Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.
Ülésnapok - 1910-518
418 518. országos ülés 191k márczius 6-án, pénteken. Magyar Keleti Tengerhajózási Részvénytársasággal fiume—ausztráliai járatok fentartása iránt kötendő szerződés beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslat (írom. 971, 986) harmadszori olvasása. Szojka Kálmán jegyző (olvassa a törvényjavaslatot). , Elnök: Kérdem a t. házat : méltóztatik-e az épen felolvasott j örvényjavaslatot harmadszori olvasásban elfogadni, igen vagy nem ? (Igen?) Elfogadtatik. Az igy harmadszori olvasásban elfogadott törvényjavaslat alkotmányos tárgyalás és szives hozzájárulás végett a főrendiházhoz küldetik át. Következik a napirend negyedik pontja : a •Magyar Keleti-Tengerhajózási Részvénytársasággal galacz—konstantinápolyi magyar hajójáratok fentartása iránt kötendő szerződés beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslat (írom. 972, 986) harmadszori olvasása. Szojka Kálmán jegyző (olvassa a törvényjavaslatot). Elnök : Kérdem a t. házat. Méltóztatik-e az épen felolvasott törvényjavaslatot harmadszori olvasásban elfogadni, igen vagy nem ? (Igen !) Elfogadtatik. Az igy harmadszori olvasásban elfogadott törvény javaslat alkotmányos tárgyalás és szives hozzájárulás végett a főrendiházhoz küb detik át. Következik a napirend ötödik pontja : Az 1913. évi szeptember hó 2. napján Svájczczal kötött választott bírósági egyezmény beczikkelyezése tárgyában czímü törvényjavaslat (írom 963/ 987) harmadszori olvasása. Szojka Kálmán jegyző (olvassa a törvényjavaslatot). Elnök : Kérdem a t. házat méltóztatik-e az épen felolvasott törvényjavaslatot harmadszori olvasásban elfogadni, igen vagy nem ? (Igen !) Elfogadtatik. Az igy harmadszori olvasásban elfogadott törvényjavaslat alkotmányos tárgyalás és szives hozzájárulás végett a főrendiházhoz küldetik át. Következik a napirend 6. pontja, a m. kir. ministerelnök válasza Bujanovics Gyula országgyűlési képviselőnek 1914. évi február hó 20-án előterjesztett sürgős interpellácziójára (írom. 989) : a ministerelnöknek román ajkú polgártársaink némely vezetőivel folytatott tárgyalása ügyében. Szólásra következik % Szepesházy Imre jegyző: Miháli Tivadar! Miháli Tivadar: T. képviselőház ! Teljes tudatában vagyok annak a nagy felelősségnek, amelylyel pártom és az ország közügyei iránt tartozom, midőn a t. ministerelnök urnak a nemzetiségi kérdésben adott s napirendre tűzött nagyfontosságú válaszához hozzá kivánok szólni. Fokozottabb mérvben érzem a felelősség terhét kivált a jelenlegi zavaros politikai viszonyok között, midőn politikai ellenfeleink ügyünk igazságát mindenféle álmotivumokkal elhomályosítani igyekeznek. Nehéz feladatom teljesítésében azonban vigasztal az a tudat, hogy a román nép nemzeti létének, nemzeti létérdekének ügye annyira világos, annyira igazságos, hogy azt minden fondorlatok és minden intrikák ellenére sem lehet elhomályosítani és erős meggyőződésem az, hogy a nehéz küzdelemből mégis győztesen fog kikerülni. Mielőtt a t. ministerelnök ur válaszának érdemi részére áttérnék, méltóztassék megengedni, hogy pártom nevében néhány elvi kijelentést tegyek. A román nemzeti párt kezdettől fogva kitűzött programmjához, kitűzött czéljához képest mindig szem előtt tartotta az ország, a monarchia és a dinasztia érdekeit, alkotmányos szellemben, törvényes eszközökkel és békés utón küzdött • a múltban és küzd a jelenben a román nép nemzeti létérdekeinek biztosítása czéljáből. Fembacll Károly : Látszik a debreczeni esetből ! (Nagy zaj. Élénk felkiáltások jóbbjelől: Halljuk a szónokot!) Miháli Tivadar : A békés utón elérendő megoldás gondolatától volt áthatva a román nemzeti párt a múltban is mindannyiszor, valahányszor illetékes faktorok a nemzetiségi kérdés békés utón való tárgyalása czéljából hozzánk fordultak, a román nemzeti párt mindig honorálta e kezdeményezést és a tárgyalásokat a legnagyobb objektivitással és a legnagyobb lojalitással vette fel és folytatta. Nem akarok e tekintetben a távoli múltra hivatkozni; elegendő az ügy megvilágítása czéljából csak azokra a tárgyalásokra hivatkoznom, amelyekben én személyesen, mint a párt hivatalos embere vettem részt s amelyekről közvetlen tudomásom volt és van. Az első ily természetű tárgyalás kezdődött 1894 május havában, abban az emlékezetes időben, midőn a román nemzeti komité 25 tagja Kolozsvártt a vádlottak padján ült; akkor a román nemzeti párt bizalmi férfiai, különösen a két egyház metrópolitái kérettek fel ide Budapestre az akkori liberális kormánynyal való tárgyalások czéljából, de mert ezek a tárgyalások eredményre nem vezettek, ennek az lett a következménye, hogy a komité 25 tagját Kolozsvártt összesen 55 évi fogházra ítélték el. A fogházbüntetéseket megkezdték, mi békében és türelmesen viseltük a nehéz terheket, amelyek ránk hárultak, ö felsége megkegyelmezése folytán azonban egy évre a nemzeti párti komité tagjai szabadlábra helyeztettek. Szabadlábra helyeztetésünk után. az akkori Bánffy-kormány kérdést intézett hozzánk, minő álláspontot fogunk elfoglalni a megkegyelmezés tényével szemben és minő álláspontot fogunk elfoglalni jövő politikai magatartásunkra nézve. Akkor egy háromtagú bizottság utján tudomására hoztuk az akkori ministerelnök urnak, hogy a megkegyelmezés tényével szemben a leghálásabbak vagyunk ö felsége iránt, ami pedig további politikai működésünket illeti, továbbra is programmunkban kitűzött czélunk értelmében és népüik érdekeinek megvédése és jogainak érvényesítése czéljából folytatni fogjuk a küzdelmet. A válasz erre az volt, hogy az írásban kiadott manifesztum után újból egy-egy havi fogházat mértek Teánk.
