Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-505

50ö, országos ülés 19íí január 31-én, szombaton. 65 vezetnek és az egyik fél is abban hagy vagy tesz valamit, ugyanakkor, amikor a másik fél is ugyanúgy a maga részéről abban hagy vagy tesz valamit és a két cselekvés kölcsönös okozati összefüggésben van, akkor ez paktum, akár annak méltóztatik elkeresztelni, akár nem. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Én különben nem helyezek súlyt arra a szóra, hogy paktum, mert előttem nem a szó a lényeg, hanem az, hogy mi lesz a tartalma ezen megegyezésnek és milyen körülmények között fog létrejönni 1 (Helyeslés a baloldalon.) A t. ministerelnök ur egész beszéde folyamán határozottan és ismételten tiltakozott az ellen, hogy az ő tárgyalásaiban a külpolitika bármiféle szerepet játszott volna és azt hiszem, hogy beszédjének a fősulyát itt kell, hogy keressem. Saját igazolására ő egy tárgyi érvet hozott fel és azt mondotta, hogy ő megindította ezen tárgyalásokat a hazai román párt vezető férfiaival már abban az időben, amikor egyáltalában külpolitikai nehézségeink Romániával szemben nem voltak. A t. ministerelnök urnak én erre csak azt felelhetem, hogy én ezt nem vontam kétségbe ; beszédemben egy passzust sem fog találni, melyben azt állítottam volna, hogy az ő eredeti indoka a külpolitikai helyzet lett volna. Én csak azt mondtam, hogy a magyar közvélemény nem az iránt érdeklődik, hogy a ministerelnök urnak melyek voltak a szubjektív indokai, hanem elsősorban aziránt érdeklődik, hogy vannak-e a ministerelnök urnak szubjektív indokain kivül, olyan hatalmas és a magyar politikán kivül álló tényezők, amelyek sokkal erősebb befolyást gyakorolnak és akarnak gyakorolni ezen paktum tárgyalásokra, mint amely őket megilleti és sokkal fontosabb tényezők, mint a ministerelnök urnak szubjektív okai ? (Ugy van ! ügy van! a baloldalon.) Végeredményben a kérdés tulaj donképen akörül forog, hogy kit fogadjunk el ebben a kontroverziában auktoritásnak, gróf Czernint-e vagy a ministerelnök urat. Én nem vagyok és nem lehetek biró a kettő között ; csak arra hivatkozom, hogy az érettségi bizonyítványt nem én, hanem a ministerelnök ur állította ki gróf Czernin részére ; (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) a miniszterelnök ur volt az, aki őt tekintélylyé avatta, a miniszterelnök ur volt az, aki neki állást és befolyást juttatott olyan, poziczióban, ahonnan ilyen nyilatkozatokat tehet. Megjegyzem, hogy tulaj donképen nekem nincs okom, hogy gróf Czernin szavai igazságában kételkedjem ; mert mi indoka lehet gróf Czerninnek abban az irányban, hogy ő a magyar közvéleményt félrevezesse különösen a tekintetben, hogy ezen paktumtárgyalások Románia és a monarchia barátságára nézve milyen fontosak ? Azt hiszem, neki erre semmi indoka sem lehetett. Viszont az plauzibilis a magyar közvélemény előtt, hogy a ministerelnöknek igenis nagy érdeke az, hogy tiltakozzék az ellen, hogy a paktum és külpolitika között összefüggés volna. A kontroverziának eldöntését KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXII. KÖTET. tehát én nyugodtan bizom a magyar közvéleményre. (Helyeslés balfelől.) De a felszólalásomnak még egy más indoka is van. En azzal a reparációval, amelyet a ministerelnök ur nekünk adni akar, be nem érhetem. (Helyeslés a baloldalon.) Mert sajnos, ez a reparáczió is dekreszcendó lefelé halad. (Ugy van ! balfelöl.) A ministerelnök ur elsősorban tiltakozott az ellen, hogy gróf Czernin Magyarország viszonyainak jogos vagy jogtalan voltáról kritikát mondjon. Azután sajnálatát fejezte ki a felett, hogy gróf Czerninnek erre vonatkozó nyilatkozatai egyáltalában megjelentek és hogy olyan tartalommal jelentek meg. Elitélő szavai végén a dekreszcendó legalsó fokán pedig ujabb bizonyítványt állított ki a követ ur részére, hogy milyen gavallér ur és milyen helyes utón jár. (Ugy van ! a baloldalon.) És ezzel akarja a ministerelnök ur a megsértett jogrendet kifizetni! Bocsánatot kérek, én itt más elégtételt, más reparácziót nem látok, mint hogy méltóztassék a ministerelnök ur külügyi politikánk vezetőinél keresztülvinni azt, hogy egy olyan nyilatkozat jelenjék meg, miszerint a külpolitikai vezetőség is a maga részéről semmi összefüggést a paktum-tárgyalások és a külpolitikai helyzet között nem lát és semmiféle lépéseket ilyen irányban tenni nem óhajt. Ez az első. A második pedig az, hogy gróf Czernin arról az állásáról. . . Rakovszky István : Ez a minimum! Gr. Bethlen István : ... amelyre méltatlan volt a múltban, amelyre azonban még méltatlanabbnak mutatkozik jelen cselekedetei folytán, visszahivassék. (Igaz! Ugy van! a baloldalon. Mozgás a jobboldalon. Elnök csenget.) De nem elégedhetünk meg az elégtételadásnak ezen formai részével. (Felkiáltások a, baloldalon : Nem !) Bocsánatot kérek, ez még csak formai részlet, a reális része az elégtételadásnak az lenne, ha a ministerelnök ur azokat a tárgyalásokat abbahagyná, illetőleg felfüggesztené addig, amig külpolitikai viszonyunk Romániával szemben teljesen nem tisztázódik. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Mert amig a ministerelnök ur tárgyal, addig odakünt azok a román urak, akik a ministerelnök úrral tárgyalnak, saját lapjaikban azt hirdetik, hogy a magyar nemzet meggyöngült Románia fényes győzelmei folytán, olyan tényezővé vált, (Zaj a baloldalon. Elnök csenget.) az ő nemzeti egyenjogúságukat ki fogja vivni. Ezen urak igy beszélnek odakünn, s a ministerelnök úrral szemben teszik magukat, hogy alkalmazkodnak és simulnak a magyar nemzeti eszméhez. Egy hang (a baloldalon) : Olvassák el a lapjaikat ! Gr. Bethlen István : Tudjuk, hogy ezen uraknak önérzete igenis nagyra van növelve . . . Rakovszky István: Czernin-féle nyilatkozatokkal. Gr. Bethlen István : ... a külpolitika urainak viselkedése folytán és Romániának magatartása 9