Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.
Ülésnapok - 1910-518
442 518. országos ülés 19H márczius fí-án, pénteken. szabatos és szigorú, vagy a ministerelnök ur nyelvén beszélve, korrekt végrehajtása mellett — majd megmagyarázom, hogy mit értek én korrektségen s örülök majd, ha egyet fogunk érteni — a czélt elérni sikerül. Nem azt, hogy ebből az országból kipusztítsuk a felekezeti iskolát: ez az én gondolkozásomtól távol állott. ISTem is azt, hogy kipusztítsuk a nem magyar tannyelvű iskolákat, vagy hogy a nem magyar tannyelvű iskoláknak teljesen ugyanazt a segélyt ne nyújtsuk az énáltalam inicziált törvények szerint, mint a magyar nyelvüeknek, de azt, amihez ragaszkodnunk kell és amihez kérlelhetetlen szigorúsággal ragaszkodnám mindig: hogy ebben a hazában ne lehessen iskola, amely nem szolgálja a magyar állampolgári öntudat és hazafiasság szellemét. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ilyen iskolát nemhogy államilag támogatni nem lehet, de ilyen iskolát egy önérzetes, életrevaló, önmagáról le nem mondó nemzet egyáltalában el nem tűrhet. (Igaz! TJgy van! Elénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Már most, t. képviselőház, mégis kell, már csak az itt jelenlévő t. nemzetiségi képviselőtársaim kedvéért is, hogy ezeknek a törekvéseknek jogosultságát pár szóval igazoljam. (Halljak ! Halljak! balfélöl.) A hazafias szellemre, a korrekt állampolgári szellemre vonatkozó felfogást talán nem kell indokolnom. Azt azonban annyiszor ismételték írásban, nyomtatásban, a képviselőházban, talán énekben is, hogy abszurditás a kétnvelvü iskola és hogy a gyermek csak anyanyelvén nyerhet egyáltalában elemi oktatást, mondom, ezt annyiszor ismételték és annyi aplombbal, mint valami axiómát, hogy végül is találkozhatnak elfogulatlan emberek is, akik azt elhiszik. Hát, t. képviselőház, én ezzel a kérdéssel foglalkoztam az 1908-iki költségvetés tárgyalása során és akkor erre vonatkozólag a következő adatokat voltam bátor a ház elé terjeszteni (olvassa): »A müveit Európának — Amerikáról nem is szólva — országai közt nagyon kevés van olyan, amelynek népiskolájában csak egy tannyelv volna. Belgiumban példának okáért 6751 népiskola van; ezek közül franezia nyelvű körülbelül 4000, flamand körülbelül 2700. A franezia tannyelvű 3895 iskola közül 2306 iskolában tanítják a flamand nyelvet is. Svájczban majd minden kantonban kétnyelvűek az iskolák, amennyiben minden kantonban több nyelv divik. Graubünden kantonban, ahol egy a románokkal rokon faj, a ladinok laknak, ezeknek is megvan a jogosultságuk arra, hogy saját tannyelvükön tartsanak fenn iskolákat, de azért ott a német n3 r elv, mint a kanton többségének nyelve kötelező. Svédországban, ahol a svédeken kívül még finnek is nagy számban vannak, — a finnek pedig elsőrangú kulturfajként jelentkeznek — a finn iskolákban a svéd nyelv tanítása kötelező. De mondhatok én igen t. nemzetiségi ós különösen a román nemzetiségű képviselőtársaimnak olyan példát is, amely előttük talán mindezeknél nagyobb jelentőségű, mondhatok román példát. (Zaj a középen. Halljuk! Halljuk! bal felöl.) Lovászy Márton: Ott hogy van? Gr. Apponyi Albert: Eomániának 1886-ban ... Damián Vazul: Polyglott államból mondjon példát! Gr. Apponyi Albert: Hát Svájc nem poliglott állam ? (Zaj és felkiáltások a baloldalon: Miért nem mennek ki Kotnániába T) Az állami iskolákról majd később beszélünk. Fernbach Károly: Vándoroljanak ki, ha nem érzik jól magukat. Gr. Apponyi Albert: Az 1886.-i román középiskolai törvény megkülönböztet állami és magániskolákat. Állami iskolákban az egész tanítás román nyelvű és a vallásoktatás is kizárólag román tannyelvű, amire később még visszatérek. Ott nem tartják ezt abszurdumnak. A magániskolák két kategóriára osztatnak. Az egyik kategóriába tartozik az olyan magániskola, mely fel van jogosítva román állampolgárokat is felvenni. Ezekben az iskolákban a tanítás nyelve kötelezőleg a román és csak az a konczesszió állapittatik meg, hogy a kormány által megállajütott tanterv szerint más nyelv, az anyanyelv is tanittathatik. Szóval megfordított viszony van, mint nálunk a felekezeti iskolákban : nem az anyanyelv a tanítás nyelve, s mellette az államnyelv tantárgy, hanem az államnyelv a tannyelv és az esetleges anyanyelv a tanítás tárgya. íJemrománajku taniskolák csak a Romániában tartózkodó idegen állampolgárok számára léteznek, de azokban ugyanannyit kivannak meg, mint amennyit mi megkívánunk saját állampolgárainkkal szemben, hogy t. i. a román nyelv is taníttassák s a román történelem és geográfia, még pedig — igen helyesen — a román állami konczepczióval kongruens módon. Damián Vazul: 9 millió 11 millióval szemben ! (Zaj a baloldalon. Halljuk! Halljuk'! jobbfelöl. Elnök csenget.) Gr. Apponyi Albert: A szám itt nem határoz. Ezen intézkedések indokolását pedig egy nagytekintélyű férfiú adja, Visenti, jassy-i egyetemi tanár, aki előadója volt a román képviselőházban ezen törvényeknek, midőn az még törvényjavaslat volt, s aki ezeket mondja (olvassa) : »Hogyan -tudnók elnézni, hogy valamely román iskola tantervében csak névleg szerepeljen a román nyelv, amely iskola nagyrészben román állampolgárok fiaival és leányaival van benépesítve, román polgárok pénzén -tartatik fenn; egyáltalában egy világpolgárias szellemtől és világosan elkülönítő czélzattól van áthatva. Es végre, hogyan tűrhetjük továbbra is azt a szomorú látványosságot, hogy hazájuk nyelvét még nem is ismetik« — t. i. az állampolgá-
