Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-503

42 őö3. országos ütés Í9Í4- ja, Elnök : A tanácskozást befejezettnek nyilvánitom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e az egyes vizrendező társulatoknak adandó előlegekről, illetőleg segélyekről szóló törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem ? (Igen!) Elfogadtatott. Ehhez képest mondom ki a határozatot. Következik a részletes tárgyalás. Szász Pál jegyző (olvassa a törvényjavaslat ozimét, amely észrevétel nélkül elfogadtatik. Olvassa a törvényjavaslat 1. %-át). Elnök : Az előadó ur kivan szólni. Pirkner János előadó: Tisztelt ház! A képviselőházi pénzügyi bizottság részéről kívánom az 1. §-hoz a következő pótlást javaslatba hozni. Nevezetesen az 1. §. első bekezdésének folytatásakép lenne felveendő a következő szöveg (olvassa) : »Ha az egyes előlegrészletek a most megjelölt időszakok valamelyikében teljes egészükben nem volnának igénybe vehetők, a maradvány a legközelebbi időszakban utalványozható«. (Helyeslés.) Elnök : Kivan még valaki szólni ? (Nem !) Ha nem, ugy a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a szavazás. A kérdést olykép fogom feltenni, hogy az előadó ur által javasolt módosítás, illetőleg pótlás magával az eredeti szöveggel ellentétben nem lévén, csak annak kiegészítését képezvén, méltóztatnak-e az első szakaszt az előadó ur által javasolt módosítással, illetve pótlással elfogadni : igen, vagy nem ? (Igen !) Elfogadtatott. Ehhez képest mondom ki a határozatot. Mihályi Péter jegyző (olvassa a törvényjavaslat 2—6. %-ait, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak.) Elnök : Ezzel a törvényjavaslat részleteiben is letárgyaltatván és elfogadtatván, harmadszori olvasása iránt a napirendi indítván}? során fogok javaslatot tenni. Következik a napirend 5. pontja : A m. kir. állami vasgyárak vasérczszükségletének biztosítása érdekében teendő intézkedésekről a pénzügyminister törvényjavaslata (ír. 915, 9ö6). Az előadó ur kíván szólni. Münnich Kálmán előadó: T. ház. (Halljuk! Halljuk !) Nemcsak a mi szakköreinket, hanem a külföldi szakköröket is évtizedek óta foglalkoztatja a vaskő-előfordulás kérdése feletti vita. Vasiparunk ugyanis a legutóbbi évtizedekben annyira fejlődött, hogy a szakköröket mindenütt foglalkoztatja a kérdés, vájjon az eddigelé ismert vaskőelőfordulás képes lesz-e jövőben az egyes vasgyárak szükségletét fedezni ? Ebben az irányban nálunk is összeállít ások történtek és bizony, sajnálattal konstatáltuk, hogy a magyarországi vaskő-előfordulások, ha ujabb feltárásokat nem teszünk, néhány évtized múlva kifogynak és akkor a mi most már virágzó vasiparunk oly helyzetbe jön, hogy kénytelen volna vaskő-szükségletét külföldről fedezni. Emellett azonban a mi vasiparunk üzemét nem tarthatná fenn. miután tudjuk, hogy nálunk nuár 29-én, csütörtökön. koksz felett nem rendelkezünk, ezt kénytelenek vagyunk nagy költséggel külföldről behozni és igy vasiparunk csak ugy dolgozhat tovább, ha bent olcsó vaskő felett rendelkezik. Nálunk évtizedek előtt, midőn vasiparunk még igen kezdő stádiumban volt, vaskőfeltárások már ismeretesek voltak az ország különböző vidékén. Akkor az egész magyarországi bányászat kisebb társulatok kezében volt, melyek inkább a nemes fémeknek bányászatával foglalkoztak és vaskövet csak ott, hol az legtisztább állapotban volt, dolgoztak fel kisebb olvasztókban. Később, midőn a vasipar fejlődött, nálunk is alakultak gyárak, melyek a jelenlegi tudomán}' alapján készült ujabb berendezkedésekkel nagyobb mérvben folytatták az üzemet. Akkor történt, hogy azok a kisebb bányatulajdonosok tul akartak adni bányabirtokaikon. A magyar vasipar nem volt azon helyzetben, hogy mindezen felkinált vaskőbányákat megszerezhette volna és igy a külföldi tőke a mi szép nagy vaskőelőfordulásaink nagy részét lefoglalta. Ez akkor egy jótétemény volt a magyar bányászatra, mert hiszen ezen külföldi társulatok nagy befektetésekkel ma is nagy bányaüzemet folytatnak és különösen a felső vidékeken, a Szepességben, Borsodban ezer és ezer munkásnak létét biztositják. Midőn később a mi hazai iparunk fejlődött, természetesen nem igen néztük jó szemmel azt, hogy ezen vaskő külföldre meg}?. De ezen már segíteni nem lehetett, mert hisz kell, hogy nálunk jogbiztonság legyen, miután ma nemcsak e téren, hanem más téren is rá vagyunk utalva a külföldi tőkére s igy örülnünk kell, hogy ezek itt megtelepedtek és népünknek munkát adtak. Sok tárgyalás és értekezlet volt ez ügyben a szakkörökben, de nem lehetett más álláspontot elfoglalni mint azt, hogy a régi szerzett jogokat nekünk is becsülnünk kell, ezeket fentartani és biztosítani kell. Sajnos, igaz, hogy ezen külföldi társulatok a vaskövet külföldi gyáraikba kiviszik, de mégis azáltal, hogy ezen bányákat üzembe helyezték és üzemben tartják, igen sok munkásnak adnak keresetet és igy ezeket üzemükben zaklatni nem szabad és okvetlenül meg kell hagyni őket üzemük tovább folytatásában. Természetesen emellett kívánatos, hogy a mi magyar vasiparunknak adassék meg minden alkalom és támogatás arra, hogy a még szabadon levő, részben parlagon fekvő, részben kisebb tulajdonosok kezében levő vaskőelőfordulásokat saját részére lefoglalhassa. Minthogy pedig tudjuk, hogy nálunk épen az állam nagyban űz vasipart, hiszen büszkék lehetünk az állami vasgyárakra, melyek teljesen az uj kor igényei szerint vannak berendezve, szükséges, hogy épen az állam is gondoskodjék arról, hogy saját gyárai részére a vaskövet jövőre biztosítsa. Az igen tisztelt pénzügyminister ur e tekintetből terjesztette elő az előttünk fekvő törvényjavaslatot. Tudjuk, hogy az állami gyárak eddigelé úgyszólván csak két helyen folytatták nagyban a nyersvas termelését, de tudjuk, — hiszen a legutóbbi költségvetésben van róla egy tétel — hogy