Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-506

506. országos ülés 19ií A törvényes álláspont teljes kielégítése, mint általában a Magyarország és Horvátország közötti közjogi viszony szabályozására vonatkozó állami alaptörvény szigorú végrehajtása legfőbb előfeltétele a magyar és horvát testvérországok közötti tartós megegyezésnek s kölcsönös történelmi vonatkozásaik megérősitésének, amelyet megkívánnak közös érdekeik és közös szebb jövőjük. HorvátSzlavonországok képviselői bizton remélik, hogy gróf Tisza István t. ministerelnök ur közismert határozottsága és igazságszeretete, valamint ezen országgyűlés belátása és a kiegyezéshez való ragaszkodása lehetővé fogják tenni azt, hogy a Magyarország és Horvátország között felmerülő és az államjogi kiegyezés eltérő magyarázatából származó összes egyéb vitás kérdések Horvátországgal egyetértőleg nyerjenek annak idején kedvező megoldást. Az imént előadott indokoknál fogva HorvátSzlavonországok képviselői e tisztelt házban a beterjesztett törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadják. (Elénk éljenzés és helyeslés.) Elnök: A ministerelnök ur kíván szólni! Gr. Tisza István ministerelnök: T. képviselőház ! Mielőtt megtenném a most hallott felszólalásra tiszteletteljes észrevételeimet, méltóztassék nekem megengedni, hogy mindenekelőtt hazafias örömömnek adjak kifejezést azon tény felett, hogy Horvát-Sziavonországok tisztelt kiküldötteit, Horvát-Szlavonországokból megválasztott t. képviselőtársainkat itt, a közös munkásság terén újból teljes számban együtt látjuk (Éljenzés.) és örömömet fejezzem ki másfelől azon tény felett is, hogy a t. képviselő urak most elhangzott nyilatkozatában a két testvérnemzet közötti állami kapcsolatot fentartó 1868-iki évi kiegyezési törvényhez való rendületlen ragaszkodás és hűség olyan nyilt és határozott kifejezést nyer. (Elénk éljenzés.) T. képviselőház ! Ez az a terület, amelyen mindig találkozhatunk és amelyen mindig meg fogjuk egymást érthetni, (Ugy van!) A törvény egyes konkrét rendelkezései felett lehet esetleg véleményeltérés közöttünk. Azt a véleményeltérést igyekeznünk kell eloszlatni a felvilágosítás fegyvereivel, s ha nem sikerülne eloszlatni, áthidalni annak az évezredes együttérzés tudatának a segélyével, amely fentartotta ezt az egymásra utalt két nemzetet egy viszontagságos múlt annyi küzdelmein keresztül s amely jövőben való fenmaradásunknak, virágzásunknak is egyik legfontosabb talpköve. (Igaz ! JJgy van !) És most, mielőtt beszédem tulaj donképeni érdemleges részére áttérnék, engedje meg nekem a t. ház, hogy nagyon röviden foglalkozzam még egy másik kérdéssel is, amely azonban magával a szőnyegen lévő tárgygyal szoros kapcsolatban áll. (Halljuk! Halljuk!) Engedje meg a t. ház, hogy röviden rámutassak — s bizonyos következtetéseket vonjak le belőle — arra a tényre is, hogy ezen fontos törvényjavaslat tárgyalásához a képviselőház ellenzéke nem jelent meg. (Hallyuk ! Halljuk !) KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXII. KÖTET. február 4-én, szerdán. 73 T. ház ! Akkor, amidőn kivonult a képviselőház ellenzéke a sajtótörvényjavaslat részletes tárgyalásának megkezdésekor, gondolom, ugyanazon napon tartott értekezletén annak adott kifejezést, hogy a tárgyalásokban nem vehet részt az ellenzék mindaddig, amig valami módon elégtételt nem kap, vagy elégtételt nem szerez, vagy az elégtétel szerzésére vonatkozólag a kezdeményező lépéseket meg nem teszi. Ugy látszik tehát, hogy az igen t. ellenzék tud magának elégtételt szerezni ebben a kérdésben, vagy legalább is lát kezdeményező lépéseket, amelyeket megtehet ebben a tekintetben s amelyek megtétele után megszűnik reá nézve az az akadály, hogy a ház munkálkodásában részt vegyen. Hát én arra kérem a ház igen t. ellenzéki tagjait, hogy az Isten szerelméért tegyék meg ezeket a kezdeményező lépéseket, hiszen ezek tőlük függnek ! Ha ők kezdeményező lépéseket tudnak az elégtétel megszerzésére, ezeket megtehetik bármely' pillanatban, a lehetőség kizárólag az ő kezükben van. (Derültség.) Hát miért nem hántják el saját útjukból azokat az akadályokat, amelyek miatt nem teljesíthetik a nemzettel szemben elvállalt ünnepélyes kötelezettségüket 1 (Igaz ! Ugy van !) Azt jelentették ki azonban vagy akkor, vagy közvetlenül utána és ez kifejezésre jut abban a beszédben is, amelyben gróf Apponyi Albert indokolta a mai üléstől való távolmaradásra vonatkozó inditványát, hogy ez a határozat nem tarthatja vissza az ellenzéket a képviselőház ülésein való megjelenéstől, ha valamely nagy indok merülne fel, amely erősebben kellene, hogy hasson a mi kötelességeinkre — úgymond — mint az ilyen sérelem és kimondott határozat. Persze mi nagy indok, mi nem, az megint egészen egyéni mérlegelés tárgya. Nagy indok volt, ugy látszik, a gróf Bethlen István múltkori interpellácziója, de nem volt nagy indok sem a létszám felemelés, sem a vasúti pragmatika, (ügy van! Ugy van ! a jobboldalon.) Én nem akarom kétségbevonni, hogy az az interpelláczió, amelyet igen magas színvonalon adott elő a képviselő ur, tényleg fontos kérdésre vonatkozott; de méltóztassék megengedni, ha azt látom, hogy ez az inczidens fontosabb volt, mint a létszámfelemelés és ha visszaemlékezem a nemcsak tiz évvel ezelőtt, de csak két évvel ezelőtt is a létszámfelemelés kérdése kapcsán beállott parlamenti jelenségekre, mégis csak bizonyos megelégedéssel kell gondolnom : Welche Wendung, durch Gottes Pügung ! (Elénk helyeslés és derültség a jobboldalon.) És bizonyos megelégedéssel kell konstatálnom azt is, hogy a vasúti pragmatikát sem találta elég fontosnak az ellenzék a házban való megjelenésre. Igaz, gróf Apponyi Albert hoz fel erre bizonyos specziális indokokat. Röviden végezhetek az elsővel. Azt mondja : az igaz, hogy ez a kérdés a vasutasoknak igen fontos szocziális és egyéni érdekeit érinti; az igaz, hogy ők a vasutasok kívánalmaiért hajlandók volnának a végletekig küzdeni, de ezt csak abban az esetben tennék meg, ha nem 10