Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-503

503. országos ülés 1914- január 29-én, csütörtökön. m vidéken határozottan jó terméssel fizetett a magyar föld a gazdának. Ezt igazolja a földmivelésügyi minister urnak a termés eredményéről közzétett jelentése. E jelentés értelmében ugyanis a múlt évben a gabonafélék és a kukoricza együttesen két és fél métermázsával haladják meg az utolsó öt év átlag termés-eredményét; de sőt a búzától eltekintve, az egyéb gabonanemüek és a kukoricza az előző négy évnek mindenkori termését meghaladják, csupán a 41.2 métermázsában megállapított búzatermés marad az átlagnak mögötte 1,400.000 métermázsával, az előző 1911. és 1912. évi termésnek pedig hat millió métermázsával. Aki azután a mezőgazdasági termelés statisztikájának adatai között tovább böngészik, az rájön még arra, hogy csakugyan sok helyen igen jól kellett fizetnie a termésnek, mert tekintélyes difíerenczia mutatkozik a bevetett és a learatott terület térfogata között. A ki e differencziákat a térképen kutatja, az eljut kutatása nyomán az ország keleti és északkeleti részére és ott azt a meggyőződést szerezheti, hogy ugy a Királyhágón tul, mint innen több vármegyében a múlt évi nagy elemi csapások hosszú sorozata, de különösen a felhőszakadások, tartós esőzések oly óriási károkat okoztak, amelyek révén sok ezer hold termése elpusztult. Elpusztultak az árvédelmi művek is, vagy legalább is megrongálódtak. De ami talán legközvetlenebbül érint berniünket s ami leginkább sajnálatraméltó, az az, hogy elpusztították ezek az elemi csapások a földművelő nép sok ezer családjának az aratásban, a részes művelésben, a napszámban található kenyérkeresetét. E csapások a maguk egészében a kormányt háromféle probléma elé állították. T. i. gondoskodnia kellett a kormánynak először arról, hogy ilyen esetek ismétlésekor ezek az eleven vizek, amelyeket eddig ártatlanoknak tartottunk, hasonló károkat többé elő ne idézhessenek. Erre nézve a jelen javaslatban ugyan magában orvoslást nem találunk, azonban találunk a törvényjavaslat indokolásában és pedig az indokolás 2. bekezdésében, amely így szól (olvassa) : »Az állami szabályozás alá nem eső folyóvizek által okozható kártételek lehető kiküszöbölése vagy mérséklése érdekében szükséges teendők iránt legközelebb kívánok általános intézkedéseket tartalmazó javaslattal a törvényhozás elé lépni.« Tehát a földmívelésügyi minister ur kilátásba helyezi, hogy az állami szabályozás alá nem tartozó folyókra nézve külön javaslattal fog a t. ház elé lépni. A másik két probléma együttes és harmonikus megoldásra talál az előttünk fekvő javaslatban. Ez a törvényjavaslat 8,890.000 K-nak a felhasználását engedélyezi a megrongált védőműveknek kijavítására, azoknak fejlesztésére és esetleg ujakkal való pótlására is. Ebből az összegből 3,350.000 K azonnal felhasználható ; tehát mindazok a munkások, akik az aratás elmaradása folytán kenyérkeresetükben megzavartattak, 3,350.000 K erejéig foglalkozást találhatnak. Ezen 8,890.000 K-ból 7,870.000 K 1917 deczember végéig kell hogy megtérüljön és ezalatt az idő alatt 6%vkamatozást hajt ; csak 900.000 K az, amely á fond perdu, tehát megtérítés nélkül fel lenne használva. Ha már most a javaslat részletes rendelkezéseit tekintjük, akkor azok kiterjeszkednek első sorban az u. n. Tisza-Szamos közére, amelyben nagyrészt Szatmár, kisebbrészt Ugocsa és Bereg vármegyék területén körülbelül 208.000 kat. hold területből 120.000 kat. hold kitűnő termőföldet pusztított el a Szamos, a Tisza, és a Tur áradása a múlt évben. Ezen a területen már régóta védekeznek az érdekeltek az ár ellen felállított töltésekkel, amelyeket időközben többször emeltek, de ezek távolról sem mutatkoztak elégségesnek arra, hogy ilyen katasztrofális esetekben védelmet nyújtsanak. Ezt a földmívelési kormány előre sejtette és már 1912-ben küldött egy a szatmári folyammérnöki hivatal által készített részletes tervet Szatmár vármegye alispánjának, hogy igyekezzék az érdekelteket társulattá összehozni. Az érdekeltek 1913 január 9-én az értekezletet megtartották, azonban a társulás ellen nyilatkoztak. De a múlt nyári nagy károk jobb belátásra kényszeritették az érdekelteket és most már készek társulattá alakulni, azonban csak oly feltétel mellett, hogy az ezen munkálatokra szükséges 10 millió koronából, amelyből 6 és % millió esik az érmentesitésre, 2% millió belvizszabályozásra és egy millió egyéb berendezési költségekre, őrházak építésére, telefon berendezésére stb., ha ebből az a 6 Y

2 millió korona, mely az ármentesitésre szükséges, részükre négy évre kamatmentesen az állam által előlegeztetik és ha az általuk alapított társulat közérdekből fentartandó társulatnak nyilvánittatik. Ennek a követelménynek könnyen meg lehetne felelni, azonban &Y

2 millió korona kamatmentesen való előlegezése a jelenlegi pénzügyi viszonyok között lehetetlen. A földmívelésügyi minister ur azonban azt hiszi az indokolás szerint, hogy az érdekeltek kamatfizetés mellett is el fogják fogadni azt a 6Ví> millió korona előleget. Ha pedig nem, az 1884 : XII. t.-cz. 3. §-a értelmében az érdekeltekből fogják a társulatot megalakítani. A törvény tehát ezen 6V2 millió korona előlegezésére nézve mind a két alternatívára van egy bizonyos előrelátással. Akár alakulnak meg, akár alakittatnak meg társulattá, ezt a 6% millió koronát megkapják, még pedig akként, hogy a f. é. első felére kapnának egymillió koronát, a következő három költségvetési évre mindig másfélmillió koronát és az 1917. év második felére, amelyik tehát már a harmadik költségvetési éven kivül esik, ismét egy-egy millió koronát, összesen tehát 6% millió koronát, amely összeget 6%-kal kamatoztatnának és amely előleget 1917 deczember végéig nekik visszatéríteni kötelességük. Ugyancsak gondoskodik a törvény arról, hogy a már megalakított másik ilyen három társulat, nevezetesen a Bereg vármegyei ármentesitő társulat