Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.
Ülésnapok - 1910-518
518. országos ülés 19U márczius Ö-án, pénteken. 447 pedig az anyanyelvén való oktatást azok szülője vagy gyámja kívánja, ott ezek számára magyar nyelvű oktatás rendezendő, kivéve akol 50 százalék nál többen vannak, mert ott a magyar nyelv az oktatási főnyelv és a nem magyar anyanyelvűek részesülhetnek az ő anyanyelvükön való oktatásban. Erre a ministerelnök ur azt mondja, hogy ő ezt nem tartja jaraktikus dolognak és ő ezt azzal helyettesíti, hogy ő ezekről a magyar minoritásokról állami iskolák felállitása utján akar gondoskodni. Ha a t. ministerelnök ur csak annyit mondana, hogy annál a megoldásnál, mely a 18. §-ban foglaltatik, sokkal tökéletesebb, sokkal jobb az, ha állami iskolát állitunk azon a helyen, akkor egy evidens igazságot mondana, amelyet senki tagadásba nem vehetne. Ha tehát azt mondaná, hogy ő arra fog törekedni, hogy a lehető legtöbb esetben a 18. §-nak — megengedem, a gyakorlatban félszeg — intézkedése helyébe állami iskola lépjen, akkor én ezt teljesen helyeselném. Nekem is ez volt, a törekvésem. De a t. ministerelnök ur nem ezt mondja, hanem azt, hogy ezen intézkedés által, hogy állami iskolákat szándékozik állitani, a 18. §. tárgytalanná válik, ami annyit jelent, hogy annak végrehajtásáról nem kivan gondoskodni. Nohát ha valamikor áll a franczia közmondás, hogy »le meilleur est l'ennemi du bien«, hát itten áll az. Ennek a 18. §-nak intézkedése — bevallom őszintén — nem az én talajomon született. En ezt átvettem a Berzeviczy-féle törvényjavaslatból. Berzeviczy Albert t. képviselőtársam ugyanis erre igen nagy súlyt fektetett, ő incziálta ezt, hogy ő a magyar minoritásról is gondoskodni kivan. Átvettem a gyakorlati szükségnek sugallata alatt, mert az a legnagyobb illúzió, ha a ministerelnök ur azt hiszi, hogy ő mindenütt, ahol ilyen viszonyok vannak, állami iskolát lesz képes felállítani. Ha arra gondolunk, hogy még hány község van, ahol a tankötelesek nem iskolázhatok be, mert nincs iskola ; ha arra gondolunk, hogy daczára a Wlassics minister ur által kezdeményezett és az én ministerségem alatt nagy erélylyel folytatott annak az akcziónak, amely a magyar alföldi agglomerácziókat akarja kellő számú iskolákkal ellátni, melynek terén azonban még rendkivüli sok teendő marad, tehát az állami iskolák szükségessége mily nagy mértékben fog elénk állani ; ha arra gondolunk, hogy eddig olyan teljesen elhanyagolt területeken, mint pl. Máramarosmegyében, melynek iskolaviszonyairól a minap volt szó, mennyi a teendő, ahol én különben 150 állami iskola felállítását már elrendeltem ; ha arra gondolunk, hogy hasonlók a viszonyok Trencsén megyében is, amely megye iskolaügyének nagyobb előmozdításáért — bocsánat a kifejezésért — a mostani t. főispán urat reklámozták, pedig legutolsó budgetbeszédemből rámutathatok arra, hogy már akkor kijelentettem, hogy Máramarosmegye után Trencsénmegyére kerül a sor, hogy Trencsénmegyét kell — hogy ugy mondjam — kellő szellemi határokkal ellátni a morva szomszédságban. Ha rámutatok ezekre az óriási elsőrendű égető teendőkre, akkor még nagyon messze vagyunk attól az időtől, amikor 20 vagy ennél is kevesebb perczentet kitevő magyar minoritás kedvéért állami iskolákat álltihatunk fel. Ha tehát a t. ministerelnök ur ezt a helyettesítést, az állami iskola kilátásba helyezését ugy érti, hogy ezzel tárgytalanná válik a 18. szakasz, akkor megenge,! dem, hogy az igen t. nemzetiségi képviselőtársainknak igen kedves dolgot tett, de akkor a magyar minoritások igen nagy részének megoltalmazásáról és az erre a czélra egyedül rendelkezésre álló eszközről lemondott. (Igaz ! Ugy van ! bal felől.) Szintén kissé meglepett engem a ministerelnök . urnak az a kijelentése, amelyet megint a román nemzetiségi párt megnyugtatására tett, hogy az a körülmény, mely szerint valamely helyen állami iskola állíttatott, nem akadálya annak, hogy ott ne keletkezhessek és ne nyerhessen állami segélyt esetleg egy román tannyelvű felekezeti iskola is. Berzeviczy Albert t. képviselőtársam törvényjavaslatában egész ridegen meg volt mondva a 40. §. c) pontjában, hogy (olvassa) : »ahol az állam valamely községben állami elemi népiskolát tart fenn, az ott helyben levő községi és hitfelekezeti elemi iskola tanítóinak fizetéskiegészitésére és korpótlékaira csak azon esetben engedélyezhető uj államsegély, ha az állami elemi népiskola a községben levő 6—12 éves tanköteleseknek törvényszerű oktatását helyszűke miatt részben nem képes ellátni s igy más jellegű népiskolára tényleg szükség van«. Ez volt a ministerelnök ur első kabinetje kultuszministerének álláspontja. En ugyanezt az álláspontot vettem fel az 1907 : XXVII. t.-czikkbe, némileg enyhítve. Az iskolafentartási szabadságnak természetesen nem áll semmi útjában, de arról van szó, hogy állami segélyt nyerjen-e vagy sem ? En azt mondtam, hogy ahol ilyen állami iskola van, ott a felekezeti iskolától az államsegély csak akkor tagadható meg, ha ezt állami érdek kívánja. Én tehát apprecziáezió tárgyává tettem a minister számára. De igy ridegen kimondani, hogy ott, ahol állami iskola van, amely az összes tanköteleseket befogadni hajlandó, az állam, amely ezt az iskolát a magi pénzén fentartja, mellette még segélyezni fog esetleg kevés számú vagy esetleg az állami iskola "elnéptelenedésére vezető konkurrens felekezeti iskolát,'ezt, t. képviselőház, az engedmények terén én igazán a méltányosságon egy kissé túlmenőnek tartom, mert utóvégre az államnak is tartozunk bizonyos méltányossággal. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Sed nunc venio ad fortissimum ! (Halljuk! Halljuk ! a baloldalon.) Mindezeket a részletes intézkedéseket, amelyeket a ministerelnök ur kilá tásba helyez, hogy ugy mondjam : összefoglalta egy nagy mondásba, amely ugy hangzik, hogy »biztositja a t. román nemzetiségi pártot a törvényeknek korrekt, méltányos, jóakaratú végrehajtásáról*. Kmek lehetne ez ellen, t. képviselőház, in
