Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.
Ülésnapok - 1910-517
527. országos ülés 1914- márczius ő-én, csütörtökön. 393 mert megvan rá a jogalap. Ha egy másiknál igy jár el a minister ur, miért nem tesz ennél a két bank által favorizált hajóstársaságnál hasonlóképen ? A szubvenczió számitásaim szerint — csak fejből fogom czitálni — körülbelül 5,200.000 koronát tesz ki. Csak az, amit be tudunk bizonyítani, mert amit nem tudunk bebizonyítani, azzal természetesen nem számoltatunk. Emellett szerződésszerüleg a társaság 15%-ot adhat osztalékban, ebből nem köteles semmit sem visszatéríteni az államnak, de ha az osztalék ezt meghaladja, akkor holmi értékcsökkenési alapokra kell bizonyos kis összeget befizetnie. Itt van dr. Milotay István lapja : Az Uj Idők. Farkas Pál : Uj Nemzedék ! Ábrahám Dezső: Nem olyan nagy blamázs ! Rakovszky István : Bocsánat, az Uj Nemzedék. Ebből a lapból egy kimutatást fogok felolvasni, amely az Adria osztalékait tünteti ki (olvassa) : »Három tengerhajózási vállalatunk közül az állam legbőkezűbben, évi 4,600.000 koronával, az Adriát támogatja. Hogy ez a vállalat mennyire érdemli meg ezt a horribilis összeget, azt mindjárt látni fogjuk. Az Adria forgalma fennállása óta a következőképen alakult.« Elhagyom, miután nem tartozik szorosan véve a tárgyhoz, a tonnaszámok emelkedését és csökkenését és csak az osztalékokat sorolom fel. (Halljuk ! Halljuk !) 1882-ben semmi, 1893-ban 10, 1895-ben 10, 1898-ban 12, 1900-ban 15, 1901-ben 15, 1903-ban 14, 1904-ben 5, 1905-ben 8, 1906-ban 10, 1907-ben 11, 1908-ban 8, 1909-ben 6, 1910-ben 8, 1911-ben 10 és 1912-ben 13 százalék osztalékot fizetett. Farkas Pál : És a tonnatartalom hogy áll ? Rakovszky István : A tonnatartalom nem emelkedett, hanem csökkent. 1903-ban volt 1,048.781, 1909-ben 873.000, 1910-ben 936.000, 1911-ben 1,008.000 — még mindig csökkenés — és 1912-ben 6000 tonnával volt a felemelt szubvenczió daczára több neki, mint 1903-ban. Szterényi József: Forgalom! Rakovszky István : Igen, a forgalom. Csökkent 1912-ig. 1912-ben 6000 tonnával emelkedett, akkor, amikor a jelentés szerint máris 870.000 koronával több szubvencziót élvezett. De még rosszabbul fest ez akép, ez a dividendaosztogatás, amely önmagában, senki sem tagadhatja, messze túlmegy a polgári hasznon, ha nézzük, hogyan keletkeztek ezek a dividendák. Ezen dividendáknak bátran a kétszeresét fizethette volna ki az Adria-társaság és még maradt volna neki nagyon sok pénze, hogy az ő rezervált erősítse. Az Adriának 10 millió alaptőkével szemben 29 és fél millió tartalékjai vannak. Hát, t. minister ur, hogyha már erre a 15%-ra, ráállt, amelyet én teljesen helyt nem állónak, teljesen elhibázottnak, teljesen favorizáló jellegűnek nevezek, akkor legalább a minister urnak meg kellett volna kötni a társaság kezét abban a tekintetben, hogy mennyit szabad neki az egyes, KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXII. KÖTET. amúgy is túlerős tartalékok emelésére fordítani. Már bocsássák meg, t. uraim, minek nevezzem én ezt ? Nem mondhatom meg az illő nevét, mert az elnök ur megvonja tőlem a szót. (Derültség halfelől.) Minek nevezzem, amikor 10 millió alaptőkével szemben tartalékokban majdnem 30 milliót helyeznek el és évente újból és újból leírnak ? Hiszen ennek az a jellege, hogy értékcsökkenést mutatnak ki és ez adó alá nem esik. Hiszen ez az állammal szemben is az adóban való megkárosítás. (Ugy van ! Ugy van ! a haloldalon.) Ne higyje valaki itten, hogy én azért fáradok, mert én ezen horribilis visszaélések szanálását várom önöktől. Nem, hanem meg akarom tenni a kötelességemet ugy, mint a múltban tettem, hogy rámutassak arra a nagy visszaélésre : ( (Igaz ! Ugy van! a baloldalon.) miként pocsékolják a pénzt, csak azért, hogy egyes, hatalmas pénzvállalatok még jobban gazdagodhassanak. (Igaz ! Ugy van ! és felkiáltások a baloldalon : Láncziék !) Fernbach Károly : Titokban támogatják őket! Haller István : Jó barátságban vannak velük ! Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak ! Rakovszky István : T, képviselőház ! Itt van ez a kijátszás a hajóparkkal. Mint már rámutattam, itt egy félrevezetés történik a társaság által. Nem 15, hanem csak 8 hajóról V£LI1 SZŐ (í felemelt szubvenczióval szemben. T. minister ur ! Hát, ha már annyit fizetünk, akkor én mégis megkövetelném, hogy ez a hajópark teljes számában ne 15 hajóval, hanem 22 hajóval emeltessék. Akkor állna az, amit a törvény mond, hogy 15 uj hajóval több lenne, mert hét régi hajóval adósak az urak a mai napig is. Nagy vívmányként hivatkozik ez a szerződés és a minister ur is arra, hogy most már biztosítva lettek a menetrendszerű járatok az uj szerződésben, amelyek eddig nem voltak biztosítva és hogy a tarifák kötöttek. Hogy mit jelent az, micsoda uj vívmány ez a kötött tarifa, annak ecsetelésétől fölment engem Springer t. képviselőtársam tegnapi felszólalásának erre vonatkozó része. Ami pedig a menetrendszerű járatokat illeti, erre nézve megjegyzem, hogy hiszen ez a társaságnak is érdeke, ha forgalmát le akarja bonyolítani. Utalok a vasúti útmutatóra, méltóztassék azt megnézni, abban benne találja mindI ezeket a menetrendeket már azelőttről is. Azok a | hajók már akkor is menetrendszerűen közieked | tek, mert ez magában a dolog természetében fekszik, hogy annak a kereskedőnek tudnia kell az ő czikkének vasútra küldése előtt, hogy mikor indul egy hajó, sőt még a személyforgalom szempontjából is. Nagy diadalt aratott felettem a t. minister ur a szabad hajózás üdében. B. Harkányi János kereskedelemügyi minister: ! Nem hallottam ! ! Rakovszky István : A szabad hajózás ügyében. 50
