Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.
Ülésnapok - 1910-517
400 517. országos ülés l9lí márczius 5-én, csütörtökön. Fembach Károly: Az nem volt szubvenczió! B. Harkányi János kereskedelemügyi minister: Kérem, igy nem lehet tárgyalni! Hiszen ez nem tartozik a dologhoz! Azonkívül elvitte ugyanaz a minister ur Pirkner János képviselőtársunkat 1908-ban az egyes klubbokba, midőn az állattenyésztés fejlesztéséről szóló törvényt tárgyalták. Ezek kvázi preczedensek. Szmrecsányi György: Az sem volt helyes! Rakovszky Béla: Minden klubba! B. Harkányi János kereskedelemügyi minister: Azokba a klubbokba, ahova a ministerek elmentek, azokba a klubbokba, amelyek a többségi pártot képezték, amelyek a kormányt támogatták. Tehát aki lojális akar lenni, az be fogja vallani, hogy a közt és az én esetem közt semmi különbség nincs. (Helyeslés a jobboldalon.) Mint megtudtam, ez tényleg már a régi szabadelvű párt idejében is igy volt; elment — hallom — hajdan Szapáryval Wekerle akkori ministeri tanácsos is. De számtalan ily eset volt. Azt hiszem, t. uraim, kár ezzel az időt tölteni. (Helyeslés.) T. képviselőtársam egyúttal szememre vetette, hogy én itt olyan dolgokat védek, amelyeket senki sem támad, pl. hogy senki sem mondta azt, hogy szubvenczió nélkül megélhetnének ezek a társaságok, csak a szubvenczió mórvéről van szó. En teljesen lojálisán beismerem, hogy t. képviselőtársam nem mondta ezt, de én nem is ő ellenében mondtam ezeket, hanem igenis az ellenzéki oldalról, most már nem emlékszem melyik képviselő ur, azzal argumentált, hogy ilyen magas dividendákat fizetnek a társaságok, tehát az jó üzlet, szubvenczió nélkül is működhetnek, tehát ne adjunk nekik szubvencziót. Ezzel szemben voltam bátor azt mondani, amit tegnap mondottam. Egyúttal kérdi Rakovszky képviselő ur, hogy ha ráállott a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársaság arra a bázisra, hogy a 6 százalék felüli dividendában az állam részesedik, miért nem köteleztettek ugyanerre a többi társaságok is? Bátor vagyok erre vonatkozólag a következő okokat felhozni. Először, mint már egyik képviselő ur az ellenzéki oldalról felhozta, a Magyar Eolyam- és Tengerhajózási Részvénytársaságnál sem áll az, hogy csak a pluszt adja egyszerűen nekünk, hanem itt a mínuszról is történik gondoskodás. Ez az egyik. JSTem akarok újból belemenni, hogy micsoda ellenszolgáltatásokat vállal minusz dividenda esetén a kormány. Mint egy másik egyszerű okot hozom fel, hogy ott a részvényeknek három ötöde a kormány kezében van, ennélfogva ott kisebb a koczkázata azoknak a bankoknak, már a csekélyebb érdekeltségnél fogva is. De itt is azt csinálni, amit más olyan társaságnál, ahol a kormánynak ilyen erős befolyása van, nem lehet. Különben ez alku tárgya volt, a múltban sem volt erről soha szó és a szubvenczió kérdésének tárgyalása ennek kikapcsolásával történt. Erről még a memorandumban lefektetett tervezetben sem volt szó; erről egyáltalában eddig szó sem volt. Egy ujabb kirohanást tett t. képviselőtársam a bankokráczia ellen. Én ugyan ma máinem tartozom oda, de mégis nem akarom elmulasztani azt a kötelességemet, hogy e helyen tiltakozzam az ellen, hogy igy általánosságban olyan hangon, mint t. képviselőtársam tette, ily súlyos vádak hangozzanak el a bankok ellen ily összességükben. (Helyeslés a jobboldalon.) Rakovszky István : Szegények! B. Harkányi János kereskedelemügyi minister: A bankoknál is vannak visszaélések, mint mindenütt, de egészben épen az elmúlt nehéz napokban az itteni bankok teljesítették kötelességüket... Rakovszky István: Jó kamat mellett! B. Harkányi János kereskedelemügyi minister: ... és azt hiszem, ennek tudandó be, hogy nagyobb katasztrófa nem érte a vidéki pénzintézeteket. Mert a vidéki pénzintézeteknél súlyos mulasztások voltak; ők ugyanis teljesen immobilizálták magukat és ennek természetesen végzetes hatását érezték akkor, mikor a, pénzpiacz nehéz helyzetben volt, mikor a pénzbőség megszűnt. És ha akkor a bankok, épen a pénzügyminister ur közbenjárására nem tették volna meg a kellő óvintézkedéseket, ugy, azt hiszem, az 1913-as óv sokkal súlyosabban nehezedett volna a magyar gazdaságra. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Ma is és az elmúlt napokban is szememre méltóztattak vetni, hogy nem kérdeztük meg az [érdekeltséget a szerződésekre vonatkozólag és hogy szándékos félreértése a dolognak az, amit erre válaszul mondottam, mert — ugy mondják — senki sem követelte, hogy a szerződés tervezete a tárgyalás ideje alatt közöltessék az érdekkörökkel, hanem csak akkor, amikor már szövegezve volt a szerződés. Hát kérem, e tekintetben nyilatkozott is elődöm, ha jól tudom, a gazdaszövetségnek, vagy a gazdasági egyletnek, olyan értelemben, hogy a szerződéseket elkészültük után esetleg tudomásukra fogja hozni. Bátor vagyok azonban az igen t. képviselőháznak figyelmét felhívni arra, hogy ennek a kívánalomnak már csak azért sem tehetünk eleget — amint tegnap már kifejtettem ezt, — mert a Lloyd-egyezmény miatt ezen szerződések perficiálása csak a múlt év novemberében vált lehetővé. Folytonosan húzódtak a tárgyalások és igy tulajdonképen csak a múlt év végén perficiáltathattak. Közben természetesen, mint ugyancsak már tegnap hangoztattam, lelkiismeretesen gyűjtöttük mindazokat az adatokat, amelyek e tárgyra vonatkoztak. A beérkezett kívánalmakat 1901 óta gyűjtötte az osztály, ugy, hogy legjobb meggyőződésünk szerint már eleget tettünk minden e téren nyilvánulható kívánalomnak, különösen azoknak, amelyeket tekintetbe lehetett venni.