Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.
Ülésnapok - 1910-517
517. országos ülés 19í ! 4 márczius 5-én, csütörtökön. 407 amelyet beállított a minister ur, egyáltalában nem volna szabad megadni, mert azzal a legsúlyosabb csapást méri a mezőgazdaságra, nevezetesen a juhtenyésztésre. önkéntelenül fölmerül tehát az a kérdés, mi lehet az oka annak, hogy daczára ilyen már az első olvasásra is rossznak és indokoltalannak mutatkozó szerződést kötnek, mik lehettek azok a körülmények, amelyek rábírhatták és rákényszerithették a kereskedelemügyi ministeriumot, hogy ezen szerződést megköthesse. Ha tekintjük azt, hogy a galaez—konstantinápolyi társaság a Magyar Általános Hitelbank birtokába került a közelmúlt időkben és ha tekintjük azt, hogy a Magyar Általános Hitelbank Martinizzában, Fiume mellett, vannak a czinkhutái amelyek amúgy is 700.000. korona szubvencziót élveznek és ha tudjuk, hogy a czinkbehozatal előmozdítása úgyszólván kizárólag az Általános Hitelbank tulajdonában levő hutának az érdeke, akkor nagyon közel fekszik az a föltevés, hogy ez a nagy szubvenczió nem annyira ennek a közérdeknek szól, amelyet az indokolásban hangoztat a minister ur, hanem, igenis, magánérdeket, bankérdeket, a Hitelbank érdekét szolgálja. És itt ismét rátérek arra, amit Rakovszky István nagyon találóan mondott, hogy Magyarországon ma minden a bankokráczia jegyében folyik és amire a minister ur felszólalásában azt mondotta, hogy nem képes megérteni, hogyan lehet ilyen szemrehányást tenni. Rakovszky István: Kétféle szubvencziót kap a hitelbank ! Szmrecsányi György: A minister ur tegnapi felszólalásában hivatkozott arra. hogy abból, hogy nagy osztalékok fizettettek a társaság értékj>apirjai után, egyáltalában semmire sem lehet következtetni, mert hiszen azt az osztalékot nem a papiros névértéke, hanem a forgalmi érték szerint kell elbirálni. Hát engedelmet kérek, én soha életemben ném voltam bankár és nem is foglalkoztam ezekkel a dolgokkal, de még egyetemen tanultam, hogy egy papiros értékét éppen ezek az osztalékok állapitják meg, ezek viszik fel vagy nyomják le árát és az osztalék mindig az értékpapirosok névértéke után számíttatik. (Derültség és közbeszólások jobbfelől) Na, és ezt a minister ur tagadásba vette 1 (Zaj jobbfelől.) Ez egyszerű dolog. Azért mondom, hogy én ezt még az egyetemen tanultam. (Derültség és jelkiáltások jobbfelől : Rosszul I) A kereskedelemügyi minister ur, Springer Ferencz és Rakovszky István t. barátaim ama kérdésére, — a melynek én is kifejezést adtam, — hogy miként lehetséges az, hogy ezeket a szubvencziókat már az 1911-ik évben folyósították, azt a választ adta, hogy ő ezt a budgetjog alapján tette, ennek alapján állította be az állami költségvetésbe. Hát, engedelmet kérek, egy szerződésbe foglalt terhes kötelezettség csakis akkor válik kötelezővé, ha az a törvényhozás által akczeptáltatott, törvénybe iktattatott. Mi innen az ellenzék padjairól mindig tiltakozni fogunk azon felfogások ellen, mintha ilyen megterheltetéseket törvényhozási felhatalmazás nélkül, csak is a budgetjogra való hivatkozással lehetne eszközölni és — engedelmet a kif ej ezésért — be lehetne csempészni a mi gyakorlatunkba. Elnök : Kénytelen vagyok a képviselő urat figyelmeztetni, hogy ezt a kifejezést, mintha itt bármilyen javaslat becsempészséséről lenne szó, nem engedi meg a j^arlamenti illem. (Helyeslés jobbfelől. Nagy zaj és felkiáltások, a bal- és a szélsőbaloldalon : Nevetséges !) Szmrecsányi György: Beszédem további folyamán kifejtettem, mint ahogy előttem szóló t. képviselőtársaim is kifejtették, hogy az ilyen terhes szerződések eltőterjesztése és egy ilyen horribilis szubvenczió megállapítása egyáltalában nem való és nem illik a mai helyzethez, (ügy van ! balfelól.) Évente 11 milliót, 20 esztendőn át, 200 milliót kidobni akkor, amikor a legelemibb állami szükségletek kielégítését sem birja az ország, több a lélkiismeretlenségnél. (Igaz! Ugy van I balfelól.) A magyar kereskedelem nem látja a megfelelő ellenszolgáltatást ; a magyar mezőgazdaság károsodik, szóval kizárólag csakis arra szolgál, hogy 10 millió alaptőkékkel és 30 millió tartaléktőkékkel rendelkező és a nemzzet zsirján kihizott bankok, tovább tömessenek, tovább hizlaltassanak. Ezt az eljárást semmivel sem lehet igazolni. (Igaz! Ugy van ! balfelól.) Rakovszky István t. barátom hivatkozott arra is, hogy mikor a politikai helyzet ily lehetetlen állapotban van, amikor ebben a házban másként, mint erőszakkal, szuronyokkal és fegyverekkel keresztülvinni semmit sem tudnak, akkor nem is illik ilyen kérdéseket ide hozni. (Igaz ! Ugy van ! Éljenzés és taps a baloldalon.) Elnök : Kénytelen vagyok az elnöki székből tiltakozni a képviselő urnak ezen kijelentése ellen, s a képviselő urat rendreutasítom. (Élénk helyeslés jobbfelől. Taps a baloldalon.) Szmrecsányi György: Ezzel kapcsolatban intéztem én akkor nemcsak a kereskedelemügyi minister úrhoz, hanem a kormányelnök úrhoz is kérdéseket. Nem tudom megérteni, mi tette indokolttá azt, hogy ezt a törvényjavaslatot, amelyet 1911 nyarán már parfekczionáltak a ministerium;>an miéit kellett olyan sürgősen idehozni a képviselőházba épen most ? Ha olyan nagyon sürgős volt, akkor előbb is elő lehetett volna terjeszteni. Miért nem terjesztette elő Beőthy László a javas latot ? A kereskedelemügyi minister ur arra hivatkozott, hogy itt fogalmazási nehézségek fordultak elő. Énnekem, aki szintén ministerialis tisztviselő voltam . . . (Zaj a jobboldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Szmrecsányi György: ... azt ne méltóztassék mondani, hogy egy törvényjavaslatnak a megfogalmazásához és indokolásához, amelynek irányelvei és alapelvei már el vannak fogadva, meg vannak állapítva, fixirozva vannak, majdnem három esztendőre lett volna szükség.
