Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.
Ülésnapok - 1910-518
518. országos ülés 191b márczius 6-án, pénteken. 42 nős bizalom és kölcsönös jogtisztelet alapján való létesítésére készséggel közreműködni, azon óhajának kifejezése mellett, hogy Ö felségének kormánya népünkkel szemben jóakarólag gyakorlandó, törvényszerű kormányzati tevékenységgel teremtse meg az ilyen béke létesítéséhez szükséges lelki hangulatot : kénytelen kijelenteni, hogy az állam területi integritásának és politikai szuverenitásának tiszteletben tartása mellett az adott helyzetben kényszerítve érzi magát továbbra is alkotmányos szellemben, törvényes eszközökkel a román nép által szenvedett sérelmek megszüntetése és azon jogok megszerzése és biztosítása ezéljából küzdeni, amelyek nemzeti létének, politikai érvényesülésének, kulturális és anyagi érdekeinek szempontjából nélkülözhetlenül szükségesek.* T. ház ! Világos az az ellentét, amely pártunknak elvi álláspontja és a t. ministerelnök urnak álláspontja között e kérdésben fenforog. Ennek daczára különösen az ellenzéki padokról és ellenzéki t. képviselőtársaim részéről folyton és mindig (Zaj a baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) az a vád emeltetik, hogy ezen kérdésben titkos megállapodás, titkos paktum létesült. (Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől.) Én azt hiszem, hogy ezzel csak az ügynek és a jövő béke eszméjének ártanak, amidőn ilyen, minden alapot nélkülöző vádakat emelnek. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) A kérdés, t. ház, ma ugy áll, hogy a t. magyar politikusoknak és államférfiaknak, valamint az összes politikai pártoknak legelső és legszentebb kötelességük az volna, hogy állapítsák meg egyszer határozottan, vájjon van-e érdekközösség a magyar nemzet és a románság között és ha ezen érdekközösséget megállapítják, a konzekvencziát vonják le. De csak elvileg felállítani, hogy volna érdekközösség, de a konzekvencziákat le nem vonni, illetve sem hivatalos, sem társadalmi utón nem tenni semmit arra nézve, hogy az országban lakó összes nem-magyar ajkú nemzetiségek érdekei kulturális, gazdasági és minden tekintetben előmozdittassanak, azt hiszem, hogy ez frivol politikai játék. Hiszen mi a nemzetiségi kérdést nem a magyarok ellenére és az ország kárára, hanem a magyarokkal együtt és az ország érdekeinek előmozdítására és az ország • megerősítésére óhajtjuk megoldani. (Helyeslés jobbfelől és a középen.) E tekintetben az én erős meggyőződésem az, hogy csak jóakaratra és kölcsönös egyetértésre van szükségünk, hogy ezen két nevezetes, szent czélt elérjük. Ha valahol áll és lehet applikálni azon latin közmondást, hogy concordia parvae res crescunt, discordia maximae dilabuntur, azt hiszem hogy ez a jelen esetben alkalmazható. (Helyeslés a középen.) És mi egyebet nem teszünk, mint azt, hogy alkotmányos szellemben, törvényes eszközökkel folytatott küzdelmünkben igyekezünk összhangot teremteni a román nemzeti létnek biztosítása ezéljából ezen érdekek közt és a magyar állam területi épségének és politikai szuverenitásának feltétlen követelményei között. (Helyeslés jobbfelől.) Én azt hiszem, hogy mikor reális gyakorlati kérdések megoldásáról van szó, nem szabad sok időt vesztegetnünk a teoretikus fogalmakra, mert az idők haladnak és lehet, hogy a jövőben történelmi események következnek be, melyek minket továbbra is ilyen sajnálatos dividált állapotban találnak. Ha ilyen jövő következnék be, biztosithatom a t. házat, hogy a felelősség nem rajtunk marad, hanem a t. magyar politikusokon. (Zaj a baloldalon.) Polónyi Géza: Itt a fenyegetés ! (Zaj balfelöl.) Elnök : Kérem Kún Béla képviselő urat, ne zavarja a szónokot. Wliháli Tivadar : Mi a béke megteremtése és létrehozása érdekében minden lehetőt elkövettünk és el fogunk követni a jövőben is, de megkívánjuk azt a jóakaratot nemcsak a politikai pártoktól, de talán a magyar társadalom részéről is, hogy ne hangoztasson olyan vádakat a béketárgyalások ideje alatt, melyek elvadítják a helyzetet. (Igaz ! Ügy van ! a középen.) Mert a végén Isten ugy akarta és ugy rendelte, hogy itt élnünk és halnunk kell és mi nem a magyar érdekek ellen, mint előbb is mondtam és nem a magyar állami érdekek kárára, hanem ellenkezőleg, a magyar állam előnyére és megerősítésére akarjuk azt a testvéries, békés megértést megteremteni, melyre az országnak, különösen a jelenlegi politikai viszonyok között olyan nagy szüksége van. (Helyeslés jobbfelől.) T. képviselőház ! Legyen szabad pár szóval reflektálnom Jakabffy Elemér t. képviselőtársamnak tegnapi beszédére és határozati javaslatára. Én honorálni tudom t. képviselőtársamnak azon kijelentését, hogy utasíttatnék a kormány, hogy az országban lakó összes nemzetiségeknek kulturális és gazdasági érdekeit előmozdítsa. De nekünk az az erős meggyőződésünk, t. képviselőház, hogy mindaddig, amíg ez érdekek biztosítására nincsenek politikai intézményeink, mindaddig, amig politikai intézményekkel nincs biztosítva a nemzetiségieknek politikai érvényesülése, az nem lehet állandó megoldás. Mert lehet ma egy jóakaratú kormány, amely csakugyan a kulturális és gazdasági érdekeket támogatja az országban levő nemzetiségi lakók megelégedésére, de ha nncsenek politikai garancziák, akkor, ha más kormány jön, az megint egészen más politikát üz. Ettől tehát eltekintve, loyális és méltányos dolog volna, ha az országban lakó nemzetiségek, amelyek az ország lakóinak felét alkotják, és amelyek a perifériákon a legveszedelmesebb helyeken védték és védik az országot, a számarányban, a kulturális és gazdasági előmenetelhez képest jogok gyakorlásához is jussanak. És, t. képviselőház, én abban a meggyőződésben vagyok, hogy fez ország boldogulása, demokratikus irányban való fejlődése teljesen ki van zárva, lehetetlen mindaddig, amig ez a szerencsétlen nemzetiségi kérdés nincs megoldva. Hiszen láttuk a közelmúltban, amidőn a koalicziós kormány kötött marsrutával jött, hogy az