Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-517

517. országos ülés 191í márczius 5-én/ csütörtökön. 391 ott hivatalos minőségben felvilágosításokat adjanak 1 (Helyeslés a baloldalon. Mozgás a jobboldalon.) Én Hoszpoczky, vagy Wimmersberg ministeri tanácsos uraktól nem vonom meg azt a jogot, hogy akárminő politikai, vagy más klub tagjai legyenek, nem tagadhatom meg tőlük azt a jogot, hogy amennyiben a hivatalos esküt meg nem sértik, felvilágosításokat adhassanak, de ahhoz, hogy a minister ur megjelenjék a pártklubban és a szegény fejét pótló ministeri tanácsosokat a saját nevében szerepeltesse,(Mozgás és zaj a jobboldalon.) ahhoz a t. minister urnak nincs joga, (ügy van! a baloldalon.), merfc akkor ugyanez a jog megillet minket is, az ellenzéket, mi is követelhetnők, hogy jöjjenek el hozzánk is és adjanak nekünk is felvilágosítást, így legalább sokkal jobban fogunk eleget tehetni ellenzéki kötelességünknek. (Helyeslés a baloldalon. Mozgás és zaj a jobboldalon.) En, t. túloldal, meg nem engedett hatásköri eltolódásnak nevezem azt, midőn a hatalmon levő pártnak ministeri hivatalnokok bocsáttatnak rendelkezésére. Ott senki másnak nincsen joga képviselni a javaslatokat, mint a ministemek . . . Polónyi Géza : És a politikai államtitkárnak ! Rakovszky István : ... és a politikai államtitkárnak, de állami hivatalnokoknak ott hivatali minőségben semmi keresnivalójuk nincs, (ügy van ! Ügy van ! a baloldalon.) B. Dantei Gábor (közbeszól). Egy hang (jobbjelől) : Ugv volt régebben is ! (Zaj.) Rakovszky István: Kérem, akárki hozta be, helytelen, helyt nem álló, mert a t. urak klubjának semmivel sincs több joga, mint az ellenzéki tagok klubjának. (Élénk felkiáltások jobbjelől: A minister nem megy oda!) A legprimitívebb alkotmányjogi fogalmakat sem képesek az urak felfogni. (Zaj és ellenmondás a jobboldalon. Igaz ! ügy van! balfelől.) Csak politikai személyek jelennek ott meg, épen most mondta Polónyi képviselőtársam, hogy ugyanez áll az államtitkárra nézve, ami a ministerre. Ennek az egész támadásnak fő ereje két pilléren nyugodott. Az egyik az volt, hogy az Adria-társaság teljesen a kormány kezében volt, mert 1914, évi december 31-éig a kormány 1,140.000 K szubvenczió fejében bármely perczben meghosszabbithatta volna a szerződést a régi feltételek és kötelezettségek mellett. A másik fő pontja a támadásnak az volt. — ezt állítottuk és állítjuk is — hogy ezt a szerződési kötelezettséget 2,400.000 K-ért akarta vállalni az Adria-társaság és ez iránt szóbelileg meg is állapodott a kormánynyal. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Ez a fő !) És a kormány megkötötte ezt a szerződést, amely 4,600.000 K szubvencziót biztosit. Igaz, hogy a teljesen fölösleges tripoliszi járat nem volt a régi megállapodásban, ami kitesz 312.000 K-ás pluszt és nem volt az a nagyon fontos kanári-szigeti kitérés sem. Ezt nagyon fontosnak tartom : a minister ur ezt a gyengédséget alkalmasint a kanári madarak importjára akarja fölhasználni, hogy az Erzsébet-téri verebek olcsó vérfelfrissitéshez jussanak. (Élénk derültség balfelől. Mozgás a jobboldalon.) A t. minister ur, aki minden indok nélkül az én fölmentéseimet kétes értéküeknek nevezte el, maga kétes értékű nyilatkozatot tett itt, mert a minister ur ki fogja nyilatkoztatni, — ha nem fogja, más fogja kinyilatkoztatni, hogy az, amit én állítottam, igaz — hogy a társaság 2,400.000 koronaért ugyanazokért a feltételekért vállalta volna a szerződést, kivéve a kanári és a tripoliszi járatot és a minister ur kénytelen volt 4,600.000 koronás szerződést megkötni, mert ezt mint inventáriumot átvette. (Helyeslés és taps balfelől.) Az én kétes értékű felmentvényem nem járt az ország kárára, a t. minister ur kétes értékű nyilatkozata azonban az országnak 2,200.000 korona pluszszal való megterhelését vonta maga után, ami kitesz összesen 60—70 millió koronát. En nem akartam a t. minister urat támadni és nem akartam a t. minister urat ebbe a vitába kelleténél jobban és mélyebben belevonni. De a minister ur igy honorálta azt a nehéz feladatot, amelyet itt az ellenzék teljesített, azt a háládatlan feladatot, amelyet itt az ellenzék végzett, amelyért p?dig joggal más elismerést várhatott volna az ellenféltől. Áttérek már most a t. minister ur beszédének egyes kitételeire. A t. minister ur azt imputálja nekem, hogy én a bankokban egyesitett tőkék ellen vagyok. Távol áll tőlem az, hogy én berkinek jogos, törvényes, igazságos, méltányos hasznát irigyelném. Távol áll tőlem az, hogy én a gazdasági életben az egyik érdekkörzetnek érdekét érinteni kívánnám. De ha azt látom, hogy az egyik gazdasági érdekkörzet a másik fölé helyezkedik, ha azt látom, hogy itt nem a gazdasági élet fellendítése, hanem önzés, a saját hasznának jogtalan, igazságtalan, méltánytalan, sőt bűnös előtérbe tolása czéloztatik, (ügy van ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) akkor én, t. minister ur, igenis a bankok ellen vagyok, azon bankok ellen vagyok, czon bankok e'br, amelyek igy rontanak, igy pusztítanak a magyar közgazdasági életben. (ügy van! ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Fernbach Károly : Só-szerződést csinálnak ! Rakovszky István : T. minister ur, só-szerződéseket készítő bankok, olyan bankok, amelyekkel — amint első felszólalásomban mondottam — az újságok közgazdasági rovatában minduntalan mint közgazdasági intézmények megfojtóival találkozunk, olyan bankok, amelyek akkor, amikor az országban óriási gazdasági válság van, nem arra tekintenek, nem azt nézik, hogy kötelességszerűen, hivatásszerűen ezen gazdasági válság enyhítésére siessenek, (ügy van ! ügy van ! a balés a szélsőbaloldalon.) hanem ellenkezőleg a nyomort saját dividendáik felemelésére használják fel: (ügy van ! ügy van ! Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) ilyen bankok lehetnek a t. minister ur szivéhez nőve, az enyémhez nem, mert az én