Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-505

61 505. országos ülés 1914 január Sí-én, szombaton. tehát az a kérdés, hogy vájjon az a rossz hangulat, amely a román közvéleményben, fájdalom, velünk szemben fennáll, enyhül, szelídül. Semmi esetre sem közönyös dolog : egy örvendetes mellékhatása lenne a belföldi viszonyok kedvező alakulásának, mellékhatása, melyet nincs miért örömmel el nem fogadnunk, de amely semmi esetre sem lehet döntő a mi eljárásunkra. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ezzel végzem felszólalásomat. Ezek az eszmecserék ma már abba a stádiumba jutottak, hogy a végleges befejezéstől, azt hiszem, csak igen rövid idő választhat el. Ha valaki azt kérdezné tőlem, hogy minő lesz az eredmény, arra becsületesen nem felelhetnék mást, mint azt, hogy egyáltalán nem tudom. Egészen bizonytalannak látszik ma előttem, hogy sikerül-e azt a czélt, amely szemeim előtt lebegett, elérnem, igen, vagy nem. Ha sikerül, nagy öröm lesz rám nézve a magyar nemzet belügyi politikájának feladatai szempontjából; azt hiszem, nagy lépéssel vittem előre a magyar nemzeti politikát, ha ebben czélt értem és ezt az örömömet semmi esetre sem fogja csökkenteni, ha ez kellemesebbé teszi a közhangulatot irántunk Romániában is. Ha nem sikerül elérni, ha olyan kívánságokkal fogok szembetalálkozni, amelyek túlmennek azokon a kereteken, amelyeket kizárólag a magyar belügyi nemzeti politika szempontjából helyesnek tartok, egy jottával sem fogok túlmenni ezeken a kereteken (Elénk helyeslés a jobboldalon.) és semmi irányban, semmiféle külügyi melléktekintetek nem fognak arra inditani, hogy itt olyan eszközökkel biztosítsam a sikert, amelyek a magyar nemzeti politika akczióképességét csorbítanák és jövőjét kompromittálnák. Kérem válaszom tudomásulvételét. (Hosszantartó élénk helyeslés és taps a jobboldalon. Nagy zaj a baloldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő ur kivan szólni. (Folytonos zaj a baloldalon.) Csendet kérek. (Folytonos zaj a baloldalon.) Kérem Pető Sándor képviselő urat, ne zavarja a tárgyalást. Pető Sándor (közbeszól). Elnök : Pető Sándor képviselő urat rendreutasítom. Gr. Bethlen István: T. ház ! A ministerelnök úrtól választ arra a három konkrét kérdésre, amelyet hozzá intéztem, tulaj donképen egyáltalán nem kaptam, (ügy van ! ügy van ! baloldalon.) U egy hosszú eszmemenet alapján indokolta állásfoglalását a paktum tárgyában. En a témáról való ezen lesiklás utján őt követni nem akarom. (Helyeslés a baloldalon.) Hiszen beszédem folyamán egyenesen rámutattam arra, hogy semmi körülmények között nem akarok és nem fogok foglalkozni annak a kérdésnek kritikájával, hogy helyes-e ilyen paktum létesítése, igen, vagy nem. De fenntartom magamnak azt a jogot, — a ministerelnök ur azon ígérete folytán, amelyet tett, hogy módunkban lesz ebben a kérdésben itt a házban nyilatkozni — hogy azokat a babérokat, amelyeket ő e kérdés jelenlegi tárgyalása révén pártja részéről aratni óhajtott, a magam gyenge erejéhez mérten megtépázzam. Ami a kérdés lényegét illeti, ugy legyen szabad a ministerelnök ur eszmemenetét követnem. Ö arra hivatkozott, hogy Take Jonescu nyilatkozatai teljesen korrektek és semmi kifogás alá nem esnek abból a, szempontból, amelyet mi magyarok fontosnak tartunk. Bocsánatot kérek, Take Jonescut én nem is azért czitáltam, mintha az ő nyilatkozatában sérelmet láttam volna ; én csak azért czitáltam, mert azt mondtam, hogy az ő és Eilipescu minister ur nyilatkozatai jellemzők a romániai közvélemény és az abban megnyilvánuló óhajok szempontjából. Hivatkozott a ministerelnök ur Majorescu volt ministerelnök úrra. Én viszont ezzel szemben vagyok bátor figyelmét felhívni arra, hogy a volt ministerelnök úrhoz igen közelálló körök olyan kijelentéseket tettek, hogy Románia a jövőben a maga részéről azt a politikát tartja helyesnek, hogy nem csatlakozva a nagyhatalmaknak sem az egyik, sem a másik csoportosulásához, olyan politikát kövessen, amely az ő saját jól megfontolt érdekei szempontjából momentán mindig szükségesnek mutatkozik. Ezekkel a nyilatkozatokkal szemben nem értem azt a barátkozási viszketeget, amelyet egy monarchiához nem méltó módon a mi külügyi politikánk mutat. (Taps a baloldalon.) Es, t. ház, hogy bebizonyítsam, hogy ez a politika nem mai keletű — hogy tudniillik Románia a Balkán-válság megoldása után csakis a moir entán előnyök szempontjából akar politikát követni — hivatkozom egy igen előkelő román férfiúnak a »Revue des Deux Mondes« czimü folyóiratban ezelőtt pár évvel megjelent czikkére, aki akkor, amikor a Balkán-válság még napirenden sem volt. kifejti ezen folyóirat hasábjain, hogy Románia csak addig vár, amíg a balkáni válság elintézést nem nyer és abban a pillanatban, amikor a Balkánválság rendjén, a monarchia támogatása révén, abba a helyzetbe fog jutni, hogy azokat a revindicatiókat, amelyekre neki taktikai és katonai szempontból szüksége van, keresztülviheti, abban a pillanatban frontot fog forditani és olyan politikát követ, amelyet egyedül az ő érdekei szempontjából a momentán helyzet elő ir. Hy körülmények közt érthető, hogy ma barátsága ellenértékéül nemzetiségi politikánk megváltoztatását követeli. De a ministerelnök ur rámutatott még egy körülményre, amelyre én igen nagy súlyt helyezek. Ö azt mondta, hogy ő nem óhajt paktumot kötni Pap György úrral. Azzal az állitássa], hogy az ő tárgyalásai nem birnak azzal a jelleggel, amelyre ráillenék a paktum szó, már több izben találkoztunk. Bocsánatot kérek, de én azt hiszem, az a körülmény, hogy valamely irás vagy szerződés czimében nem szerepel a paktum szó, még nem jelenti azt, hogy az még nem paktum, mert a paktumnak logikai fogalma tulaj donképen mi? Az, hogy tárgyalások folynak, bizonyos megegyezések, bizonyos kölcsönös adás-vevési pontozatok létrehozása szempontjából és hogyha ezen tárgyalások sikerre