Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.
Ülésnapok - 1910-518
422 518. országos ülés 19ik márczius 6-án, pénteken. kozatot, ugy amint az tétetett, leszek bátor ezen egyhangúlag hozott határozatot felolvasni (olvassa) : »A magyarországi és erdélyi nemzeti párt központi végrehajtó-bizottsága Budapesten, 1914 február 17-én tartott gyűlésében meghallgatván és tudomásul vévén megbizottainak a Tisza István gróf ministerelnök ur ő nagyméltósága (Mozgás baljelől. Halljuk! Halljuk! jobbfelől. Felkiáltások a jobboldalon: Hangosabban! Elnök csenget.) kezdeményezésére a román nép és az államélet tényezői között való normális viszonyok létesitése ozéljából bevezetett eszmecserék folyamára és eredményére vonatkozó jelentését, teljes egyetértésben és egyhangúlag a következő határozatot hozta : A román nemzeti párt alkotmányos szellemben, törvényes eszközökkel a román nép nemzeti létének a magyar állam keretei között leendő biztosításáért politikai, kulturáhs és gazdasági szabad érvényesüléseért és fejlődéseért küzdve a magyar és a román nemzet között fennálló érdekközösség teljes tudatában s tekintettel a román népnek az osztrák-magyar birodalom helyzetére való sajátos fontosságára már megalakulása óta át volt hatva azon meggyőződéstől, hogy mihelyt programmátikus czéljainak igazsága és hazafias voita nyilvánvalóvá fog válni, az állami élet vezető tényezőjének közreműködésével meg fog szűnhetni a Szent István koronája alá tartozó országokban lakó román nép nemzeti létének életfeltételei és a magyar államban az 1867-ik évben inaugurált alkotmányos korszak óta gyakorolt kormányzati politika közötti ellentét. Ennek következtében a román nemzeti párt központi végrehajtó bizottsága érthető megelégedéssel fogadta a ministerelnök ur ő nagyméltóságának arra vonatkozó kezdeményezését, hogy közös egyetértéssel létesíttessék egy olyan megoldás, mely alkalmas volna arra, hogy a magyar állam kormányzati politikáját a román népnek nemzeti, politikai, kulturális és anyagi érdekeivel teljes összhangba hozza, aminek következtében megszüntettetnék a románoknak közállapotainkkal és különösen az országos kormányzatnak velünk szemben követett politikájával való mély elégedetlensége. A román nemzeti párt központi végrehajtó bizottsága megbizo ttainak j elentése s az előtérj esztett összes adatok alapján teljesen méltányolva ő nagyméltóságának, gróf Tisza István magyar kir. ministerelnök urnak a hosszadalmas és fárasztó eszmecserék folytán tanúsított hazafias készségét, megállapítja, hogy megbízottai a román nép nemzeti politikai, kulturáhs és gazdasági érdekei és a magyar állam kormányzati politikája közötti tartós, a haza belső konszolidácziójának tekintetei által is parancsolólag megkívánt összhang létesítése czéljából a közöttünk és a ministerelnök ur között lefolyt megbeszélések folyamán áthatva a helyzet történelmi fontosságától a román nép jogos kívánságainak keretei között tett javaslataikkal a jó egyetértésre és békés közreműködésre és ennek hathatós létesítésére módot nyújtottak. Ugyanakkor azonban az országos román nemzeti párt központi végrehajtó bizottsága mély sajnálattal kénytelen konstatálni, hogy a ministerelnök ur ő nagyméltósága által javasolt végleges megoldás nemcsak tárgyi tartalmánál fogva, de azon következményekre való tekintettel is, amelyek mint a végrehajtás feltételei lettek felállítva, alkalmatlanok arra, hogy a magyar állam kormányzati politikája és a románok közötti ellentét akár csak rövid időre is elhárittassék. Habár a ministerelnök ur ő nagyméltósága rámutatott azon érdekazonosságra, amely a magyar és a román nemzet között tényleg fenforog és habár elismerte a román népnek természetes jogát arra, hogy külön politikai pártot alkothasson, nemkülönben indíttatva érezte magát hangsúlyozni, hogy a magyarországi román népnek helyzetével való megbékülése a magyar nemzetnek is jól felfogott érdekében áll, késznek nyilatkozván egyúttal ezen megbékülés létesülésére azon passzusok orvoslásában, amelyeket jogosultaknak találna, közreműködni : mindazonáltal a román nemzeti párt központi végrehajtó-bizottsága hazafias kötelességében állónak tartván minden alkalommal kívánságainak, aggályainak, avagy tiltakozásainak kifejezést adni, kényszerítve érzi magát ez alkalommal megállapítani, hogy a ministerelnök ur ő nagyméltósága nemcsak hogy nem járult hozzá Magyarország kormányzati politikája és az ezen országban lakó román nép létérdekei között fennálló ellentét kiküszöbölésére szükséges nélkülözhetetlen előfeltételek létesítéséhez s nemcsak hogy e tekintetben nem talált egy, a román nép történelmi fejlődésének, számbeli és kulturális jelentőségének megfelelő megoldást, de sőt szükségesnek vélte kijelenteni, hogy nem hajlandó megadni a román nép számára még azon minimális jogokat sem, amelyekaz 1868. évi XLIV., Magyarország nemzetiségeinek egyenjogúságáról szóló, hatályban levő, Ö felsége által szentesitett és alkotmányunk integráns részét képező alaptörvényben foglaltatnak, megállapítható lévén egyúttal az is, hogy az uj választói törvény a román nép politikai befolyásának az ország törvényhozásában való érvényesítése czéljából, a román többségi választókerületek számának redukálása következtében az eddigieknél szűkebb kereteket fog nyújtani. Ilyen körülmények között azon fájdalmas tények megállapítása mellett, hogy az 1867 óta inaugurált alkotmányos korszakban a román nép által szenvedett sérelmek az utóbbi időkben sem szűntek meg, de, sőt politikai helyzete az uj választói törvény, a választókerületek beosztása, a sajtótörvény és a nyilvános gyűlésekre vonatkozó ministeri rendelet által majdnem elviselhetetlen mértékben rosszabbodott, a román nemzeti párt központi végrehajtó bizottsága mélyen átérzett hazaszeretettel és a magas trón iránti tántoríthatatlan hűséggel, késznek nyilatkozván a nemzeti békének a jövőben is bármikor a jog és igazság, a kölcsö-