Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.
Ülésnapok - 1910-517
H4 5/7. országos ülés t!)ii márczius 5-én, csütörtökön. Ö felsége, másrészről pedig a svájczi szövetségtanács között 1913 szeptember 2-án kelt, most előttünk fekvő egyezmény, amely a hasonló kérdések körét meghatározva, ezeket az általános választói bíróság hatáskörébe bevonta. Ezeknek a kérdéseknek köre pedig ugy van az egyezményben meghatározva, hogy elsősorban idetartoznak azok az igények, amelyeket egyes államok jogi alapra — természetesen a két állam között az igénylő állam — fektetnek, vagy pedig a már meglévő szerződéseknek jogi magyarázata. Ez azon kör, amelyen belül a felmerülő kérdések az általános választott biróság hatáskörébe vonatnak, bizonyos kivételekkel. Nevezetesen ki vannak véve ez alól az olyan kérdések és viták, amelyek a két állam életbevágó érdekeit, függetlenségét, vagy becsületét érintik, vagy amelyek egy harmadik állam érdekeit is érintik és ennek következtében helyesen nem vonhatók egy ilyen választott biróság hatáskörébe. Az egyezmény 2. czikke nagyjában meghatározza azokat a módozatokat, amelyeket a két államnak alkalmaznia kell, hogyha hasonló kérdés merül fel, neveztesen hogyha meg kell állapitani a vitás kérdés tárgyát, a választott biróság hatáskörét és azokat az eljárási szabályokat is, amelyek szerint a vitás kérdést lebonyolitani szükséges. Ezek a lényeges anyagi intézkedései az egyezménynek, amihez járul még az, hogy eddigelé az ilyen szerződések lejáratra köttettek olyképen, mint az előbbi is, hogyha t. i. a szerződés magától elveszti erejét. Ez a szerződés pedig az előbbi két szerződés mintájára ugy van kötve, hogy 5 évi erővel bir, ha pedig az 5. esztendő letelte előtt félévvel fel nem mondják, automaticze tovább is megmarad erejében. Szükséges volt pedig ennek az egyezménynek törvénybeiktatása azért, mert a feltett kérdések között lehetnek olyanok is, amelyek a törvényhozás hatáskörébe esnek és ennek következtében magának a törvényhozásnak is hozzájárulva köteleznie kell magát arra, hogy az ilyen kérdéseknek a választott biróság elé való utalását magára nézve is érvényesnek ismeri el. Egyébiránt, hogy a szerződés az ország érdekében és a béke előmozdítása érdekében van kötve, ez olyan világos, hogy tovább nem szükséges indokolni, miután a formaságok tekintetében sa merült fel kifogás, kérem a t. házat, méltóztassék a javaslatot általánosságban és részleteiben elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Kivan valaki szólni ? (Nem!) Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánitom. Kérdem a t. házat, elfogadja-e az 1913. évi szeptember hó 2. napján Svájczczal kötött választott-birósági egyezmény beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául, igen vagy nem ? (Igen !) A ház a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. Következik a részletes tárgyalás. Szőj ka Kálmán jegyző (olvassa a törvényjavaslat czimét és szövegét, a mélyek észrevétel nélkül elfogadtatnak.) Elnök : Ezzel a törvényjavaslat részleteiben is letárgyaltatván, annak harmadszori olvasása iránt napirendi indítványom során leszek bátor javaslatot tenni. Következik a ministerelnök ur válasza Bujanovics Gyula országgyűlési képviselő urnak 1914. évi február hó 20-án előterjesztett interpellácziójára (Iro:n. 989) : a román ajkú polgártársaink némely yezttőive.1 folytatott tárgyalás ügyében. Ki az első szónok ? Szojka Kálmán jegyző: Jakabffy Elemér! Jakabffy Elemér: T. ház! (Halljuk! Halljuk !) Néhány év kivételével egész életemet olyan helyen töltöttem s ez idő szerint is olyan helyen lakom, ahol nap-nap után román-ajku polgártársainkkal érintkezem, foglalkozásom pedig arra utal, hogy a néprétegek mindegyikével állandó kontaktusban legyek. Ezek a körülmények bátorítanak, pártom megtisztelő megbízása pedig kötelez arra, hogy ennél a tárgynál szót kérjek, gondolataimnak röviden kifejezést adjak és határozati javaslatot terjesszek elő. (Halljuk! Halljuk!) Sokan vannak, akik azt tartják még ma is, hogy a nemzetiségi, a nemzeti sajátosság és lét az, ami első sorban képes arra, hogy az egyeseket a közületben összetartsa, a nemzetiségi s a nemzeti sajátosság és lét az, ami az egyeseket arra is késztetni képes, hogy a maguk egyéni érdekeit a köznek alávessék. Mások azt tartják, hogy az egyesek ma már a közülettől első sorban azt kívánják, hogy gazdasági és kulturális fejlődésüket lehetővé tegye és csak e mellett nézik azt, hogy e fejlődés milyen nemzeti vagy nemzetiségi lét mellett válik lehetővé. Nem ez a hely az, ahol akadémikus kérdések felett vitázhatni ; ott, ahonnan a gyakorlati politika irányítása történik, ott a gyakorlati élet tapasztalatait, hazánk különleges viszonyait kell első sorban szem előtt tartanunk, amelyek azt mutatják, hogy míg a gazdasági és kulturális fejlődés a nemzetiségi érzéseket, a faji szeretetet tompítani képesek, addig a gazdasági és kulturális elmaradottság melegágya annak a nemzetiségi ellentétnek, annak a faji gyűlöletnek, amelyet a nemzetiségi érzések mesterséges felizgatása hoz létre. Minden politika tehát szerény nézetem szerint, amely azt czélozza. hogy a gazdaságilag és kulturálisan elmaradott nemzetiségek gazdaságilag és kulturálisan fejlődjenek, arra hivatott, hogy a nemzetiségi ellentétek csökkenjenek, a faji gyűlölet megszűnjék. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) A ministerelnök urnak azt a beszédét, amelyet február hó 20-ikán itt a képviselőházban elmondott, az egész ország közvéleménye fokozott figyelemmel várta, ugy várta ezt azért, mert tudatában volt annak, hogy ebben a beszédben az igen t. ministerelnök ur ajkait nem a párttusák kikényszeritett támadása, vagy védelme fogja elhagyni, hanem ebben a beszédben olyan nyilatkozatokat teend, amelyek a nemzeti politika uj
