Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-518

450 518. országos ülés Í9U fentartásáról volt szó. És még egyet kifogásolok, amit elfelejtettem mondani, s amit különben is csak a ministerelnök ur mai felszólalásából hallottam, azt t. i., hogy akkor, mikor még nem volt minister, mikor mint magánember tárgyalt a nemzetiségi párttal, kilátásba helyezte, hogy a román görögkatholik ásóknak külön autonómiai szervezése ellen semmi gátat, semmi akadályt nem lát fenforogni. Hát ez ellen a leghatározottabban tiltakozom. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Sokkal jobb és elfogadhatóbb, kellő magyarázat mellett, az, amit a ministerelnök ur, most már nagyobb felelősség mellett, válaszában mond, amelyben csak az ' van, hogy nem zárkózik el attól, hogy a katholikus autonómia megalkotásakor ennek körében bizonyos méltányos tekintetben részesüljenek a görög katholikusok specziális viszonyai. Ez ellen nincs kifogásom; ezt mondottuk mindig. De amint a ma felolvasott tétel hangzik : »külön önálló autonómikus szervezkedése a román görög katholikus egyháznak«, ezt a legsúlyosabb politikai hibának, még hozzá minden méltányosságot teljesen nélkülöző követelésnek tekintem. (Élénk helyeslés a hal- és a szélsőbaloldalon.) Mert hiszen a katholikus alapoknak jótéteményeiben a nem román görög katholikusok és a románajku görög katholikusok ép ugy részesülnek, mint a latin szertartásuak, (Ügy van! Ugy van! a baloldalon.) sőt miután a katholikus kongnia kiegészítésének nagyobbik felét a görög katholikus lelkészek foglalják le és igy annak a, gondolom, egy milliónak, amelyet a vallásalap erre fordit, nagyobb részét görög katholikusok veszik igénybe, tehát ez nem járja ! (Ugy van ! Ugy van ! balfelől.) Az előnyöket kommaszszálva élvezni és a jogok tekintetében azután magát elkülöníteni akarni, ez nem megy ! Szmrecsányi György: ügy van! Ugy van! Gr. Apponyi Albert: A t. ministerelnök urnak ezen kijelentése ellen tehát ugy a katholiczizmus szemj)ontjából, — de ez nem tartozik ide — mint magyar nemzeti szempontból a leghatározottabban tiltakozom (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) és csak azt fogadhatom el, amit ő ministeri válaszában mond . . . Gr. Tisza István ministerelnök: Hiszen ez a végleges ! Gr. Apponyi Albert: ...hogy az általános katholikus autonómia megalkotása körül az ő különleges viszonyaik méltányos tekintetben részesüljenek. (Helyeslés balfelől.) De folytatom a reasszumálást. (Halljuk! Halljuk! baljelol.) A telepítési politika, a görög keleti püspökség iránt való tárgyalás, azután a népoktatási törvény végrehajtásánál a 2. §-ban foglalt követelmények, a tanítói képesítés követelményének elejtése, vagy legalább olyan gyengítése, amely a gyakorlatban elejtéssé fajulhat; a 18. §. elejtése; a magyar minoritásoknak oltalma, azután kilátásba helyezése az állami segélynek újonnan keletkező román felekezeti iskola számára ott is, ahol olyan állami iskola van, amely márczias 6-án, pénteken. minden tankötelesnek képes helyt adni; végül a végrehajtás tekintetében egy olyan határozatlan, olyan homályos Ígéretnek tétele, amely ha megnyugtatásra akar szolgálni és ha kölcsönös lojalitással ugyanazt akarják is érteni alatta mind a ketten, nem jelenthet mást, mint ennek az egész gépezetnek meglazulását, mint a közoktatási törvényeinkben lefektetett állami garancziáknak gyengítését. (Ügy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) — ezek az én tárgyi kifogásaim. Vissza kell azonban térnem arra, hogy mindezeknél a kifogásoknál fontosabb az a kifogás, amelyet a paktálási metódussal szemben kell emelnem. (Halljuk ! Halljuk !) Egyszer már megmondtam azt, hogy a megállapodásszerű intézkedésnek természetében van az, hogy akivel intézkedtünk, annak egy bizonyos erkölcsi jogczime van arra, hogy azt az intézkedést ellenőrizze, vagy hogy azon intézkedés ellen panaszt emeljen, nem azon az általános állampolgári jogon, amely mindegyikünknek meg van adva, hogy t. i. képviselőink utján a ministeri felelősség czimén ellenőrizzük a kormány tevékenységét, hanem nyert Ígéret, kilátásba helyezett kedvezmények alapján. De hát tekintetbe keU vennünk, t. ház, hogy a paktumos pontikát megítélhessük, azt, hogy kivel iparkodott a t. ministerelnök ur megegyezésre jutni? Hát, t. képviselőház, azokkal a tényezőkkel kereste most a megegyezést, akik ellen egyénileg semmi kifogást nem teszek, de akiknek, mint mondám, elvi álláspontjuk olyan, hogyha megmaradunk is velük szemben, amint a t. ministerelnök ur meg akar maradni és nem kétlem, hogy meg is marad, az elvi állásponton, ha meg is maradunk az egységes magyar nemzeti állásponton, mégis lehetetlen megegyezésre jutnunk olyanokkal, akik ezt negálják, másképen mint ugy, hogy ezzel ez álláspont erejét, garancziáit gyengitjük. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mert ha egyenlő, meg nem gyengített erővel tartjuk femi a magyar állam és a magyar egységes nemzeti állam fennállásának összes biztosítékait, akkor lehetetlen jobb hangulatot elérni, nem a románajku polgártársaink közt, hanem azok közt az urak közt, akiknek egész életük tartalma küzdelem az egységes magyar nemzeti áüam ellen (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) amiről ma egy közbeszólás révén is meggyőződhettünk, amikor ugyanis egy képviselőtársunk onnan ideszólt, hogy Románia nem poliglott állam. Magyarország tehát, szerintük, az. Ebből indulnak ki-. E két álláspont közt addig, amig ezen az állásponton megmaradnak ők, lehetetlen a közeledés máskép, — ez matematikailag áll — mint az egységes magyar nemzeti állam garancziáinak gyengítésével. Pedig nekünk nincs mit gyengitenünk. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A magyar egységes nemzeti állam, ez az én hitem, az ő nemzetiségi politikájuk alapelve és különösen az ő oktatási politikájuk szerint az.