Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-518

446 518. országos ülés Í9Í4 márczim 6-án, pénteken. Hogy sorrendet tartsak, elsősorban rámutat a t. ministerelnök ur arra, hogy az 1907 : XXVII. t.-cz. 2. §-ának 3. bekezdése az 1913. évi törvény által hatályon kivül van helyezve. Mit mond ez a bekezdés? Kettőt. Először is azt, hogy az első népoktatási törvénynek az 1868 : XXXVIII. t.-cz.-nek azon paragrafusai, amelyek az iskolaépület higiénikus fentartására vonatkoznak, megtartandók, másodszor azt, hogy önálló tanítói működést csak oklevelet nyert és esküt tett tanitó fejthet ki, segédtanító — vagy amint az ujabb kifejezés hangzik, tanítójelölt, szóval olyan fiatalember, aki még nem -fejezte be a preparandiát, vagy oklevelet nem nyert — az 1907 : XXVII. t.-cz. szerint csak ideiglenesen egy félévre, illetőleg a közigazgatási bizottság engedélyével egy évre alkalmazható, egy éven túl azonban nem. Kekem nagy okom volt arra, hogy ezt a szigorúnak látszó intézkedést bevegyem a törvénybe. Nagy okom volt rá és ezzel semmi méltatlanságot nem követtem el, mert a magyar nyelv kötelező oktatásáról szóló 1879 .XVIII. t.-cz., amely most már körülbelül harmincz éves s akkor is már sok év óta volt érvényben, alkalmat és időt nyújtott az iskolafentartóknak arra, hogy magukat a kellő tanitóanyaggal ellássák. Az 1913. évi törvény hatályon kivül helyezi ezt az intézkedést annyiban, amennyiben módot nyújt arra, hogy a minister engedelmével nem okleveles segédtanító egy évnél hosszabb időn át is vezethessen önállóan osztályt. Ezt állítja oda a ministerelnök ur a román nemzetiségi párt vezetőférfiai elé megnyugtatásul, mi ha megnyugtatás akar lenni azt involválja-, hogy ezzel a felhatalmazással a ministerium szaporán és az ő szükségletei szerint élni fog. Ez csekély dolognak látszik, de rendkívül aggodalmas, mert a tanitó kell, hogy nemcsak bizonyos kulturfokkal, hanem a megbízhatóságnak is minden elérhető garancziájával el legyen látva. Már pedig a képesitésben is van garanczia, az esküben is van garanczia s a képesitésben rejlő garancziát az első Tisza-kabinet kultuszministere annyira becsülte, hogy az egész preparandiai reform sarkpontjául az" állami képesítést tette oda. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Az én törvényjavaslatomba ezt más alakban hoztam be, de a tisztán képesitésben rejlő garancziát éh is elégtelennek tartom és ezért az iskola, a preparandi a belső életére való állandó befolyást akartam biztosítani az állami közegeknek, de a képesítésre is, ámbár ezt más formában eszközöltem, súlyt fektettem. Egyetértünk tehát abban, hogy a képesítő-oklevél elnyerése garanczia és garanczia az eskü is. Ha huzamosabb időn, egy évnél tovább terjedő időn át bennevolens végrehajtás mellett felhalmazzuk a ministert, hogy ezen garancziákat nélkülöző tanitó működhessen, akkor gyengitjük egy neve- ' zetes pontnál a magyar államnak ellenőrző, a magyar állami és nemzeti tekinteteket garantáló szempontokat. Tanitóhiányról beszélnek, Nemes Zsigmond: Nem kapnak! Gr. Apponyi Albert: Lehet, hogy van román tanitóhiány, de hogyan lehet általános tanitóhiányról beszélni, a tanítónőket beleértve, kiket teljesen egyenrangúaknak tekintek, mikor a kultuszminisíérnek kínja, hogy nem tudja kenyérhez juttatni éveken keresztül az érdemes, kitűnő oklevéllel bíró tanítók és tanitónők százait? (Igaz! Ugy_van! a szélsobaloldalon.) Tóth János: Ötezerén vannak! Gr. Apponyi Albert: Ministerségem alatt százával jöttek hozzám kérni ingyenes helyeket és stipendiumot leányok számára, ugy hogy felemelt kezekkel kértem a szülőket, hogy ne erre a pályára neveljék leányaikat, mert ezer számra megy azoknak a légiója, az embernek összeszorul a szive, hogy nem tud nekik kenyeret adni. Ily körülmények közt tanitóhiányról beszélni, mikor ezerszámra várnak alkalmas oklevéllel biró egyének és kaput nyitni arra, hogy nem okleveles egyének foglalják el helyüket, ez nem méltányos dolog, ez a legnagyobb méltánytalanság (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) az oklevéllel biró azon tanítók iránt, akiknek erre elsősorban joguk van. Az épületek dolgában hogy állunk ? A ministerelnök ur azt mondja, hogy nem fognak az épületekkel szemben túlságos követelményeket támasztani. Egészen helyes. Magamnak is van tapasztalásom, hogy a technikai közegek néha technikai túlbuzgóságtól vezettetve nem számolnak a körülményekkel. Küzdöttem is eleget ezen áramlat ellen. A ministerelnök ur is mondja, hogy az egészséget és a biztonságot veszélyeztető épületeket ő sem tűri el. Én azonban azt állítom, hogy az épületekkel kapcsolatosan még egy kérdés van, mely megoldást igényel, mert a községek nagy része nem képes azt a terhet viselni, melyet az 1868-iki törvény rájuk ró. Ha egy iskolafentartó vagy iskolát fentartó hivatott tényező, nem bír azzal az anyagi erővel, hogy az állam által az iskola színvonalát illetőleg támasztott minimális követelményeknek megfeleljen, akkor ennek nem az a következménye, hogy leszállítsuk azokat a követelményeket az ugy is mini. malis mértéken megállapított fokon túl, hanem az hogy az állam lépjen helyébe, hogy akkor az állam állítson iskolát ott, ahol az illető tényező nem képes azt a maga erejéből felállítani. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Itt tehát már egy igen aggodalmas intézkedéssel, igen aggodalmas konczesszióval van dolgunk. Ez az első észrevétel. Második észrevételem vonatkozik az 1907: XXVII. t.-cz. 18. §-ára, amely arról szól, hogy olyan nem magyar tannyelvű iskolában, ahol a gyermekek 20 százaléka, vagy összesen 20 gyermek magyar anyanyelvű vagy