Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.
Ülésnapok - 1910-517
402 517. országos ülés i91i márczais 5-éh, csütörtökön. telni az Adriától, hogy a régi szerződést teljesítse és ezt azzal indokolta, hogy e részben az a törvény, amely erre a kormányt felhatalmazta, az 1913. év végével hatályát vesztette. Erre nézve — mint tegnap is mondottam, — megjegyzem, hogy az Adriától e tekintetben egy ujabb kötelezettség követeltetett és az meg is adatott. Legyen szabad itt az igen tisztelt képviselőház tudomására hoznom, hogy a múlt év április 24-én még hivatalbeli elődöm egy törvényjavaslat-tervezetet készített és egy egyezményt kötött az Adriával, amely az Adria részéről czégszerüen aláíratott, ugy, hogy ha azt törvényjavaslat formájában ez év végéig bármikor a törvényhozás elé terjesztjük s a törvényhozás azt elfogadja, az az Adriára nézve épen ugy kötelezővé válik, mint ahogy kötelező volt a múlt év végén hatályát vesztett törvény. Springer Ferencz t. képviselőtársam megjegyezte, hogy amennyiben ez igy volt, én tartoztam volna ezt a törvényhozás tudomására hozni. Megvallom, hogy erre azért nem helyeztem súlyt, mert mint tegnapi beszédemben is kijelentettem, a kormány az Adriával szemben mindig bir azzal a joggal, hogy azt a régi szerződés teljesítésére kötelezheti. Annyival kevésbbé tartottam szükségesnek a kérdéssel bővebben foglalkozni, mert hisz Rakovszky István igen tisztelt képviselőtársam sem vonta soha kétségbe, hogy még ma is jogunk van az Adriától a régi szerződés teljesítését követelni, sőt szemrehányókig kérdezte, hogy miért nem állunk inkább erre a bázisra, semmint a szerinte rossz uj szerződéseket megkössük. Ennek folytán nem tartottam szükségesnek erre bővebben kiterjeszkedni és azt hiszem, hogy ezek után Springer Ferencz igen tisztelt képviselőtársam is meg lesz nyugtatva. Tegnap Springer Ferencz igen tisztelt képviselőtársam azzal a szemrehányással illetett, — mint már mások is — hogy oly dolgok ellen védekezem, amelyeket senki sem állított. Mindjárt bátor leszek az illető jjasszust elolvasni, mert nem akarom, hogy a' képviselő ur, aki amint látom, nincs most jelen, azt mondhassa, hogy nem helyesen interpretáltam szavait. Azt hiszem, hogy itt félreértés alig lehetséges. (Olvassa) : »A minister ur megvédte támadásainkkal szemben a ministerium osztályát. Én itt voltam a tárgyalás egész menete alatt és határozottan állithatom, hogy senki részéről sem hallottam, csak megközelitőleg is olyan nyilatkozatot,* (Ugy van! balfelöl.) (olvassa): »amely a ministeriumnak osztályát* — itt azt mondta, hogy kereskedelemügyi osztályát, de azt hiszem, hogy ez a jelző felesleges — ... Szterényi József: A tengerészeti osztályt értette! B. Harkányi János kereskedelemügyi minister: . . . érintette volna. »Méltóztassék meg- „ engedni, hogy ez részünkről tulajdonképen teljesen indokolatlan és czéltalan is lett volna, stb.« Legelső napi felszólalásában Rakovszky István t. képviselőtársam azt pertraktálja, hogy a memorandum után tulajdonképen lehetetlen erre a bázisra állani és azt mondja (olvassa) : »Ilyen minden fogalmat felülmúló bő ajándékot adnak egyes társaságoknak, s akkor ilyen pongyola, ilyen össze-vissza kuszált, ilyen rendszertelen dolgot, mint ez a törvényjavaslat, beterjesztenek a házba, holott hogy ha ezt az osztály készítette volna el, az az osztály nem érdemelne egyebet, mint hogy nyomban feloszlassák és uj embereket helyezzenek oda. Mert, ha az osztály tette volna, azt mondanám, hogy rosszhiszeműen járt el azért, hogy a törvényhozást félrevezesse.* Bocsánatot kérek, én igazán nem szeretek a kákán csomót keresni, én senkinek sem szeretek inszinuálni dolgokat, de ha ez nem egy nagyon komoly és nagyon súlyos támadás az osztály ellen, akkor nem tudom, hogy mi az (Igaz! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) és hogyha egy minister ez ellen nem szólal fel és nem védi meg az osztályát, akkor ez annyit tesz, mint hogy igazat ad annak, aki ezt a támadást intézi (Ugy van! jabbfelöl.) és tényleg akkor nem maradna más hátra, mint azon konzekvencziákat le is vonni és az osztályt, mondjuk, megszüntetni, vagy másokkal pótolni. De hiszen én jól tudom, hogy az igen t. képviselő ur — végre nem akarok bújósdit játszani — mit akart beszédének ezen részével elérni; de méltóztassék megengedni, először is -nagyon téved, mert még ha elődeim kötötték, illetőleg Analizálták is a szerződést, a szövegezés és mindaz, amit itt ö és a többi urak kritizálnak, kizárólag az osztálynak a munkája. Ha tehát ezen súlyos kritika helytálló volna, akkor tényleg jogosan az osztályt érhetné a vád. Azonban, amint tegnaj> voltam bátor jelezni, ott van a hiba, hogy az urak bizonyos feltevésből kiindulva (Igaz! TJgy van! jobbfelöl.) keresnek argumentumokat (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) ezen feltevésük beigazolására (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) és ennek folytán támadták az osztályt. En meg vagyok róla győződve, hogy ha az urak komolyan fogják átnézni ezeket a törvényjavaslatokat — és itten egészen eltekintenek attól, hogy igaza van-e igen t. képviselőtársaimnak abban, hogy ez a szubvenczió az Adriánál sok-e vagy kevés, mert itt nem erről van szó — hogy akkor igen t. képviselőtársam maga is be fogja vallani, hogy ezen törvényjavaslatoknak szövegezése nem pongyola, hogy azok nagy gonddal vannak készítve és hogy minden rosszhiszeműség és czéltudatos félrevezetés abszolúte ki van zárva. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Minthogy látom, hogy Földes Béla igen t. képviselőtársam is jelen van, méltóztassék megengedni, hogy — bár ez nincs direkt össze-