Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-517

nárczius 5-én, csütörtökön. 403 517. országos ülés 191í i függésben az Adria-szerződessel — rátérjek felszólalásának arra a részére, ahol ő itten az egész külpolitikai helyzetet is bírálat tárgyává tette és mintegy azt mondja, hogy a külpolitika hibái miatt addig, mig a külpolitikánk ilyen, hiába áldozunk ezen a téren is. Méltóztassanak megengedni, de erre a térre ma nem akarok rátérni; azt hiszem, annak, hogy ezt megtegyük, lesz majd máskor jobb alkalma és illetékesebbek fognak e kérdéssel foglalkozni. Csak egy pontra kívánok megjegyzést tenni. A képviselő ur a konzulátusok működését is szigorú bírálat alá vette. Nem akarok afölött vitatkozni, hogy a múltban voltak-e itt hiányok, talán előfordulnak ilyenek most is, de ez végre mindenütt így van. Az a kritika azonban, amelyet a t. képviselő ur gyakorolt, azt hiszem, mégis kissé túlszigoru volt. Azonkívül határozott javulás konstatálható ugy a szolgálat minősége tekintetében, mint a másik tekintetben, amelyre tudom, az ellenzék is nagy súlyt fektetett: a magyarság érvényesülése tekintetében. így 1907-ben pl. 31% volt a magyarság a konzulátusoknál. 1912-ben már 35%. Ez végre is elég tetemes javulás. A szaktudősitók intézményét is szigorúan kritizálta. Azt hiszem, a mai pillanat nem alkalmas arra, hogy ezekkel foglalkozzunk, mert elvégre a külállainokkal való szerződések megújítása maholnap küszöbön lesz és ha valamikor, ugy ez alkalommal lehet e közegeket értékesíteni. De már ma hangsúlyozom, hogy a szaktudósítók intézményének megszorítását én is szükségesnek tartom, sőt egyet, a brüsszelit, amelynek szükségét sehogy sem láttam indokoltnak, már most, ez év derekán, be fogom szüntetni, úgyszintén mielőbb megszüntetni szándékozom a segédszaktudósitók állásait is. Szterényi József: Okosan! B. Harkányi János kereskedelemügyi minister: Ehelyett inkább a ministeriumnak egyes kiváló fiatal alkalmazottait átmenetileg külföldre szándékozom küldeni, tanulmányutakat tétetni, sőt egyes kérdések tanulmányozására komissziókat kiküldeni. Azt hiszem, annak a dotácziónak egy hányada, amely most a szaktudósitókra fordittatik, elég lesz e költségek bőséges fedezésére és azt hiszem ezzel többet fogunk elérni, mert a segédszaktudósitók érdekét sem szolgálja ez a mai állapot. Evekig vannak künn, elvesztenek minden kontaktust velünk, kijönnek a rendes munkából és ha behivatnak a ministeriumba, rendszerint teljesen deplaszirozott emberekként szerepelnek. Haller István t. képviselőtársam tegnap kifogásolta, hogy számtalan járatot, — ugy az 5. §-ban felsoroltakat, a hullit, liverpoolit és hamburgit — átengedtünk a szabad hajózásnak. Bátor vagyok itt hangsúlyozni, hogy ezeknek átengedése csak feltételes. Amennyiben ugyanis szükség volna rá, az 5. §-a a szerződésnek megadja a jogot, hogy mi az Adriát e járatoknak saját hajóival való teljesítésére, ha jól emlékszem, három hónapon belül, kötelezhetjük és ezek ez esetben ép ugy teljesitendők, mint a 2. §-ban felvett járatok. Újból rátért igen t. Rakovszky képviselőtársam mai beszéde során az opezió kérdésére is és ezt mint az Adriának egészen indokolatlan kedvezményét állította oda. Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni, mert mát tegnap jeleztem, hogy micsoda indokok vezérelték a kormányt, illetve a kereskedelemügyi mmisteriumot abban, hogy ezen opezió jogát megadja. Ismétlem azonban, hogy ez a régi szerződésben is biztosítva volt az „ Adriának és ma csak arra akarok rátérni, amire a múltkor nem reflektáltam, hogy t. i. Rakovszky t. képviselőtársam odáig ment, hogy azt mondja, hogy ezen opezió kizárja még azt is, hogy az állam bármikor államosíthatná ezen hajóstársaságokat, illetve ezen szolgálatot. Ez megint messzemenő túlzás, vagy mondjuk, félreismerése a helyzetnek, mert csak arról van szó, hogy más társasággal nem köthetjük meg ezt a szerződést anélkül, hogy azt az Adriának fel ne ajánljuk. Hogy az állam maga ne teljesíthesse ezt, arról szó sem lehet és szó sem volt. így áll a dolog, ha minden áron bele akarunk magyarázni a szerződésbe olyanokat, amikről szó sincs. (Helyeslés jobbfelöl.) Ezért voltam bátor már tegnap is azzal végezni szavaimat, hogy azt, hogy az urak szigorú kritikát gyakorolnak, nem bánom, sőt hálásan veszem, de hogy az urak nem gyakorolnak objektív kritikát, azt fájlalom és hogy azt imputálják itt az egész ministeriumnak, tehát az én felelősségem folytán nekem is, mintha mi dolgokat burkolnánk és szemfényvesztést űznénk, ez komolyan bánt. Még meglehetősen bő anyag állana ugyan rendelkezésemre, de bevégzem szavaimat, mert azt hiszem, czéltalan volna ma már hosszasabban vitatkoznom, mert azok, kik leghevesebben támadtak, úgyis már félrevonultak, mintegy jelezve — nem akarom mondani — hogy meggyőztem őket, hanem, mondjuk, hogy meguntak engem hallgatni. (Derültség.) Ezért zárom szavaimat és kérem, hogy a törvényjavaslatot elfogadni méltóztassék. (Elénk éljenzés és taps jobbfelbí és a középen.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a szavazás. Felteszem a kérdést, elfogadja-e a t. ház az Adria Magyar Királyi Tengerhajózási Részvénytársasággal kötendő szerződés beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául, igen vagy nem ? (Igen!) A ház a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. Következik a részletes tárgyalás. Elsősorban a czim. Szojka Kálmán jegyző (olvassa a törvényjavaslat czimét). Elnök: Szólásra fel van valaki jegyezve? öl*