátszásoktól, visszaélésektől fél, ugy hogy egyelőre az el nem fogadható váltóval kell beérnünk. Az uj egységes váltószabályzat legradikálisabb, legmesszebbmenő ujitása az, hogy a biztonság hiánya miatti visszkeresetet kiküszöböli és annak helyébe a fizetés hiánya miatti visszkeresetet lépteti. Eddig ha a váltóintézvényezett a váltót elfogadni nem akarta, vagy ha az elfogadónál a biztonság hiánya mutatkozott, igen körülményes és komplikált eljárásra volt szükség, melyet jelenlegi váltótörvényünk biztosítási visszkereset alakjában körvonaloz. Ehelyett ezentúl a váltó el nem fogadása esetén, valamint abban az esetben, ha a váltó elfogadója szükséget szenved, a fizetési visszkereset azonnal megindítható lesz. Szabályozza a javaslat az erőhatalom kérdését is, amelynek eddigi váltótörvényünk semmiféle hatályt nem tulajdonított; végül az elévülés intézményét fekteti egészen uj alapra, amennyiben azokat a különböző lejáratú elévüléseket, amelyek jelenlegi váltótörvényeinkben vannak, eliminálja és egységes elévülési időket állapit meg. Ezek volnának nagyjában azok az eltérések, amelyek az egységes váltójogi szabályzat és a jelenlegi törvény között megvannak. Ennyiből is látni méltóztatik, hogy a változtatások, amelyek az egységes szabályzat révén váltójogunkba kerülni fognak, minden körülmények között a váítóforgalom előnyére vannak, még pedig előnyére vannak ugy a hitelezőnek, mint az adósnak a váltóforgalom érdekeivel találkozó érdekei szempontjából. Áttérve már most arra a törvényjavaslatra, amely »a váltóról* czimet visel és amelynek hivatása lesz négy évtizeden át érvényben levő váltójogunkat pótolni és rendszeresen helyettesíteni, ez a törvényjavaslat tartalmazza elsősorban az egységes szabályzatot, tartalmazza ennek az egységes szabályzatnak azon kiegészítését és módosítását, amelyeket az egyezmény megenged, végül tartalmazza harmadik czimében azokat a kérdéseket, amelyek a váltójog és a magánjog mesgyéjén feküsznek és amelyek kodifikácziójára nálunk Magyarországon épen azért van szükség, mert nincsen még polgári törvénykönyvünk, amely ezeket a kérdéseket szabályozza. Amikor a magyar gazdasági életnek legelterjedtebb és legnagyobb jelentőségű hiteleszközét uj szabályozás tárgyává óhajtjuk tenni és hatályon