Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-517

392 517. országos ülés Í9U írczius 5-én, csütörtökön. és igazságos felszólalásokat fogok kapni, akkor kötelességemnek fogom tartani azokat veletek szemben érvényre juttatni, amire már most, előzetesen is, figyelmeztetlek titeket. A t. roinister ur azonban erre azt mondotta, hogy ez az egész dolog olyan diszkrét, hogy ezt nem is lehetett közölni. Azt mondta, hogy ez egy diszkrét ügy. B.-Harkányi János kereskedelemügyi minister (tagadólag int.) Rakovszky István : Kérem, én nem mondhatom, hogy a minister ur azt mondta, hogy indiszkrét ügy, amint én hiszem, hogy ez egy indiszkrét ügy (Élénk derültség balfelől.) Én ezt hiszem, erről meg vagyok győződve. Kérem, egy 108 milliós diszkréczió talán már a soknál is több. B. Harkányi János kereskedelemügyi minister: Csak az Adriáról van szó! Rakovszky István: Az Adriáról van szó, de az is körülbelül a harmadát teszi ennek az összegnek... Springer Ferencz: 69 millió! Rakovszky István: . .. sőt többet, mert 69 millió koronáról van szó. Polónyi Géza: S ez a legsósabb valamennyi között! (Zajos derültség a baloldalon.) B. Podmaniczky Endre: Nagyszerű! De viczczes ! (Felkiáltások a baloldalon : Elég jó ! Mondjon jobbat!) Ilyet nem ! Elnök : Csendet kérek ! Rakovszky István : A t. minister ur azt mondotta, hogy a társaság kötelezettségeinek eleget tett. Én kértem a minister urat első felszólalásom alkalmával, hogy legyen olyan szives mondja meg, vájjon nem voltak-e panaszok az Adria ellen, hogy betartotta-e a menetsebességet, eleget tett-e mindazon kötelezettségének, amelyekre pénzbüntetés van kiróva, de erre nézve a t. minister ur a válaszszal adós maradt. En, aki ismerem az Adria hajópartját, aki ismerem azt az adminisztrácziót, képtelenségnek tartom, hogy ezen 13 év alatt soha, de semmi tekintetben a legkisebb ellenvetés, a legkisebb kifogás ne lett volna emelhető az Adria ellen. A t. minister ur válaszaiban mind olyan dolgokra felelt, amelyeket mi nem állitottunk. Mindjárt bebizonyítom a szubvenezió kérdésénél. A t. minister ur azt mondotta, hogy szubvenezió nélkül hajóstársaság minálunk nem létezik. Teljesen igaza van. Ezt mi sem tagadtuk. De mi nem azt kifogásoltuk, hogy a minister ur szubvencziót ad, hanem azt, hogy ilyen indokolatlanul magas szubvencziót ad. (Ügy van! balfelől.) Azt kifogásoltuk, amit a minister ur le nem tagadhat, hogy ha van egy hajóstársaság, amelynél a kormány, szubvencziója fejében, sokkal alacsonyabb osztalék mellett egész helyesen, jogosan, igazságosan részesedést követel, — miért nem követel a a t. minister ur az Adriánál, a Magyar Keletinél ? Ez volt kifogásunk. Bűn, hogy a t. minister ur az uj szerződés kötésénél nem tudta ezt bevenni a feltételek közé, szivemhez sokkal közelebb áll a népnek az a nyomora, amelyet ezek a bankok elősegítenek, (ügy van! balfelől.) T. minister ur! A bankok ellen vagyok én ? Hiszen a minister ur sokkal jobban tudja, mint én, hogy talán húsz éve annak, hogy Londonban egy nagy, hatalmas konkurrens bankezég, a több mint kétszáz év óta fennálló Barring-czég fizetési nehézségekbe került. És mit láttunk ott ? A konkurrens vállalatok nem ennek a banknak megfojtására siettek, hanem mindent megtettek, hogy ez a bank szanáltassék. Szterényi József: A piacz érdekében! Rakovszky István : Igen, a piacz érdekében. De nálunk nem a piacz, hanem az ország érdeke lett volna és a t. kormány nagy összegeket helyezett el a bankokban épen abból a czélból, hogy segítsék a vidéki pénzintézeteket és ha látják azokat az óriási dividendákat, amiket a bankok a válság után fizetnek és ha összehasonlítják azokkal a dividendákkal, amelyeket azok az iparvállalatok fizetnek, amelyek a bankok istápolására voltak rászorulva, azt az eredményt fogják látni, hogy az összes iparvállalatok az ő dividendájukban alábbszálltak, sokan nem fizettek, még többen tönkrementek, de a bankok felszöktették a dividendákat oly magasra, amint csak birták. (ügy van ! ügy van ! Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) A t. minister ur azt mondotta tegnap, hogy lehetetlen volt a gazdaközönséggel, a gazdaérdekkörzetekkel és érdekképviseletekkel tudatni és velük megismertetni a szerződéseket. T. minister ur, igazán csodálkozom, hogy egy minister igy beszél. Két útja volt a t. ministernek. Az egyik utaz volt, eltekintve mindentől, eltekintve az uj szerződések pontozataitól, hogy odalép ezen gazdakörzetekhez a régi törvénynyel, a régi indokolással, odaadja azt nekik és azt mondja : mi kifogásolni valót találtok ezen ti, mi a ti kivánságtok, mit akartok elérni érdekeitek megvédésére stb., stb.. adjatok be erre vonatkozólag egy memorandumot, amint különben ezt a Magyar Gazdaszövetség meg is tette. Ez lett volna az első ut, amelyen megindulva a minister ur a feltételeket stipulálhatta volna. A másik ut pedig az volt, amit Springer Ferencz t. barátom itt felemlített. T. képviselőtársam azt mondotta, hogy nem is azt akartuk volna, hogy a tárgyalások alatt történjék mindez, hanem akkor, amikor már kész a törvényjavaslat, amikor a ministeriumban már meg van kötve — mert hisz egy ilyen kötés csak a társaságot köti, de a minister urat nem, mert a minister ur csakis a törvényhozás hozzájárulásával köthet ilyen szerződést. (Igaz! ügy van ! balfelől.) Megmaradt volna tehát az az időköz, amelyben a gazdaközönség hozzászólhatott volna a szerződésekhez, a minister ur pedig egészen lojálisán járt volna el, ha megmondotta volna a társaságnak, hogy ezt a szerződést én állom annyiban, amennyiben ezt össze lehet egyeztetni a gazdaközönség, a kereskedelem és az ipar követelményeivel, ha azonban ezen körökből én jogos, méltányos