Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-503

40 503. országos ülés 191h j< 350,000 K-t, a bodrogközi ármentesitő és vizszabályozó társulat 400.000 K-t és a felsőszabolcsi Tisza ármentesitő és belvizlevezető társulat pedig 600.000 K-t kapna kölcsönképen kizárólag azon czélzattal, hogy ezen összegekkel a belvizek szabályozását fejezzék be. Ez a kölcsön is 6%-kal kamatozandó és ugyancsak 1917. év deczember 31-ig az államkincstárnak megtérítendő lesz. Már most az a társulat, amely az Ecsedi láp lecsapoló és Szamos balparti ármentesitő és belvizszabályozó társulat neve alatt ismeretes és amely 1895-ben azzal a czélzattal alakult meg, bogy a Szamos, a Kraszna, a Sóspatak, Homoród, Balkány és a Nyiri források által okozott árvizektől az érdekelt területeket megmentse és a belvizeket onnan levezesse, ez a társulat is az utóbbi nagy csapások alatt arra a tapasztalatra jutott, hogy jelenlegi keretében tulajdonképen kellően megvédeni az érdekeltséget nem birja. Amikor a társulat megalakult, ugyanis az a műszaki alapeszme, amelylyel a társulat megalakult, felvette programmjába nemcsak a Kraszna csatornának az építését, az u. n. keleti és lápi csatorna építését, amely a belvizek levezetését előmozdítja, hanem egyúttal a kívülről odaérkező vizeknek levezetésére nézve alternatív tervet állapított meg két ilyen csatornára nézve, amelyek közül az egyik beleömlött volna a Krasznába és belevitte volna ezeket a vizeket Vásárosnaménynál a Tiszába, a másik pedig direkte a Tiszába ment volna Vetésnél. Azonban akkor, amikor a társulat az ő műveinek megalapítása felől tanácskozott, heves ellenzék támadt és ennek az alternatív tervnek elvetését követelte. Igaz, hogy mindaddig, amig nedvesebb évek be nem állottak, baj nélkül is volt a társulat érdeke megvédhető, azonban már 1907 óta ismét olyan túlterhelés jött bele idegenből érkező belvizek következtében, különösen a keleti csatornába, hogy az ezen vízmennyiségeket általában megemészteni és levezetni nem birja. A társulat tehát kénytelen visszatérni eredeti terveihez és ezen alternatív tervek közül tényleg az egyiket végrehajtani. A társulat elhatározta, hogy megcsinálja azt a nyilt csatornát, amely ezen kívülről érkező vizeket felfogná és levezeti és amely beletorkol a Kraszna-csatornába, még pedig zsiliprendszerrel akként, hogy amennyiben a Kraszna-csatorna vízállása alacsony, kinyitja a zsilipet és ugy folynék le a viz, ha pedig nagy, emelőgéppel volna a viz a Kraszna-csatornába beemelendő. Ez a beépítés 900.000 K-ba kerül. Már most ez a társulat közérdekből fentartandó társulat s mivel tul van már teherviselőképességének legnagyobb határán, az 1885 : XXIII. t.-cz. 115. §-a, illetőleg az 1884 : XII. t.-cz. 23. §-a értelmében ezen beruházási tőkét az államnak kell viselnie. Mivel azonban ez a beruházás nemcsak az érdekelt terület eddigi termőképességének fentartására fog szolgálni, hanem előreláthatólag termőképességét nagyobb mérvben fogja fokozni, a részükre engedélyezett 900.000 korona államsegélynuár 29-én, csütörtökön. lyel szemben, a pénzügyminister ur fentartja magának a törvényben azt a jogot, hogy ő öt év múlva, mikor már a művek befejezést nyertek, uj katasztert állapithasson meg s esetleg az adóalapot felemelje. Gondoskodik továbbá ez a törvény arról a múlt nyári árviz által nagyon sújtott két községről, amely Torontál vármegyében a harmadik, negyedik és ötödik aldunai öblözetek területén fekszik, Boncsa és Bárányosról. Ezen községeket teljesen megfosztotta az árvíz termésüktől. Az 1913 : XLII. t.-czikk felhatalmazta a földmívelésügyi ministert, hogy ezen öblözeteket egy viztársulattá alakítsa. A földmívelésügyi minister ur ezen jogával élt is, a társulatot megalakította és azt a ministeri biztost, aki a társulat ügyeit vezesse, ki is nevezte, azonban azok a tervek, amelyek ott végrehajtandók lesznek és amelyeknek végrehajtására az előbb idézett törvény 20,700.000 korona kölcsön felvételét engedélyezi, még nem készültek el. Kétségtelen azonban,, hogyha az a főcsatorna, amely Boncsa és Bárányos község határain keresztül fog menni, már előre megállapított helyen most el is készülne, később, ha a tervek készen lesznek, a nagy tervbe átvehető lesz és az előlegezett pénz ebből a 20 millióból meg is lenne téríthető. Ennélfogva a törvény felhatalmazza a földmívelésügyi ministert, hogy ezt a csatornát előre, már most megépíthesse és annak költségeit, amelyek a kisajátítással ós egy hid építésével együtt 141.152 K-ban vannak megállapítva, 140.000 K erejéig előlegezhesse, mely előleg kamatmentes és majd akkor lesz visszafizethető, ha a 20 millió korona kölcsön felvétetnék. A törvényjavaslatot, amelyet az imént volt szerencsém ismertetni, letárgyalta a képviselőház pénzügyi bizottsága is. Ahhoz egész terjedelmében hozzájárulok, mert abban az állam érdekeit teljesen védve látom. A törvényjavaslat 3. §-a azon esetre, ha ezek a társulatok a nekik adott kölcsönt vissza nem térítenék, felhatalmazza a pénzügyministert, hogy a társulatok terhére legfeljebb Ötven év alatt törlesztendő amortizáczionális kölcsönt vehessen fel és ebből az államot kielégíthesse, valamint ha az annuitások és a kamatfizetések terén mulasztások követtetnének el, ezen mulasztásokat azzal orvosolhassa, hogy az érdekeltség tagjaira az érdekeltség arányában kivesse ezeket a terheket és azokat közadók módjára behajthassa. A törvényjavaslat tehát teljes mértékben nyújt pénzügyi biztosítékot. A pénzügyi bizottság csak az 1. §-nak egy bizonyos oly módosítását, amelyet a részleteknél leszek bátor előadni, kívánta, amely feljogos)tja a Tisza-Szamos közi alakítandó, illetőleg megalakult társulatot arra, hogy, amennyiben a részükre öt rátában felsorolt 6,500.000 egyik vagy másik rátáját az erre kitűzött időben teljesen el nem költhetné, ezt a maradékot a következő esztendőben költhesse el. Felmerült továbbá ggály, hogy a Torontál vármegyei általam imént emiitett két község nagy károkban szenvedő lakosságának a kenyér-