Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.
Ülésnapok - 1910-518
518. országos ülés 19ík márczius 6-án, pénteken. 455 rezíduuma nem lehet más, minthogy mikor talán nagy megpróbáltatás elé kerül a nemzet, akkor gyengébb lesz, mint előbb volt és jöhet pillanat, ne adja Isten, hogy jöjjön, mikor majd gróf Tisza István is fogja keresni azt a nemzeti erőt, amelyre támaszkodni szeretne és ne adja Isten, hogy gyengitve találja, hogy ne álljon helyt a vihar pillanatában. Ilyen fejleménytől óvja az Isten hazánkat. Azért ezt a politikát, amely ide vezethet, nem támogatom. (Hosszas élénk helyeslés és éljenzés a haloldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök r Az ülést egy órára felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Beőthy Tál foglalja ti.) Elnök: A felfüggesztett ülést újból megnyitom. A ministerelnök ur kivan szólani. Gr. Tisza István ministerelnök: T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk !) Amidőn ismételve szót kérek, hogy legnagyobb sajnálatomra gróf Apponyi Albert t. képviselő ur távollétében, aminek azonban ezúttal, ugy látszik, igen komoly oka van — válaszoljak az ő mai fejtegetéseire, mindenekelőtt örömömet óhajtom kifejezni a felett, hogy a most szóba kerülő kérdések túlnyomó nagyrészére nézve a t. képviselő úrral való egyetértésemet konstatálhatom. A t. képviselő ur félig gúnyosan, félig tréfásan jegyezte ma meg egyszer beszéde folyamán, hogy nem szerencsétlenség az, ha valamiben egyetértünk. Legyen róla meggyőződve, hogy én soha nem tartom ezt szerencsétlenségnek. En mindig kész vagyok a nézeteltéréseket megvitatni, de mindig örülök, ha egy vagy más kérdésben vele egy véleményen lehetek. Ebben a kérdésben pedig egyenesen nagy nemzeti érdeket látok abban, hogy ezen egész térnek mentől nagyobb része legyen olyan, amelyen minden magyar ember pártkülömbség nélkül egyetért. (Élénk helyeslés jóbbfelől.) Épen ezért méltóztassanak nekem megengedni, hogy mindenekelőtt örömmel konstatáljam azt, hogy a tárgyalásokba vagy az eszmecserénkbe bevont anyag túlnyomó nagy részére nézve megállapíthatom ezt az egyetértést, megállapíthatom a t. képviselő ur nyilatkozatából és megállapíthatom a hallgatásából is. Mert hiszen a t. képviselő ur, aki a legkisebb részletekig belemélyedt a kérdésbe — nagyon helyesen — és konstatálta mindazt a kis részletet, ahol egy vagy más dologban helytelenítette, tévesnek tartotta álláspontomat, bizonyára azért mellőzte hallgatással az itt felmerülő egyéb anyagnak túlnyomó nagy részét, mert azokat illetőleg elfoglalt álláspontomon semmi kifogásolni valót nem talált. így tehát, midőn azt látom, hogy a t. képviselő ur mindazokra, amiket a nyelvnek a közigazgatás és a jogszolgáltatás terén való érvényesülésére nézve mondottam, továbbá mindarra, amit a román intelligencziának a hivatalokban való helytfoglalására, valamint azon kér- ' dést illetőleg mondottam, hogy a néppel érintkező magyar tisztviselők a nép anyanyelvét bírják ; végül amit mindarra nézve mondottam, ami a román népnek a választójog és a választókerületi beosztás terén való érvényesülésére vonatkozik, mondom, midőn mindezen kérdéseket hallgatással mellőzte a t. képviselő ur, ebből örömmel konstatálhatom azt, hogy ebben a tekintetben elfoglalt álláspontunkon semmi kifogásolni valót nem talált. És ezzel aztán eldobhatjuk az elkopott vádak lomtárába mindazokat a nagyhangú támadásokat, amelyekkel az ellenzéki sajtó heteken és hónapokon át elhalmozott bennünket, amelyek szerint mi a magyar állam szuverenitását, a magyar állam egységét, a magyar állam hatósági jogait dobtuk volna ezen eszmecserékben áldozatul. (Élénk helyeslés jóbbjelői.) Én azt hiszem, ha mindazok az igen tiszteletreméltó tagjai különösen az erdélyi magyar társadalomnak, akiket sikerült ezekkel a vádaskodásokkal bizonyos nyugtalan, izgalmas hangulatba hozni, most összehasonlítják az Apponyi Albert t. képviselő úrhoz közel álló lapoknak heteken át hangoztatott nagyhangú vádjait, t. képviselőtársamnak itt tartott beszédével, akkor ebből levonhatják a konzekvencziát, levonhatják a múltra, levonhatják a jelenre és a jövőre nézve és talán némi reménynyel fordulhatok hozzájuk azzal a kéréssel, hogy ha a sajtónak temperamentumos és merész kijelentéseket megszokott faktorai máskor is ilyen érdemtelen vádakkal illetnek becsületes férfiakat, akik életük legjavát a magyar nemzeti ügy szolgálatában töltötték el, (Igaz! Ugy van ! a jobboldalon és a középen.) ne fogadják azt azzal a gyermekes hiszékenységgel, amely ilyen emberekkel szemben ilyen természetű vádaskodásoknak felül. (Igaz ! Ugy van! Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) De menjünk tovább t. ház. Konstatálhatom az egyetértést nagyon sok kérdésre nézve t. képviselőtársam nyilatkozataiból is. Ismételve konstatálom az egész kérdés alapelveire vonatkozólag ; hiszen ezt a részt megvitattuk egy korábbi alkalommal és mert jelenleg ő is inkább a részletekkel foglalkozott, én sem kivánom most a t. házat ismétlésekkel fárasztani, de konstatálhatom az egyetértést épen a legfontosabb részeket illetőleg, így mindenekelőtt ami az állami népiskolák ügyét illeti, ebben a tekintetben igazán nincs nézeteltérés a dolog lényegére nézve közöttem és gróf Apponyi Albert között, s mondhatom, ez meglepetés és nagyon örvendetes meglepetés reám nézve. Én őszintén megvallom, az, amit t. képvisetőtársam ma itt elmondott, újság volt reám nézve, t. i. hogy ő ezekben a kérdésekben bizonyos mérsékeltebb és szerintem helyesebb álláspontot foglalt el s a ministerium szakközegeinek ultraszoviniszta álláspontjával bizonyos ellentétbe jutott. Ez nagyon érdekes és nagyon tanulságos. A tény az, hogy t. képviselőtársamnak ezek a sokkal helyesebb, magyar nemzeti szempontból is sokkal több és mélyebb hazafiúi belátásról tanus' kodó intencziói tényleg többé-kevésbbé hajótörést