Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.
Ülésnapok - 1910-503
503. országos älés Í9ií január 29-én, csütörtökön. 43 a diósgyőri vasgyárban egy uj nagy olvasztót építenek, amely már a legközelebbi időben füstölögni is fog. Ezzel a vasgyár abban a kellemes helyzetben lesz, hogy a helyszínén fogja magának a nyersvasat termelhetni és pedig abban a minőségben, amelyre a további gyártmányokhoz szüksége van. A pénzügyi bizottság is nagyon helyeselte a pénzügyminister urnak azt a körültekintő intéz kedését, hogy a jutányosán megszerezhető vaskőelőfordulásokat az állam részére megvásárolja. Ha ezekre most mindjárt nincs is talán szüksége az állami gyáraknak, jöhet olyan idő, amikor a vaskőelőfordulások ritkulnak vagy a minőség gyengül és akkor legalább lesz a gyáraknak miből fedezni ök a szükségletet. A vasiparban a legközelebbi jövőben ugy is arra fog kerülni a sor, hogy az eddig parlagon fekvő gyengébb vastartalmú vaskő is le fog fejtetni, mert hiszen a gazdagabb előfordulások egyre kevesbednek. A törvényjavaslat provideál tehát a jövőre, midőn a vásárlásokat teszi lehetővé. Erdélyben, Toroczkó vidékén, évszázadok óta volt egészen kis alapon űzött vaskőbányászat, a lakosság kisebb bányabirtokot szerezvén, kitűnő minőségű tiszta vaskövet fejtett le és ebből igen jó minőségű kovácsolt vasat készített. De a kohászati iparban ép ugy, mint minden más téren, kénytelen volt a kisipar átengedni a helyet a nagyiparnak. így történt, hogy ez a kisipar nem tudott konkurrálni a nagyiparral és ez a bányászat lassanként megszűnt. A nyolczvanas években már teljes szünetelés állott be, mire a kilenczvenes évek végén báró Thoroczkay Viktor a bányabirtokokat igyekezett összesíteni, majd mikor ez megtörtént, felkínálta megvételre az egészet az államnak, de mivel a birtokviszonyok ott nem voltak rendezve, a kincstár nem reflektált reá. Ö erre szerződést kötött egy gleivitzi társulattal, amely a bányákat az 1908-tól 1911-ig terjedő időben feltárta, egy 1200 méteres altárót épített, nagy befektetéseket eszközölt, különféle telepeket és gépberendezést létesített és nagy költséggel feltárta a mélységet. A vaskőnek a nagy mélységig való vonulását csakugyan konstatálták, azonban a birtokviszonyok nem voltak teljesen rendezve. Később az a német társulat keresztülvitte az u. n. átfektetéseket a régi mezőkön, de szomszédja keletkezett, kivel azután hosszú pör folyt, melyben az akkori ministernek kellett döntenie mint legmagasabb hatóságnak és igy a kormány arra nem is reflektálhatott. Midőn azonban a tarifakérdések nálunk rendezve lettek és a vaskő külföldre való szállításának tarifája nagyon emelkedett, a külföldi társulat, látva, hogy nem képes ezen magas tarifa mellett a vaskövet kiszállítani, másrészről pedig beleunva a sok perlekedésbe, felhagyott az üzemmel. Akkor egy pesti ügyvéd hosszabb, időn keresztül iparkodot a perlekedő feleket együvé hozni és sikerült is neki hosszú munka után a különféle tulajdonosokat egy kalap alá hozni és igy az egész birtokot egyesítve felajánlotta a kormánynak. Hosszabb tárgyalások folytak, mert sokkal többet követeltek, végre sikerült a pénzügyminister urnak ezen bányaösszletet illetőleg, amely 27 bányatelekből, 67 zártkutat mányból és még külön 37 zártkutatmányból áll, egy szerződést megkötni, mely szerint az állam azt 1,200.000 koronáért megvásárolja és ezzel az állam birtokába jutnak mindazok a befektetések is, melyeket a külföldi társulat ott már eszközölt. Azonkivül Erdélyben a Bodvaj vidékén működött egy bányatársulat, egy kis vasolvasztóval, mely szintén nem bírt a mai korral haladni. Miután az közel esik a vajdahunyadi gyárhoz, a minister ur tárgyalásokat folytatott ezen társulattal és mivel fölajánlották a birtokot — nem ugyan az egész bányabirtokot, hanem annak egy részét — amely oly helyen fekszik, hogy az építendő bányavasuttal előnyösen lehet a vajdahunyadi gyárba a szállítást eszközölni, ezen kisebbszerü előjövetelt szintén lekötötte 100.000 koronáért. Végül a Szepességen már a múltban vásárolt a kormány vaskő előfordulásokat és ezek voltak itt az első vaskőbányák, melyeket vásárolt, mert eddigelé a kincstárnak a Szepességen nem voltak ilyen bányái; de miután ott az összletet előbb megvásárolta, most ezen bányamezőt, mely a szomszéd által szintén fel lett ajánlva, a minister ur 20.000 koronáért kötötte le. Megjegyzem, hogy ezek a bányák, amint az természetes is, az állami szakértők által meg lettek vizsgálva és az állami szakértők véleménye szerint ezek a vételárak megfelelnek az ott konstatált vaskő-előjöveteleknek, ugy hogy ezek a vételek az államra nézve előnyöseknek nevezhetők, ha nem is lesznek most mindjárt üzembe hozva, hanem aszerint, amint a vaskőre az egyes vasgyáraknak szüksége van, lesznek az egyes bányavidékek jövőre az üzemre berendezve. Ezek szerint az egyes tételek a következők volnának : a toroczkói vasércz-vonulat és tartozékainak vételára 1,200.000 korona; e vonulat északi folytatásának vételára 195.000 korona. A bodvai vasbánya és tartozékainak vételára 100.000 korona, az Arthur bányatételek vételára 20.000 korona; ugy hogy az összes vételár 1,515.000 korona. Miután pedig ebben benfoglaltattak részben bányatelkek, részben zárkutatmányok, a minister ur javaslata alapján a pénzügyi bizottság is javasolja, hogy ebből 1,320.000 korona mint a bányatelkekre fordítandó kiadás beruházási tételként számoltassék el, ellenben a 195.000 korona, miután ez kizárólag zárkutatmányokra vonatkozik, átmeneti kiadásként kezeltessék. Ehhez még hozzájön az átiratási félilleték, a beruházások után 28.380 korona és az átmeneti jellegű kiadások után 1220 korona, ugy hogy az elszámolás a következő volna : Beruházások czimén volna elszámolandó 1,320.000 korona, átmeneti kiadásként 224.600 korona, ugy hogy összesen 1,544.600 korona volna kiadásba helyezendő. Miután az előadottakban iparkodtam a t. házzal megismertetni az állami szakkörök nézeteit, amelyek az ilyen bányabirtokszerzésnél mérvadók, 6*
