Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-518

528. országos älés 19ík amely szerint fentartotta nemcsak szabadságát a más ajkú polgártársaknak, hogy a nevelés ügyét a maguk anyanyelvükön eszközöljék, de ezeket az ő intézeteiket segélyezi is állami eszközökkel. Akkor mi marad még a magyar állam kezébe, mint azoknak az intézkedéseknek összessége, amelyeknek révén keresztülvilieti azon elementár követelést, hogy az oktatás és nevelés teljes harmóniában legyen a magyar áUami és nemzeti szempontokkal. Ha e biztositékokon valamit gyengitünk, akkor abba a helyzetbe jutunk, hogy fegyvertelenül szolgáltatik ki az állam azok kezébe, alak bevallottan azon áUami konozepcziót, amelyet mi akarunk, nem tartják szem előtt. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Itt van pl. előttem a román nemzetiségi párt egyik legnagyobb tehetségű, és legnagyobb műveltségű vezérférfiának, Goldis László volt képviselőtársunknak egy előadása, amelyben azt mondja, hogyan, mikor fogja joggal mondani, hogy hive a magyar állameszmének ? (Olvassa): »Én azt akarom«, mondja. »hogy Magyarországon a románság gyarapodjék, gazdagodjék, művelődjék, legyen iskolája, akadémiája, színháza, egyeteme, bankjak, —hisz ezek vannak — »mindenféle szövetkezetei, gyárai, erős, művelt és megelégedett földmi velő osztálya, hatalmas polgári osztálya és intelligencziája, amennyire tőlem telik, mindezt elősegítem. Ha a magyar államban mindez lehetséges, ha a magyar állam az ő románjaival szemben szintén ezt akarja s ehhez kellő segitséget ad egyenlő mértékkel mérvén ezen segitséget minden népével, Magyarral, nem magyarral szemben, akkor én a magyar államot szeretem, érte életemet is szívesen áldozom. Ha a magyar nemzeti állameszmével ez megfér, akkor én ennek az eszmének hive vagyok, De ha a magyar állam nem akarja, mihelyt nem nemzeti kultúrát ad nekem, akkor hazudik az a román ember, aki azt mondja, hogy ennek a magyar államnak őszinte hive.« (Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha kis Romániát csinálunk Magyarországon, akkor ő, értem Goldis László, volt t. képviselőtársunk, hive annak a fiók román államnak, amely a magyar államon belül keletkezik, máskülönben nem. T. képviselőház ! Lehet-e ezzel az állásponttal egyáltalában megegyezésre jutni ? Ma Miháli Tivadar t. képviselőtársam nagyon szelid húrokat pengetett, igen méltányos és tetszetős hangon beszélt. De hát itt van a román nemzetiségi pártnak hivatalos lapja, — legalább nemrég még az volt — a Románul, amely azt irja, hogy (olvassa) : »A mi politikai akcziónknak bázisa változatlanul azon követelés, az 1848-iki kardinális követelés : elismerése és teljes egyenlősége a román fajnak, mint nemzetnek.« (Mozgás a baloldalon.) »Minden reális politikai bázis nélkül van az egységes magyar nemzet ideája, melynek tagjaivá akarják tenni a románokat. Örült gondolatokból született ez a fikczió, amely a kicsiny és jelentéktelen magyar népből nagy népet és a poliglott márczius 6-án, pénteken. 451 Magyarországból egységes magyar államot akar csinálni. Nemsokára az egységes magyar nemzetről és magyar államról mint fantasztikus konstrukczióról fognak beszélni.« (Felkiáltások balfelől: Azonosítják magukat! Ellentmondások a jobbközépen Folytonos zaj a jobb- és a baloldalon. Elnök csenget.). A t. képviselő urak sokkal ildomosabbak, semhogy itt a képviselőházban ilyen hangon beszéljenek ; de ha az ember kihámozza a sima beszédből a tartalmat, az alapgondolatot, ugyanezt fogja megtalálni. (Igaz! Ugy van ! balfelől.) ök nem fogják itt azt mondani, hogy őrültség a magyar államnak fentartása, sokkal udvariasabbak, semhogy ezt itt nekünk mondják, nem fogják nekünk azt mondani, hogy ez végenyészetre van szánva, de azt az álláspontot itt is kifejezik, hogy a nemzetiséget, mint olyant jogalanynak tekintik bizonyos jogterülettel és hogy eziránt a román nemzet — amint Vajda Sándor t. képviselőtársam csak nemrég egy közbeszólásban mondta — a román nemzet és a magyar nemzet között a megértés jöjjön létre. Ilyenekért az én időmben elnöki rendreutasitás, vagy figyelmeztetés szokott járni, de most ez kijött már a divatból. (Zaj a bal- és a szélsöbaloldalon. Elnök csenget.) T. képviselőház ! Én ismétlem, kivánom a haza összes, nem magyar ajkú polgáraival a szellemi, az erkölcsi összeforrást, kivánom az ő gazdasági, kulturális és egyéni boldogulását, megadok nekik minden jogot igen szivesen, amely az egyénnek jogából foly, amely abból foly, hogy az egyén a maga sajátságait, tehát faji sajátságát is érvényesithesse, megadom mindazon jogot, amely ahhoz szükséges, hogy itten valaki azért, mert nem magyar ajkú, ne érezze magát rosszabb helyzetben levőnek, mint a magyar ajkúak. Ebben a tekintetben én kuláas vagyok a végletekig ; de mindenekelőtt akarom látni a tiszta munkát előttem, (Elénk helyeslés a bál- és a szélsöbaloldalon.) akarom látni a lemondást erről az álláspontról., . Gr. Tisza István ministerelnök: Épen azon dolgozunk ! Gr. Apponyi Albert: . . . amely szét akarja darabolni az államot. Holló Lajos: De nem alkudunk vele, nem teszünk engedményeket. Haller István : Si duo faciunt klem, non est idem ! (Folytonos zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget!) Gr. Apponyi Albert: Egy tétel volt Jakabffy Elemér t. képviselőtársamnak minapi rövid felszólalásában, amelylyel teljesen egyetértek, habár talán máskép értelmezem, mint ő. T. képviselőtársam t. i. azt mondotta, hogy ha nem is jön létre a megegyezés, azért azoknak a megbeszéléseknek, azoknak a tárgyalásoknak, amelyek folytak a ministerelnök ur és a román nemzetiségi párt vezérei között, azoknak mégis lesz nyoma, azoknak mégis van hatása. Teljesen aláírom. A hatás már megvan és a hatás már meglesz, de én ezt a hatást sem a békés viszonyok kialakulása és megalapozása szempontjából, sem a magyar nemzeti 57*