Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.
Ülésnapok - 1910-517
406 517. országos ülés WH márczius 5-én, csütörtökön. 180.000 K szubvencziót a magyar államtól. De miután egymaga nem volt képes lebonyolítani ezt a forgalmat, nem azért mintha az túlnagy lett volna, hanem mert hajóparkja úgyszólván nincs és nem is volt. Olyan gyatra közlekedési eszközökkel dolgozott, hogy egyáltalában komoly forgalomlebonyolitásnakaznemis volt nevezhető és tartható, azért az osztrák Lloyd társasággal szerződött, amely 60.000 korona fizetése ellenében bonyolította le ezt a forgalmat, mint egy kisegítő társulat, Galacz és Konstantinápoly között. 36 járatra volt kötelezve a társaság, összes teljesítménye 26.240 mérföld volt. Ennek a 180.000 korona szubvencziónak megfelel mérföldenként 4 korona 57 fillér, tehát a többi társásággal szemben a legtöbbet ennek a társaságnak fizettünk. Engedjék meg, hogy most egy kérdésre kitérjek — mert ez erre a szerződésre is áll és a minister ur erre ugyan Rakovszky István t. barátomnak már részben feleletet adott, de nagyon szeretnék erre is feleletet kapni, — amit már múlt felszólalásomban is emiitettem, meglepőnek találom, hogy mikor a mostani többség és a kormány tagjai ilyen természetű javaslatokat, mint a szóbanlcvők, tárgyalás alá bocsátattak a múltban, akkor egyik főargumentumuk mindig az volt, hogy a koaliczió kormánya alatt ehhez hasonló vagy legalább ily terhes szerződéseket kötöttek és konczeszsziókat adtak ki. Ezen az alapon kritizáltak. Engedelmet kérek, kevés terhesebb szerződést volt alkalmunk és talán lesz alkalmunk tárgyalni, mint ez. Hiszen a minister ur az előbb ismerte be, hogy ez a koalicziós kormány alatt tárgyalás anyagát képezte és azt találom különösnek, hogy daczára ennek, erre egyáltalában nem hivatkoznak. A minister ur részleges nyilatkozata csakis Rakovszky István t. barátom erélyes felszólításának tulajdonitható. B. Harkányi János kereskedelemügyi minister : Erre nem nyilatkoztam ? Szmrecsányi György: Nyilatkozott, de csak Rakovszky erélyes felszólítására! (Igaz! TJgy van! halj elől. Derültség jobbfelől.) Ez faktum, ezen ne nevessenek! Miért nem nyilatkozott a minister nr az általános vitánál, mikor erre módja lett volna. B. Harkányi János kereskedelemügyi minister: Mire? Szmrecsányi György: Arra, hogy a koalicziós kormány alatt ezen szerződések tárgyaltattak az érdekelt társaságokkal. Ezen tárgyalást megelőzőleg pedig mindenfele előterjesztések, memorandumok is feküdtek a ministeriumokban, amelyeknek most is nyoma van. Múltkori beszédemben kifejtetettem, hogy az ezen memorandumban foglalt előterjesztések túlnyomó nagy része homlokegyenest ellentétben áll azon elvekkel, amelyeket a minister ur ezekben a törvényjavaslatokban lefektetett és elénk terjesztett. A Magyar Keleti Tengerhajózási Részvénytársaságról is szól ez az előterjesztés. Ebben bennfoglaltatik, hogy ez a társaság egyáltalában nem feleltmeg azoknak a várakozásoknak, amelyeket a ministerium és a kormány hozzáfűzött; hogy nem tudja lebonyolítani azt a forgalmat, amelyre szerződésszerüleg kötelezve van ; hogy van ugyan egy kis forgalmi emelkedés az utóbbi évek alatt de ez is kizárólag csak annak tulaj donit ható, hogy a beocsini czementgyár termékeit szállítja Konstantinápoly és a Kelet felé. Ez az a gyár, amely Kereskedelmi vagy jobban mondva a Hitelbank, szóval egyik legnagyobb pénzintézetünk érdekeltségi körébe tartozik. Megemlíti a jelentés azt is, hogy ez a szállítási többlet már csak azért sem vehető irányadóul, mert ez a gyár olyan refakeziákat élvez az államvasutaktól, amelyek könnyen lehetővé teszik ezen érdekeltség kiterjesztését. Számadatokkal is igazolja ezt. De hogy az amúgy is hosszura nyúlt tárgyalást tovább "ne nyújtsam, csupán az első és utolsó év ereményeit fogom előadni. 1900-ban szállított a társulat 3377 tonnát, ugyanakkor a Lloyd 3015 tonnát; a hetedik esztendőben, a beocsini ezement fellendülése után 6305 tonnát, a Lloyd pedig 1665 tonnát. Továbbá kimutatja egyúttal azt is, hogy ebből mennyi a ezement, vagyis, hogy mennyi esik ezen érdekelt gyár ezement jenek szállítására. És akkor látjuk, hogy míg 1900-ban, amikor nem volt érdekeltségi viszony a gyárral, összesen 6534 tonna volt az összes áruforgalma. 1907-ben 6358 tonna és a Lloyd 1612 tonna czementet szállított. Tehát láttuk, hogy elenyésző csekély különbség maradt a többi szállítandó árura vonatkozólag. Rámutattam egyszersmind arra is, — ne vegye nekem rossz néven az előadó ur, hallottam, hogy az ausztráliai vonalat emliti, de olyan halk hangon adta elő, hogy igazán nem értettem és nem hallottam, miről beszélt — illetve idéztem az ausztráliai vonalra vonatkozólag a Gazdaszövetség memorandumát. Ebből a memorandumból ki-' tűnik, hogy az ausztráliai vonal beállítása, sőt szubvenczionálása homlokegyenest ellentétben áll a magyar mezőgazdaság érdekeivel. (Helyeslés a baloldalon.) Szubvencziót fogunk adni egy társaságnak azért, hogy Ausztráliából az amúgy is vámmentes gyapjubehozatalt előmozdítsa. Hivatkozik a gazdaszövetség arra is. hogy már ismételten intézett fölterjesztéseket e tárgyban a kereskedelemügyi és a foldmivelésügyi ministerekhez a múltban, hogy a bécsi Kredit-Vereingyapjubehozataliakczióját igyekezzék ellensúlyozni és daczára ezen akczió';rak és kérvényezéseknek az eredmény az, hogy most szubvenczionálnak egy társaságot, amely a magyar juhtenyésztés föllendülését és a magyar gyapjúkereskedelmet a legnagyobb mértékben veszélyezteti. A részletekre tovább ennél a szerződésnél nem térek ki, miután ez a két legfőbb pont, amely alkalmas a legfényesebb bizonyságot szolgáltatni arra nézve, hogy igenis ez a szerződés gazdasági érdekeink ellen szól és hogy azt a szubvencziót,
