Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-505

m 505. országos ülés 1914 január 31-én, szombaton. donképeni tárgyára áttérnék, méltóztassék nekem megengedni, hogy néhány előzetes kérdést intézzek el, amelyet a t. képviselő ur beszédében szintén szóba hozott és amelyet nem hagyhatok megjegyzés nélkül. Először is biztosithatom róla a t. képviselő urat, hogy senki sem óhajtja nálamnál jobban azt, hogy azoknak az eszmecseréknek egész anyaga, amelyeket egyes román politikusokkal, mint a román nemzetiségi párt megbízottjaival folytattam, a nyilvánosság elé kerüljön. Ez a dolog remélem, sőt semmi esetre sem késhetik már soká és teljesen egyetértek abban a t. képviselő úrral, hogy a kormánynak gondoskodnia kell arról is, hogy ez a kérdés a képviselőházban beható vita tárgyát képezze. (Helyeslés a jobboldalon.) Egészen mellékes a forma, amelyben ezt megfogjuk keresni, de gondoskodni fogunk arról, hogy a vita a képviselőházban lefolyhasson. Második megjegyzésem azon román politikusok nyilatkozataira vonatkozik, akiket a t. képviselő ur felemiitett. ö kettőről emlékezett meg, Take Jonescuról és Filipescu volt hadügyministerről. Az első nyilatkozatával nem is foglalkozott a t. képviselő ur és ez megerősít abban a visszaemlékezésemben, hogy — ha emlékezetem nem csal — Take Jonescu volt román belügyminister nyilatkozatában tényleg nem is igen fordult elő olyasmi, ami kifogásolható lett volna. Ami pedig Filipescu volt hadügyminister ur nyilatkozatát illeti, én magam részéről nem tartanám sem szükségesnek, sem czélszerü dolognak, hogy egy más állam politikusával itt erről a helyről polémiába bocsátkozzam. (Ugy van! a jobboldalon.) Egyszerűen annak megemlítésére szorítkozom, hogy az ottani viszonyok ismerői előtt köztudomású dolog, hogy Filipescu volt hadügyminister egyike azon román politikusoknak, kik a monarchiával szemben ab ovo már a legkevésbbé barátságos állásponton állnak. A volt román kormány és a volt román többség hangulatának, meggyőződésének, felfogásának illetékes kifejezője semmiesetre sem ő, hanem elsősorban Majorescu volt ministerelnök az, kinek a monarchiával szemben való viszonynyal kapcsolatos kijelentései egészen a legutolsó időkig a legkorrektebbek, semmi tekintetben nem kifogásolhatók. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) A t. képviselő ur kifejezi azt az aggályát is, hogy az a paktum, melyet szerinte a magyar ministerenök Papp Györgygyei, a román komiténak elnökével köt, nemcsak ezeknek paktuma lesz, hanem paktuma lesz Romániának a monarchiával, ugy hogy ez le fogja kötni a mi szabad kezünket nemzetiségi politikánkat illetőleg, kötelezettséget teremt, melyeket egy idegen állammal szemben be kell váltani. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Hát t. ház, annyire nincsen ugy, hogy amint X-szer volt szerencsém kijelenteni, a magyar ministerelnök és Pap György között sem jön létre a paktum. Semmi tekintetben meg nem kötik ezek a beszélgetések sem a román komité kezét, sem a magyar kormányét vagy még kevésbbé a magyar államét. (Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) Majd leszek bátor erre még beszédem további folyamán visszatérni. Most csak hangsúlyozom azt, hogy ezeknek a beszélgetéseknek más czéljuk nincs, mint egymás megértése, aminek természetszerű logikai konzekvencziája lehet azután a román nemzetiségi párt programrajának olyan módosítása, amelylyel alkalmazkodik a tényleges viszonyokhoz és eliminálja a maga törekvéseliből azt az agitatórius elemet, azt a méreganyagot, mely lehetetlenné teszi a kölcsönös bizalomtól áthatott harmonikus együttműködést. (Helyeslés jobbfelől.) Ez a czél, amit ha elérünk, nem azáltal érjük el, hogy szerződünk egymással, hanem azáltal, hogy a lelkekből hárítjuk el az összeütközési pontokat. (Helyeslés jobbfelől.) és megtaláljuk a kölcsönös bizalomtól áthatott együttműködés tárgyi alapjait. (Helyeslés jobbfelől. Zaj a baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Az ellen pedig senki határozottabban nem tiltakozhatik énnálam, mintha itt bárminő idegen faktorral szemben — és meg kell jegyeznem, hogy ebben a kérdésben idegen faktornak kell tekintenem nemcsak a monarchián kivül levő külhatalmakat, de nagyon természetesen minden olyan tényezőt is, melynek nincs joga Magyarország belügyeinek intézésébe beavatkozni — (Helyeslés és taps jobbfelől.) tehát ismétlem, leghatározottabban tiltakozom minden olyan felfogás ellen, mely ebbe a kérdésbe bárminő idegen hatalomnak ingerencziát enged. (Élénk helyeslés jobbfelől. Zaj a baloldalon. Halljuk ! Halljuk !) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Gr. Tisza István ministerelnök : Már most következik az a feltevés, — tartozom a lojalitással, hogy hozzátegyem, az a mostani interpelláczió tárgyát képező interjú egyes kijelentései által is támpontot nyert feltevés — mintha ezek a beszélgetései! az itteni román nemzetiségi párt vezetőivel azon politikai fordulattal függnének össze, amely beállott az év nyarán — a képviselő urak szerint — főleg a bukaresti béke megkötése körül szerintük elkövetett külpolitikai hibák folytán, mely a Romániával való viszony meghidegülésére vezetett és mint a képviselő ur magát kifejezte, külügyi politikánknak ezekért a hibáiért most a magyar államnak kell a számlát kifizetnie. T. ház ! Erre nézve abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy egy egészen meggyőző tárgyi bizonyítékkal szolgálhatok. (Halljuk ! Halljuk ! jobbfelöl.) Immár egy éve annak, hogy megkezdődtek ezek a beszélgetések köztem, mint a kormánytól távol álló férfiú közt és a román nemzetiségi párt megbízottai közt. Az akkori magyar ministerelnök tudtával és helyeslésével folytattam velük megbeszéléseket ; ezekről a megbeszélésekről a múlt év márczius vagy április havában feljegyzéseim vannak és e feljegyzésekből konstatálhatom, hogy már akkor teljesen ugyanazon az elvi alapokon mozogtak a tárgyalások, álláspontom már akkor ugyanaz volt lényegileg, amelyet ma elfoglalok s amely