Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.
Ülésnapok - 1910-506
74 506. országos ülés lQlh február í-én, szerdán. volna az a meggyőződésük, hogy minden ilyen törekvésük hiábavaló, minélfogva az idő, amikor a vasutasok erkölcsi és anyagi érdekeit is előmozdíthatják, akkor fog bekövetkezhetni, amikor ezt a rendszert megtörniök sikerülni fog. Ezzel az okfejtéssel azután a t. ellenzék örökre távol maradhat a képviselőház tárgyalásairól. Mert hiszen ha azt tartja, hogy csak akkor kell valamely megsértett érdek, vagy megsértett jog védelmére sorompóba lépni, ha sikerült a vele szemben álló rendszert megtörni, akkor az egész ellenzéki akczió feleslegessé, tárgytalanná válik mindaddig, amig a választásoknál, vagy talán bizonyos felsőbb hatalmasság felé intézett buzgó imák sikere esetében (Derültség és taps a jobboldalon.) az uralmon levő kormányzati rendszert megtörni nem sikerül. Közelebb visz tárgyamhoz — és tulajdonképen ez a főindok, amiért ezzel a különben elég mulatságos kérdéssel is foglalkoztam — a másik indok. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy nagyon fontos ez a kérdés, mert érinti a Horvát-Szlavónországokkal fennállott vitás ügyek elintézését, a horvátországi megegyezést, amint ő egész helyesen mondja és mert »burkoltan« valami kimaradt a javaslatból, ami az ő általuk beadott javaslatban benne volt. Itt mindenekelőtt tiszteletteljesen tiltakozom a »burkoltan« kifejezés ellen. (Helyeslés a jobboldalon.) Azt hiszem, nagyobb őszinteséggel nem lehetett ebben a kérdésben eljárni, mint ahogy eljárt a kormány nemcsak e törvényjavaslat benyújtásakor, de már előbb is, akkor, amidőn erre a kérdésre vonatkozólag az első nyilatkozat a kormány nevében megtétetett. Mert nemcsak egész nyiltan beszéltünk e kérdésről, nemcsak egész nyiltan elmondtuk indokainkat, amelyek a törvényjavaslatnak ilyen szövegezésére vezettek. de egyúttal megismertettük a házzal és a közvéleménynyel a rendezésnek azt a módját is, amelyet rendeleti utón kívánunk életbeléptetni, (ügy van ! TJgy van !) Dehát menjünk tovább. Azt mondja a képviselő ur, hogy a vasúti pragmatika rendezése azonban nem meríti ki a horvát megegyezést, ez csak egyik kérdés ; az egész horvátországi megegyezés egy egész komplexumát foglalja magában a kérdéseknek ; nem egyedül a pragmatikából áll, hanem sok minden egyébből, amelyet részben tudunk, részben nem tudunk és nekik az a kötelességük, hogy ne mezidentaliter, hanem egészében vitassuk meg a kormánynak e tekintetben folytatott politikáját. Hát ismét meg kell jegyeznem, hogy amint már több izben volt alkalmam kijelenteni, a lapoknak merőben téves állításaira vezethető vissza az, mintha annak a megegyezésnek, amelyet a két testvérnemzet közvéleményének nyilt szine előtt egymással kötöttünk, bárminő titkos pontjai vagy titkos részei volnának. Tehát megnyugtathatom a képviselő urat, hogy nem részben tudja és részben nem tudja, de minden lényeges vonatkozásában tudja annak a megegyezésnek egész tartalmát. Arra nézve pedig, hogy ennek a megegyezésnek egész komplexuma mikor vitattassék meg, hát én mégis azt képzelem, hogy természetesebb alkalom ennek megvitatására alig lett volna képzelhető, mint ennek a törvényjavaslatnak tárgyalása, amely az egész megegyezésnek túlnyomóan legfontosabb és leglényegesebb részét öleli fel és arra vonatkozólag tartalmaz rendelkezéseket. En nem tudom, micsoda más alkalmat képzel gróf Apponyi t. képviselő ur, amely alkalmasabb volna ennek az egész ügynek megvitatására, mint a vasúti pragmatikára vonatkozó törvényjavaslat tárgyalása ? En azt hiszem, t. ház, hogy nem épen itt van a valódi indok. Én azt hiszem, hogy ez a bizonyos visszahúzódás a parlamenti működés teréről, amelyet azonban egy-egy fontos kérdés miatt meg lehet szüntetni, meg lehet szakítani, ez végtelenül kényelmes ürügy a képviselő uraknak arra, hogy elbújjanak minden olyan kérdés megvitatása elől (Élénk helyeslés.), amelynél nagyon is tanácsos reájuk nézve, hogy kerüljék a kontradiktórius eljárást, kerüljék a vitának ő ellenük is irányulható kereszttüzét, (ügy van! ügy van ! Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Sokkal kényelmesebb reájuk nézve elbújni bizonyos felfüggeszthető sérelmek spanyolfala mögé és azután az ellenzéki sajtónak az igazmondás terén bizony nem túlságos skrupulózus működésére (Elénk tetszés.) bizni a közvéleménynek az ő czéljaiknak megfelelő — nem felvilágosítását, hanem — tudatos félrevezetését. (Élénk helyeslés és tetszés jobb felől.) Hát ez olyan eljárás, amelyben van rendszer, de amely — engedjenek meg nekem a t. képviselő urak — igazán negácziója a parlamentarizmus alapelvének, negácziója minden, feladatát helyesen felfogó kisebbség elemi kötelességeinek és amelynek — engedjenek meg — frivolsága és komikuma ennek az intermittens szereplésnek és elbuvásnak minden ujabb fejezetével jobban szembetűnik. (Élénk helyeslés jobbfelől.) En azonban ez esetben amellett, hogy ezt a köteles kritikát gyakorolom az ő eljárásuk felett, ebből egy örvendetes és megnyugtató következtetést is kell, hogy levonjak. (Halljuk ! Halljuk !) Méltóztassanak elolvasni, ahogy gróf Apponyi Albert a horvát megegyezésről s arról a tényről nyilatkozik, hogy a szolgálati pragmatika nem tartalmazza a nyelvre vonatkozó rendelkezéseket. Ebből a nyilatkozatból s abból a reá alapított tényből, hogy a képviselő urak nem vesznek részt a vitában, megnyugvást meríthet a magyar közvélemény az iránt, hogy talán nem olyan nagy hazaárulás az, amit a kormány ebben a tekintetben elkövetett (Derültség.) és megnyugvást meríthetnek azok a t. képviselőtársaim is, akik ma jelentek meg hosszú szünet után először a parlamentben, (Éljenzés.) az iránt, hogy az a baráti jobb, amelyet mi feléjük nyújtottunk, az egész nemzet baráti jobbja, (Élénk helyeslés.) az nem függ egyes kormányok múló életétől; mert az a
