Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.
Ülésnapok - 1910-517
388 517. országos ülés 19l'i márczius 5-én, csütörtökön. ma olyan bőséget látnak, hogy optimizmusukkal elvakítják az egész kormányt, mely egyáltalában nem akar tudomást venni a törvényhozásnak, az országnak tiltakozó szaváról. (Igaz! ügy van! a baloldalon.) De, hogy milyen komoly és alapos kifogások merültek fel ezen javaslattal szemben, az legjobban meglátszik a kormány azon eljárásán amelyet ebben a tekintetben a gazdakörökkel szemben tanúsított. Az ország egyik legnagyobb gazdasági egylete, a Gazdaszövetség, felirattal fordult a kormányhoz, kéivén aTra, hogy a hajóstársaságokkal kötendő szerződések dolgában, ahol milliókról van szó, őt is hallgassák meg. Ezen egyletet a kormány a véleménynyilvánítás, a hozzászólás jogától teljesen megfosztotta. Minekutána a kormány a mezőgazdákkal szemben, országos egyesületükkel szemben ilyen gyalázatos módon járt el... (Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon : Miféle dolog az I Hogy lehet igy beszélni ! Rendre ! Rendre I) Elnök (csenget) : Bartos képviselő urat ezen kifejezésért rendreutasítom. (Zaj a baloldalon.) BartOS János: Hát ha nem gyalázatos, akkor szivtelen ! Elnök : A képviselő urat másodszor is rendreutasítom. (Zaj balfelől.) Rakovszky István : Ez parlamenti kifejezés ! Bartos János : Itt gazdasági kérdésről van szó és rendreutasitást kapok. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon.) Az én hordómból nem ittak a választók, mert én nem lopott pénzen jöttem be a házba. (Éljenzés a baloldalon. Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon : Rendre ! Elnök csenget.) Kende Péter: Szemtelenség ilyen hangon beszélni ! (Zaj a ház minden oldalán. Felkiáltások a jobboldalon : MentelmiJiez !) Haller István: Gerővel! Elnök (csenget) : Bartos képviselő urat ezen kifejezéseért ismételten rendreutasítom. Egy hang a jobboldalon: Erre még tapsolnak! Jó izlés ! Bartos János: Hogy a Magyar Gazdaszövetség által, különösen az Adria hajóstársasággal szemben hangoztatott panaszoknak és jogos követeléseknek a najjlóban is nyoma legyen, bátor leszek felolvasni a gazdasági egylet hivatalos közlönyének folyó évi 13. számához mellékletként csatolt következő memorandumot (Olvassa.) : »A Magyar Gazdaszövetség a hozzáfüződő nagy közgazdasági érdekekre való tekintettel már régóta élénk figyelemmel kisérte a tengeri hajósvállalatok ügyét és az állam támogató és ellenőrző szerepét üzemi és tarifa politikájukkal szemben. Több izben rámutatott arra, hogy a hajóstársaságok nem részesitik kellő figyelemben azon nagy nemzeti és közgazdasági szempontokat, amelyek az államot oly jelentékeny áldozatokra késztetik velük szemben, de nem sikerült még azt sem elérni, hogy a kereskedelemügyi kormány hozzászólás végett közölte volna a vállalatokkal kötendő szerződéseket az érdekelt közgazdasági szervezetekkel. Midőn legutóbb hire kelt a napi sajtóban, hogy a hajósvállalatok állami szubvenczióját tetemesen emelni fogják, a Magyar Gazdaszövetség kimerítő felterjesztéssel fordult a keresekedehmügyi ministerhez, kérve őt, hogy a koczkán forgó nagy érdekekre való tekintettel, nyújtson módot a szövetségnek arra, hogy véleményt mondjon a tervbe vett uj szerződésekről, s küldje le a törvényhozás elé való beterjesztés előtt a szerződéstervezeteket. Az akkori kereskedelemügyi minister 1913. évi január hó 3-án kelt leiratában azt válaszolta, hogy nincs semmi elvi akadálya annak, hogy a szerződéstervezetek az érdekelt közgazdasági szervezeteknek megküldessenek. De, bár a tarifatervezetekre vonatkozó múlt évi október 27-én kelt felterjesztésünkben ismételten súlyos érvekkel kértük a szerződéstervezetek beküldését, azokat a minister nem küldte meg és igy a közgazdasági érdekképviseleteket a hozzászólás lehetőségétől megfosztotta. Miután a szerződéseket a kereskedelemügyi minister a napokban terjesztette a képviselőház elé, s azokat néhány napi időköz leteltével minden valószínűség szerint tárgyalás alá is veszi az országgyűlés, a Magyar Gazdaszövetség ezen az utón emeli fel szavát a szerződések révén koczkára tett nagy pénzügyi és közgazdasági érdekek szempontjából, annál is inkább, mert a vállalatok szubvencziójának oly meglepően nagy emeléséről van szó, amelyet ép most — midőn az állami végrehajtó hatalom a belső termelés fejlesztése terén még a legszükségesebb beruházások terén is a legmesszebbmenő takarékosságra hivatkozik — a legkomolyabb aggodalommal kell fogadnunk. (ügy van ! balfelől.) A kereskedelemügyi kormány 15, illetőleg 25 éven át számított szubvencziókban mintegy 180,000.000 korona államsegélyt ajánl fel négy tengerhajózási társaságnak, ami a múlttal szemben összehasonlíthatatlanul merész emelkedést jelent és pedig annál merészebbet, mert a négy társaságnak kilátásba helyezett szubvenczió az egyes paragrafusokban elhelyezett, a további szubvenczionálásra vonatkozó ígéretekkel együtt mintegy 200,000.000 koronára emelkedhetik. összehasonlítva az eddigi támogatást az ujjal, azt találjuk, hogy az állami költségvetés szerint az Adria szubvencziója évi 1,452.000 koronáról 4,600.000 koronára emelkedik. Ez a nagyarányú szub ven czióemelés akkor sem volna megokolt, ha az illető vállalatok respektálták volna uj szerződéseikben mindazon követelményeket, amelyeket a gazdasági érdekkörök nemzeti és közgazdasági szempontokból j oggal támasztottak velük szemben. Annál kevésbbé megokolt azonban a gazdag szubvenczionálás . . . Elnök: Figyelmeztetném kell a képviselő urat, hogy maga a kérvény itt van a ház asztalán. Ám méltóztassék arra hivatkozni; ez ellen nincs kifogása az elnökségnek, (ügy van ! jóbbfelől. Mozgás a baloldalon.) de arra vonatkozólag, hogy egész terjedelmében akarja azt felolvasni. . . (Mozgás a baloldalon.)
