Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-518

518. országos ülés 19íi márczius 6-án, pénteken. 419 Legyen szabad megemlíteni, hogy 1894. év nyarán, körülbelül augusztus havában, boldogult Hieronymi minister ur azzal a küldetéssel járt Erdélyben, hogy a nemzetiségi kérdést megoldja és béketárgyalásokat kezdeményezzen a nemzeti párti bizottsággal. Jellemző, hogy akkor, amikor Hieronymi minister ur a nemzeti- pártot nemlétezőnek jelentette ki rendeletében, mikor a nemzeti párti bizottság összes tagjai nagyon súlyos fogházbüntetésre voltak elitélve, mégis érdemesnek tartotta, hogy a nemzeti párti bizottággal szóba álljon és velünk a békés utón való megoldás módozatai felett tanácskozzék. Természetes, hogy nekünk roppant nehéz volt a helyzetünk, mert nem könnyű dolog egy közügyben állást foglalni akkor, mikor az ember hátát ilyen súlyos fogházbüntetés nyomja. Az akkori tárgyalások inkább személyes kérdések körül forogtak és oly irányban vezettettek, hogy a kiszabott büntetés elengedéséhez és esetleg képviselői állásokhoz is fogunk juthatni. Ily alapra lévén helyezve a tárgyalás, az eredményre nem vezetett, mert mi akkor is azon erős meggyőződésben voltunk, hogy a nemzetiségi kérdést csak ugy lehet alaposan és közmegnyugvásra megoldani, ha minden személyes és pártérdek félretétetik és tisztán objektív szempontból a nép érdekeinek biztosítása czéloztatik. (Helyeslés jobbfelől.) Ennek következtében mi, az akkori bizottságnak tagjai inkább választottuk a megoldásnak nehezehb részét és bementünk az államfogházba. További béketárgyalások folytattattak az 1906-ik évben a koalicziós kormány uralma idejében, midőn a komité tagjai és a két egyháznak érsekei Wekerle akkori ministerelnök úrhoz meghivatva, szerencséjük volt Budapesten a ministerelnökségen megjelenni. Azt hiszem, hogy az akkori kormány volt ministerei fognak emlékezni arra a tárgyalásra, mely általános keretekben mozgott és amelynek eredménye az volt, hogy mindenekelőtt iparkodjunk egy bizonyos modus vivendit találni, olyanformán, hogy a napirenden levő nemzetiségi sérelmek orvosoltassanak és hogy a kormány azon helyzetben legyen, hogy tudja, tulaj donképen mik ezek a bajok és sérelmek. Felhivattunk, hogy Írásban pontokba foglaljuk ezeket, s mi azokat Wekerle ministerelnök urnak át is adtuk. Igaz, hogy eredmény nem volt, amennyiben az Andrássy belügyminister ur által a nyelvhasználatra, különösen a közigazgatási téren való nyelvhasználatra vonatkozólag kiadott rendeletnek, amely mindenesetre értékes részeket is tartalmaz, a reális életben semmi foganatját nem láttuk, az leginkább papíron maradt és nem hajtatott végre. Ép ugy jártunk ezzel is, mint a nemzetiségi törvénynyel, amely nagyon szépen hangzik papiroson, törvény is lett belőle a világ előtt, ahol lehet vele exczellálni és lehet parádézni, de bizony mi annak semmi hasznát nem vettük. A negyedik ily természetű békéltetési tárgyalás a román nemzeti párt és a kormány között a Khuen-kormány hatalomra jutása alkalmával volt és mondhatom, hogy Khuen volt ministerelnök ur nagyszabású nemzetiségi politikát helyezett kilátásba. Ezeket csak azért hoztam fel, hogy egyszerűen bebizonyítsam azt, hogy pártunk a nemzetiségi kérdésnek mindig békés utón való megoldását követte és másfelől beigazoljam azt, hogy az előző kormányok is, midőn szükségét látták, a tárgyalásnak mindig ezt a módját követték, mint a mostani kormány. Ebben a tekintetben különösen csodálkozom a t. függetlenségi pártnak álláspontján, amelyről tudni méltóztatnak azok, akik a kérdéssel foglalkoztak, hogy a függetlenségi és 48-as párt annak idején velünk mint politikai párttal folytatott pártközi érintkezésben, levelezésben mindig jogosultnak tartott bennünket arra, hogy mi népünk igazait is képviseljük és elismerte a pártnak létezését, organizáczióját. (Mozgás balról.) Mondom, felette csodálkozom azon, hogy ma más áUásponton áll és miután látom, hogy a t. függetlenségi párt padjain kételkednek afelett . . . Polónyi Géza : Igen, nem tudunk róla semmit ! Miháli Tivadar : . . . hogy a függetlenségi párt minket jogosított pártnak tekintett, leszek bátor hivatkozni a birtokomban levő levelek közül különösen egy Budapesten, 1909 deczember 22-én kelt levélre, amely a függetlenségi és 48-as párt nevében Kossuth Ferencz részéről intéztetett hozzám, mint elnökhöz. Ennek a levélnek czimzése igy szól : »Dr. Miháli Tivadar képviselő urnak, mint a nemzetiségi párt elnökének«. (Derültség jobbfelől. Zaj balfelöl. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) Tartalma a következő (olvassa) : »Országos függetlenségi és 48-as párt. Budapest, 1909 deczember 22-én. Kossuth Ferencz. Tisztelt Barátom ! A ház folyó hó 22-én hozott határozata szerint a felirati bizottság 21 tagját a folyó hó 28-iki ülésen kell megválasztani. A függetlenségi és 48-as párt a mai napon e tárgyban tartott tanácskozásán abban állapodott meg, hogy a pártoknak képviselőházi számarányához képest a 21 tagú bizottság következőleg alakittassék meg : 7 tagot válasszon a függetlenségi és 48-as párt, 5 tagot a 48-as függetlenségi Kossuthpárt, 4 tagot az alkotmánypárt, I tagot a balpárt, 1 tagot a néppárt, 1 tagot a nemzetiségi párt, 1 tagot a horvát képviselők, végül 1 tag jelöltessék ki az ezen pártok kötelékeihez nem tartozó képviselők közül. Tisztelettel kérlek, méltóztassál a függetlenségi és 48-as párt ezen megállapodását tudomásul venni, az elnökleted alatti pártot erről értesíteni és szíves hozzájárulástokat, valamint azon képviselő nevét, akit ezen tagsági helyre jelölni kívántok, velem oly időben közölni, hogy a szavazólapok kinyomatása kellő időben eszközölhető legyen. Hazafias tisztelettel Kossuth. Ferencz.« Sajátságos, t. ház, hogy a függetlenségi párt vezérférfiai ma ezzel egészen ellenkező álláspontot foglalnak el, rólunk mint pártról tudni sem akarnak, ami nem ránk mint személyekre nézve sérelmes és bántó, de bántó és sérelmes a népünkre nézve. Mert akárhogy is vegyük a dolgot, mi itt 53*